A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ma már nem sapkában, kendőben visszük haza a zöldséget, gyümölcsöt, de akkor mégis miben? Ezúttal ezen töprengünk.

„Saláta – uborka
terem a kis udvarba.
Méz-körte, vaj-alma
terem a hegyoldalba.

Gyere tartsad kicsi sapkád,
adok érett, piros almát.
Gyere tartsad kicsi kendőd,
adok édes, puha szőlőt.”

Weöres Sándor szinte még kortársunk. Mégis ez az apró életkép már mennyire távolinak tűnik egy mai ember számára! Nem járnak gyalogosan az emberek a hegyoldalban, nem kínálják egymást érett almával, puha szőlővel, de az már végképp eszükbe nem jutna, hogy sapkában, kendőben vigyék haza az ajándékot…

Nagyon gyors változások részesei vagyunk. A kertektől az asztalig egyre hosszabb az élelmiszer útja, egyre több kézen megy át, és emiatt „szükségszerűen” rengeteg csomagolóanyag is forog a kereskedelemben. De valóban forog, vagy minden lehető alkalommal félredobva hulladékként végzi? Hiba ez az rendszerben, vagy eredmény? A csomagolóanyag-gyártás is iparág, a begyűjtés, esetleges újrafeldolgozás is gazdasági tevékenység, végső soron munkahelyeket teremt…

Az eldobható, egyre silányabb minőségű, valóban csak egyszer használatos műanyag zacskók járványszerűen terjednek mindenfelé, és vannak olyan üzletek, ahol már nem is tudunk zöldséget venni csomagolás nélkül, mert akkor nincs mire ragasztani az árcédulát. A környezettudatos vásárló lelkiismerete éppen háborogni kezdene, amikor otthon kihámozza a szakadozott burokból a sárgarépákat, de hát éppen nemrégiben vezették be a szelektív hulladékgyűjtést, bizonyára újrahasznosítják majd a pár grammos műanyagdarabkát... igaz, az öntapadós címke is leválaszthatatlanul ráragadt, együtt van hát a papír, a műanyag, a ragasztó, a festék a nyomtatóból, de bizonyára megvan már a technológia a szétválasztásukra! Itt és most kényelmes, higiénikus a vásárlónak, ez az apró környezeti terhelés meg majd szépen eloszlik a világban, úgyis több száz év a műanyag lebomlási ideje.

De mi a teendő, ha még ennyi hulladékot se szeretnénk hazahordani fölöslegesen? Irány a piac, vagy a kisebb zöldséges boltok, ahol a mérőedényből egyből a kosárba lehet borítani az árut. A Magyar Biokultúra Szövetség budapesti biopiacán szeptembertől már egyáltalán nem használatosak a nem lebomló műanyag zacskók. Itt persze eddig is sok olyan vásárló fordult meg, akik mereven tiltakoztak mindenféle csomagolás ellen, vászontáskákkal, vesszőkosarakkal, befőttes üvegekkel érkeztek, és van néhány stand, ahol évek óta csak komposztálható, biológiailag lebomló zacskót lehetett vásárolni, ha valaki nem hozott saját táskát magával. Szélmalomharcnak tűnt néha az ő elszántságuk, mert azért mégis kényelmesebb letépni egy vadonatúj zacskót, és abba szedegetni, válogatni, hiszen ingyen van, és milyen praktikus, hogy nem keveredik a krumpli az almával, hagyma az őszibarackkal. Hónapokig ment nyáron a kampány, előkészítés, felvilágosítás, ezért aztán tényleg jól sikerült az átállás. Mivel vásárolni lehet háromféle méretben is a környezetbarát zacskókból minden pultnál, így senkinek nem kell otthagyni a portékát, ha otthon felejtette a táskakészletet, de mivel az árak elég magasak, következő héten már újra magukkal hozzák a gondosan kirázott bioszatyrot, papírtáskát, vagy újra előkerülnek a vászontáskák, fonott kosarak a kamrák mélyéről. Persze a sokféle egyedi kosárkát, zsákot, dobozt előbb le kell mérni, hogy a súlyát le lehessen vonni az ár kiszámítása előtt, de ebbe is hamar belejön mindenki.

Valóban megérett volna már a változásra a környezettudatos vásárló? Igen, bárkivel beszélgetünk erről, vevőkkel, árusokkal, mindenki örömmel bizonygatja, hogy tényleg, ennek már itt volt az ideje, végre legalább itt betiltották a zacskókat, most majd mindenki előre gondolkodik, vagy kifizeti a drága, kukoricacsuhéból készült, biológiailag lebomló szatyrokat. De azért augusztus utolsó szombatján még mindenütt ott lengedeztek kötegszámra az „ingyenzacskók” a pultokon… Most még lehet, a jövő héten már mi sem használjuk, szabadkoznak az árusok, és ezen nagyon elgondolkodhatunk. Ennyire nehéz az elveink szerint, a már felismert jó mellett dönteni, ha ennek ára az, hogy szembemenjünk a megszokással és a közmegegyezéssel? Ferenc pápa bíztató szavai talán segítenek, hogy érdemes elindulnunk egy következetes, tudatos életmódváltás útján:

„Ha mély motivációk által vezetve valamit újra felhasználunk, ahelyett, hogy gyorsan kidobnánk, az olyan szeretetcselekedet lehet, ami belső méltóságunkat fejezi ki. Nem szabad azt gondolnunk, hogy ezek az erőfeszítések nem változtatják meg a világot. Az ilyen tettek valami olyan jót terjesztenek a társadalomban, amely mindig több gyümölcsöt terem annál, mint amit észlelhetünk, mert olyan jót hoznak létre e földön, amely mindig – olykor láthatatlanul is – igyekszik tovaterjedni. Továbbá az ilyesfajta magatartásformák kialakítása visszaadja saját méltóságunk érzését, nagyobb egzisztenciális mélységhez vezet, és lehetővé teszi annak megtapasztalását, hogy van értelme vándorlásunknak a világon.” (Laudato si’ 212.)

Szöveg és kép: Lechner Judit

Magyar Kurír