Változást akarunk, valódi változást, struktúrák változását!
Ferenc pápa beszéde a Népi Mozgalmak Világtalálkozóján, Santa Cruz de la Sierra, Bolívia, 2015. július 9.
Változást akarunk, valódi változást, struktúrák változását!
Ferenc pápa beszéde a Népi Mozgalmak Világtalálkozóján, Santa Cruz de la Sierra, Bolívia, 2015. július 9.
Az áprilisi szabadegyetem előadói ismét új szempontból vizsgálták a felelősség kérdését, most a teremtett világról, azaz a környezeti felelősség fontosságára világítottak rá.
Április 25-én este hat órakor ismét Szabadegyetemi előadáson vehettek részt az érdeklődők a Magtár látogatóközpontban. A társadalmi és a környezeti felelősség kapcsán Zlinszky János biológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Környezetjogi tanszékének oktatója a pápai tanításokat idézte. „XVI. Benedek pápa 2002-es Caritas In Veritate enciklikája kimondja: az egyház felelősséget visel a teremtésért, és ezt a felelősséget nyilvánosan is érvényre kell juttatnia. Ha pedig ezt teszi, nem csak a földet, a vizet, a levegőt kell védelmeznie, hanem az embert is saját önpusztítása ellen.” Fóris Ferenc kertészmérnök, marketing szakmérnök az egyéni felelősséget részletezte a környezet kapcsán. „Az egyéni javakért folytatott küzdelem a közös tulajdon megcsonkításával jár.” Udvardy György megyéspüspök a krisztusi tanítás alapján az ember óvó viselkedésére figyelmeztetett. „Tíz éve adta ki a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia azt a körlevelet, amelyben szerepel, hogy a teremtett világ jövője az ember jövője. A védelemhez, a változáshoz az ember cselekedete kell, megtérésre és radikalitásra van szükség.”
A „Holnap” című dokumentumfilmet tekintették meg az érdeklődők a teremtett világ védelmével foglalkozó Naphimnusz Műhely e félévi első alkalmán, február 14-én, hamvazószerdán. A szervezők a nagyböjt szellemében arra irányították a figyelmet, hogy lemondásaink egyben pozitív cselekedetek is lehetnek.
A Holnap című francia dokumentumfilmet országszerte húsz helyen vetítették február 14-e, „szívügyeink napja” alkalmából a „Holnap Bajnokai”, vagyis a Védegylet, az Átalakuló Közösségek és az Ökofilmklub Budapest. Három vetítés még hátravan: február 17-én Budapesten és Érden, február 23-án ismét a fővárosban látható az alkotás – ezekről a vetítések honlapján lehet tájékozódni. A helyszínek egyike a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola volt, ahol a filmvetítés és az azt követő beszélgetés a Naphimnusz Műhely e félévi kezdő alkalma is volt egyben.
– Szeretnéd lendületesen kezdeni a nagyböjtöt?
– Érdekel, hogyan lehetnének lemondásaid egyben pozitív cselekedetek is?
– Érzed, hogy kellene tenned valamit a teremtett világért?
– Az aggodalmak helyett, mellett, után érdekelnének a megoldások is?
– Egyetértesz, hogy össze kellene fognia minden jóakaratú embernek?
– Vagy mindezek közül valamelyikkel kapcsolatban kérdéseid vannak?
- Szeretnéd lendületesen kezdeni a nagyböjtöt?
- Érdekel, hogyan lehetnének lemondásaid egyben pozitív cselekedetek is?
- Érzed, hogy kellene tenned valamit a teremtett világért?
- Az aggodalmak helyett, mellett, után érdekelnének a megoldások is?
- Egyetértesz, hogy össze kellene fognia minden jóakaratú embernek?
- Vagy mindezek közül valamelyikkel kapcsolatban kérdéseid vannak?
Gyere, nézzük meg együtt a Naphimnusz Műhely e félévi első alkalmán a
HOLNAP
című filmet, és beszélgessünk róla!
Nagyszabású teremtésvédelmi konferenciával zárult a teremtés hete szeptember 30-án Budapesten. A „Nem valami szabadon választható feladat” című rendezvényen, amelyet a most színre lépő 72 Tanítvány Mozgalom és a Háló Mozgalom közösen szervezett, Erdő Péter bíboros, prímás volt a főelőadó.
A Bálna Budapest Rendezvényközpontban lezajlott egész napos konferencia tudományos része a teremtés védelmének mikéntjével foglalkozott, Erdő Péter főelőadásában viszont arról szólt, miért kell nekünk, embereknek, főképp a hívő keresztényeknek védeni a teremtett világot.
„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16) – az ökumenikus szervezésű teremtés hete idei jelmondatából indult ki előadásában a bíboros. Rávilágított, hogy Isten az egész világ iránti szeretettel teremtette meg annak részeként az embert is, a Biblia világképe szerint mint a teremtés koronáját.
