A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szerzőnk ezúttal egy friss világgazdasági jelentést ismertet meg velünk, amely rávilágít: az egész emberi élet szempontjából fontos, hogy a gazdaság ne csak szavakban, hanem ténylegesen is vagyonként kezelje a természetet.

Talán többen emlékeznek, hogy Nicholas Stern, a Világbank főközgazdásza a brit kormány felkérésére 2006-ban átfogó jelentést készített az éghajlatváltozás gazdasági hatásairól, a GDP várható alakulására gyakorolt hatásáról. A világ vezető közgazdász szakembereivel is megértette, hogy a klímaváltozás nem csak egyszerű klímamelegedési ügy, amihez az emberiség majd könnyedén alkalmazkodik. A Stern-jelentés megalapozottsága sokat adott a 2015-ben elfogadott úgynevezett párizsi klímaegyezmény megszületéséhez.

2021. február elején Partha Dasgupta, a Cambridge-i Egyetem professor emeritusa vezetésével készült egy jelentés, szintén a brit kormány finanszírozásában, a Biológiai sokféleség közgazdaságtana címmel. Sokszor írtam már a Teremtésvédelmi kalendáriumban is a biológiai sokféleség rendkívüli fontosságáról, és ezen kifinomult, érzékeny, ugyanakkor eddig kellően állóképes rendszer, a földi élet immunrendszerének egyre drasztikusabb pusztításáról. Dasgupta professzor átfogó, több mint 600 oldalas jelentése egy, a klímaváltozásnál sokkal láthatatlanabb és egyúttal veszélyesebb globális folyamat közgazdasági megközelítését tárja a tudományos világ és a döntéshozók elé. Komplex diagnózis mellett átfogó, a világ gazdaságának egészét érintő megoldásokat is ad. Sajnos ma még nem akkora sajtóvisszhanggal, mint a Stern-jelentésnél.

A jelentés három elemzői mélységben, egy részletes 600 oldalas, egy rövidített 100 oldalas és egy, a fő üzeneteket tartalmazó ötoldalas verzióban készült. A rövidített, de különösen a fő üzeneteket tartalmazó változat a laikusok számára is könnyen megérthető.

A következő néhány gondolatot a legfontosabb üzenetek közül válogattam.

Gazdaságunk, megélhetésünk és jólétünk legértékesebb vagyonunktól, a természettől függ. A természet részei vagyunk, nem vagyunk elkülönítve tőle. Bízunk abban, hogy a természet táplálékot, vizet és menedéket nyújt számunkra; szabályozza éghajlatunkat és hatással van egészségünkre; fenntartja a tápanyagciklusokat és az oxigéntermelést; lelki, szellemi kiteljesedést, kikapcsolódást nyújt és gyógyulási lehetőségeket biztosít számunkra, karbantartja és javítja egészségünket és jólétünket. A bolygót arra is használjuk, hogy elnyelje a hulladékainkat, mint például a szén-dioxidot, a műanyagokat és egyéb hulladékokat, beleértve minden egyéb, az embertől származó szennyezést. Ugyanakkor a helyzet az, hogy

nem sikerült fenntartható módon kezelni globális közös vagyonunkat, a természeti tőkét.

Becslések azt mutatják, hogy 1992 és 2014 között az egy főre jutó megtermelt tőke megduplázódott, az egy főre jutó humántőke pedig globálisan körülbelül 13%-kal nőtt; ugyanakkor az egy főre jutó természetitőke-állomány közel 40%-kal csökkent. A természeti tőke rovására történt tőkefelhalmozás sok ember számára jelentett gazdasági növekedést és fejlődést. Más szavakkal, bár az emberiség az utóbbi évtizedekben hatalmas mértékben gyarapodott, ugyanakkor a jólét elérésének módjai pusztító költségekkel járnak a természet oldalán.

A biodiverzitás gyorsabban csökken, mint az emberiség történetében bármikor. A jelenlegi kihalási arány például százszor, ezerszer magasabb, mint az alapszint, és ez az arány növekszik. Ez a hanyatlás aláássa a természet termelékenységét, állóképességét és alkalmazkodóképességét, ami rendkívüli gazdasági és jóléti kockázatot és bizonytalanságot okoz. A Covid-19 és más felbukkanó fertőző betegségek – amelyeknek a földhasználatok változása és az állat- és növényfajok kiaknázása a fő mozgatórugója – pusztító hatása csak a jéghegy csúcsának bizonyulhat, ha így folytatjuk jelenlegi utunkat.

