A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Néhány napja tizenötezer tudós tett közzé aggódó levelet a Föld állapotáról, ez a „vörös riasztás” áll a mostani cikk középpontjában.

A kilencvenes évek elején átalakulóban volt a világ. Kevés kivételtől eltekintve megbuktak a kommunista rendszerek, ami nemcsak a szabadság útját nyitotta meg, hanem kitárultak a kapuk a nagy globális ügyek: a szegénység, a túlnépesedés, a környezetvédelem, a gazdasági fejlődés összefüggő problémáinak feltárása előtt, és elindult a nemzetközi tárgyalások sora a megoldások keresése érdekében. Ilyen nyitott és várakozásokkal teli nemzetközi légkörben találkoztak a világ vezetői 1992 júniusában Rio de Janeiróban. Akkor, a „Föld-csúcson” egy sor fontos, azóta is meghatározó jelentőségű dokumentumot, jogilag is érvényesíthető nemzetközi egyezményt nyitottak meg aláírásra. Itt fogadták el a huszonhét elemből álló úgynevezett riói alapelveket, a fenntarthatóság nemzetközi pilléreit, az Agenda 21 („Feladatok a 21. századra”) című globális feladatgyűjteményt. Itt véglegesítették és nyitották meg aláírásra az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményét és A biológiai sokféleségről szóló egyezményt.

Éppen ekkor fogalmazta meg egy, az „emberiségnek szóló levelét” nemzetközi hírű tudósok egy csoportja, az „Aggódó Tudósok Szövetsége” (Union of Concerned Scientists). A huszonöt évvel ezelőtti üzenet nagyon erős, de az ökológiai válság azóta sem javult, hanem egyre mélyült.

Nem lehetett tovább hallgatni: néhány napja jelent meg az újabb figyelmeztetés, amelyet már több mint tizenötezer tudós írt alá. A 1992-es Föld-csúcson elindított nemzetközi folyamatok ellenére a helyzet sokkal rosszabb, mint akkor volt: a népességnövekedés, a nem megújuló természeti erőforrások szinte kontroll nélküli túlhasználata, az óceánoktól egészen a termőföldig és a vizeinkig a világméretű szennyezések foka „vörös riasztással” érnek fel.

Az aggódó tudósok véleményét az 1997-ben az ENSZ által indított úgynevezett Globális Környezeti Kitekintések (Global Environmental Outlook – GEO) is igazolják, hiszen egyre súlyosabb folyamatokat tárnak fel. Megállapítják, hogy a globális környezetre ható folyamatok változásának mértéke, intenzitása, terjedése példa nélküli. A sokasodó népesség és a növekvő gazdaságok egyre nagyobb terhet rónak a környezeti rendszerekre, egyre inkább destabilizáló tényezőkké válnak.

A tudósok szerint talán az egyik legnagyobb veszteség a Föld biológiai sokféleségét érte. A biodiverzitás drasztikus csökkenése pedig azért félelmetes, mert következményei az átlagemberek és a döntéshozók számára láthatatlanok, mégis talán az egyik legmeghatározóbb változás az emberiség szempontjából.

A fajok pusztulásának sebességére különböző becslések vannak, amelyek közül a visszafogottak is óránként több faj kihalásával számolnak. Más becslések hasonló következtetésre jutottak: évről évre mintegy harmincezer faj pusztul ki, miközben egy faj kialakulásához legalább tízezer évre van szükség, s egyetlen növényfaj kihalása átlagosan harminc másik faj kihalásához vezet. Az is igaz, hogy a Földön előforduló fajok számát nem ismerjük pontosan. Mintegy kétmillió ismert a tudomány számára, ám a teljes fajkészlet legalább ötmillióra tehető, és vannak az előbbieknél merészebb becslések is.

A teljes fajszám ugyan nem ismert, de csökkenési üteme jól becsülhető. A biológiai sokféleség csökkenése nyomán előálló kisebb fajgazdaság kisebb úgynevezett elsődleges produkciót (növekedést, termést) is jelent, valamint nagyobb sérülékenységet az ökoszisztémák „védelmi rendszerében”. És ha bizonyos fajok nagy mennyiségben eltűnnek, az más problémákat is okozhat. Például a világszerte gyógyításra használt szerek négyötöde természetes eredetű, és a terményeinket adó növényfajták több mint háromnegyedét vadon élő rovarok porozzák be. De ha ezen fajok visszaszorulnak vagy eltűnnek, akkor drámaian csökkenhetnek a terméseredmények is!

A bioszféra komplexitása, azaz a biológiai sokféleség szereplői között meglévő sokrétű kapcsolatok összessége és a biológiai sokféleség foka biztosítja a Föld immunrendszerét, azaz a bonyolult nem lineáris folyamatok egyensúlyi, védekező képességét. A Föld immunrendszerének rendkívüli hanyatlása – a nem lineáris rendszerek sajátosságából adódóan – kiszámíthatatlan következményekkel járhat: az emberiség jelenkori állapotát hirtelen több ezer évvel ezelőtti szintre vetheti vissza.

Fotó: Pixabay.com

Nemes Csaba/Magyar Kurír