„A föld rábízása az emberre szorosan összefügg azzal a kijelentéssel, hogy az ember Isten képmása. Innen ered a hivatása, hogy bölcsen, szeretettel uralkodjék, ne pedig zsarnokoskodjék az egész természet felett” – tette hozzá a főpásztor. Erdő Péter emlékeztetett rá, hogy a bűnbeesés történetében rögtön megjelenik a feszültség az ember és a környezete között, az elkeseredett küszködés a természettel, hogy szinte az arca verejtékével kell kicsikarnia a környezetéből a saját megélhetését.
Az idei Teremtés hetének központi gondolata: „...úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta..." (Jn 3,16). Az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport gyülekezetek számára készített segédanyagát csütörtökön mutatták be Budapesten.
A magyarországi keresztyének idén szeptember 24. és október 1. között ünneplik a Teremtés hetét – a kezdeményezéssel a teremtett világ védelmének és az emberi felelősségvállalás fontosságára hívják fel a figyelmet már kilencedik éve. A református, evangélikus, metodista és katolikus teológusok, ökológiai szakemberek által készített segédanyag lelki útravalót és gyakorlati tudnivalókat kínál minden napra.
„Gyújts egy gyertyát a földért” mottóval rendezik meg 2017. szeptember 10-én, vasárnap 17 órától az ünnepi alkalmat a bakonybéli szent-kútnál a reformáció 500. évében.
Egy különleges fesztiválra hívjuk fel a teremtésvédők figyelmét.
"Költözz vidékre és kezdj új életet!" - szól a felszólítás azoknak, akik érdeklődnek egy takarékosabb, gondosabb, közösségibb, értéktermőbb élet iránt. A Gyüttment Fesztivál a vidéken újrakezdő, környezettudatos vidéki életet és értékrendet választó, tájba illeszkedő emberek éves nagy találkozója.
Ez a Gyüttment Fesztivál immár a harmadik lesz:
Az idei fesztivál sok különlegességet hordoz majd:
Végül álljon itt a szervezők hirdetése a Fesztiválról:
Tisztelet, felelősség és kapcsolat – ezt a három témát emelte ki Ferenc pápa üzenetében, amelyet a Rio de Janeiro-ban július 13-án megkezdődött tanácskozásra küldött. Az ülésen felszólal Peter Turkson bíboros, az Átfogó emberi fejlődés szolgálatáért létrehozott vatikáni dikasztérium prefektusa. A dokumentumban Ferenc pápa újabb sürgős felhívást intéz a kormányokhoz, hogy foglalkozzanak a környezetvédelemmel és ne maradjanak tétlenek a levegő- és vízszennyezés láttán.
Arra van szükség, hogy aktív felelősséget vállaljunk mindenki java érdekében
A teremtett világ tiszteletben tartása egyik alapvető feladatunk – nyomatékosítja a Szentatya üzenetében utalva a Laudato si’ kezdetű enciklikájára. Nem állhatunk karba tett kézzel, amikor látjuk a levegő minőségének súlyos romlását vagy a nem megfelelően kezelt hulladéktermelés növekedését. Ezek a helyzetek a teremtett világ felelőtlen manipulálásának következményei és arra van szükség, hogy aktív felelősséget vállaljunk mindenki java érdekében. Sajnos azonban közönyttapasztalunk közös otthonunk iránt. Ez a passzivitás a felelősségérzet elvesztéséről tanúskodik, ezért a kormányoknak sürgősen ösztönző kezdeményezéseket kell indítaniuk a felelős cselekvési módokra, hogy tiszteletben tartsuk a környezetet, amelyben élünk.
Április 22-én, a Föld napján hirtelen és váratlanul elhunyt Rohály Gábor, Egyesületünk elnöke.
Döbbenetes a tény. Saját szavaink helyett álljon itt egy idézet XVI. Benedek pápa Spe salvi kezdetű enciklikájából a keresztény reményről. Gábor sokszor utalt erre az enciklikára, melynek alábbi szavai most különös hangsúlyt kapnak vele kapcsolatban:
"Senki sem él egyedül. Senki nem vétkezik egyedül. Senki sem üdvözül egyedül. Az én életembe állandóan beleszövődik a mások élete: abba, amit gondolok, mondok, teszek, művelek. És megfordítva, az én életem is beleszövődik a másokéba: rosszba és jóba egyaránt. Így a másikért mondott kérésem az ő számára nem idegen, nem külsődleges a halál után sem. A lét egybefonódásában a neki szóló hálám, az érte mondott imádságom az ő tisztulásának egy részét jelentheti. És ehhez nem kell a földi időnket átszámítani az isteni időre: a lelkek közösségében átlépjük a földi időt. Soha nem késő és nem hiábavaló a másik ember szívét megérinteni. Így válik ismét világossá a remény keresztény fogalmának egy fontos eleme. Reményünk lényegileg mindig másokra irányuló remény is; csak így igazi a remény számomra is." (Spe salvi 48)