Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul.
Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
Idei teremtésvédelmi elmélkedéseink során elérkeztünk arra a pontra, hogy kapcsolódva a misszió témájához átgondoljuk: a kérügmatikus igehirdetés hat pontja hogyan segít bennünket abban, hogy továbbadhassuk testvéreinknek Isten felénk megnyilvánuló mérhetetlen, megváltó szeretetét a teremtett világon keresztül.
A kérügmatikus igehirdetés első pontja így hangzik: „Isten ma szeret téged!” A mennyei Atya örök szeretettel szeret, akkor is, ha elfordultál tőle.
Istennek ezt a felénk forduló, végtelen szeretetét leghamarabb teremtményei csodálatos voltában fedezhetjük föl. És ez nem véletlenül van így. Kodácsy Tamás református ökoteológus gondolatait idézzük:
„Az Atya Igéje, szava által teremtette a világot, és ez az Ige lesz teremtménnyé, amikor Krisztus megszületik. De nem csak általa, hanem reá nézve (vagy a katolikus szentírásfordítás hagyományos szóhasználatával: érte) is.”
Ezen a héten próbáljunk ebben a gondolatban elmélyülni. Isten, amikor teremtette a világot, Jézusra nézve teremtette. Milyen tökéletes minden teremtmény! Beleborzong az ember, amikor arra gondol, hogy a legkisebb férgecske, lebegő plankton, bármilyen mag, vagy a hatalmas hegyek, a mamutfenyő, a levegőégben keringő sas és nem utolsó sorban mi magunk is úgy lettünk, hogy az Atya a Fiúra nézett és minden szeretetét belénk alkotta. Mindenen ott tükröződik Jézus arca!
· A következő napokban keressünk alkalmat arra, hogy elcsendesedve kezünkbe veszünk egy csigaházat, egy követ, egy ébredező katicabogarat (óvatosan!), és megfigyeljük közelről az apró csodákat.
· Guggoljunk le egy előbújó nárcisz, jácint vagy tulipán mellé, lessünk meg egy felpattanó rügyet és ámuljunk rajta, hogy mi lesz majd ezekből az apró, pihés levélkékből egy-két hét múlva.
· Nézzünk csöndes figyelemmel egy idős ember mosolygó ráncait, egy kisgyermek járni igyekvő lábait, egy betegnek a szenvedésben összekulcsolt kezét.
· Egyik étkezésnél lassítsunk kicsit, és vegyük sorra: az agyunk és a szervezetünk mi mindent végez el ahhoz, hogy a szánkhoz emeljük a falatot, megrágjuk, közben érezzük az ízét, lenyeljük, majd hasznosul, s mi új energiát kapunk. És hányadszorra zajlik le mindez az életünk során…
· Olvassuk el Szent Ferenc Naphimnuszát.
A mai evangéliumban az Úr megengedi a Tábor hegyén három tanítványának – és rajtuk keresztül nekünk is –, hogy ragyogó arca és fényfehér ruhája megmutassa, bizony valóban Isten testesült bele a világba. Ha adunk magunknak időt arra, hogy mélyen átéljük az Atyának a Fiú által a teremtményeiben felénk áradó szeretetét, akkor könnyebben fogunk tudni beszélni másoknak is erről a szeretetről. És ez a szeretet akkor sem változik, ha véletlenül ráléptünk az előbújó nárciszra, ha összetörtük a csigaházat, megbántottuk testvéreinket, vagy ne adj’ Isten, lelőttük a sast. Mert hiába lép be a bűn a világba, a Teremtő szeretete soha meg nem szűnik.