Számos ökoszisztéma, a trópusi erdőktől a korallzátonyokig, már javíthatatlanul leromlott, vagy közvetlen veszélye van a „billenési pontnak”, ahonnan már nincs visszatérés.

Ezek a billenési pontok katasztrofálisak lehetnek gazdaságunkra és jólétünkre.

Változtatnunk kell azon, ahogy gondolkodunk, cselekszünk és mérjük a siker mértékét. Az emberiség sürgős választás előtt áll. A jelenlegi utunk folytatása – ahol a természettel szemben támasztott igényeink messze meghaladják annak ellátási képességét – rendkívüli kockázatokat és bizonytalanságot jelentenek gazdaságaink számára. A fenntartható út kiválasztásához átfogó változásra lesz szükség, amelyet a Marshall-tervhez hasonló vagy annál nagyobb ambíciók, koordináció és politikai akarat támogat. A szükséges változtatásnak három meghatározó átmenetre kell irányulnia:

(i) Gondoskodjunk arról, hogy a természettel szemben támasztott igényeink ne lépjék túl annak kínálatát, és hogy növeljük a természet sokszínűségét a jelenlegi szintjéhez képest. A romboló fogyasztási és termelési formák, és ezek természettel való káros kapcsolatainak felszámolása felgyorsítható egy sor olyan közpolitikával, amelyek megváltoztatják az árakat és a viselkedési normákat, érvényre juttatják az újrafelhasználás, az újrafeldolgozás és a megosztás szabályait.

(ii) Változtassuk meg a gazdasági siker mércéjét, hogy fenntarthatóbb útra tereljen minket. A természetnek ugyanúgy be kell lépnie a gazdasági és pénzügyi döntéshozatalba, ahogy például számba vannak véve az épületek, a gépek, az utak és egyéb készségek. Ehhez végső soron meg kell változtatni a gazdasági siker mércéjét. A rövid távú makrogazdasági elemzéshez és kezeléshez a gazdasági tevékenység mérésénél a bruttó hazai termékre (GDP) van szükség. A GDP azonban nem veszi figyelembe az eszközök értékcsökkenését, beleértve a természeti környezetet is.

A közös vagyonunk mérésekor az összes vagyonelemet – ideértve a természeti javakat is – mérnünk kell. Ehhez az „inkluzív gazdagság” fogalma világos és koherens eszközöket biztosít, amely közvetlenül megfelel a jelenlegi és a jövő generációi jólétének.

Ez a megközelítés figyelembe veszi a természeti értékekbe történő befektetés előnyeit, és megvilágítja a különböző eszközökbe történő befektetések kompromisszumait és kölcsönhatásait.

(iii) Alakítsuk át intézményeinket és rendszereinket – különösen pénzügyi és oktatási rendszereinket –, hogy lehetővé tegyék és fenntartsák ezeket a változásokat a jövő generációi számára. Az ökoszisztémák kezeléséhez szükséges információk aszimmetrikusan oszlanak meg: sok mindent a helyi közösségek értenek és kezelnek a legjobban, de fontos a nemzeti kormányok, a nemzetközi szervezetek és a globális ellátási láncok szerepe. A kormányoknak, a központi bankoknak, a nemzetközi pénzügyi intézményeknek és a magán pénzügyi intézményeknek mind szerepük van. Globális szabványok szükségesek, amit hiteles adatok támasztanak alá, és amiket a vállalkozások és a pénzintézetek felhasználhatnak arra, hogy a természettel kapcsolatos szempontokat teljes mértékben integrálják döntéshozatalukba.

Az eddigi tervek szerint, 2021. május második felében rendezik meg a Biológiai Sokféleség Egyezmény Részes Feleinek 15. Találkozóját Kínában. Ez egy hasonlóan sorsdöntő fontosságú ENSZ-döntéshozói konferencia lesz, mint a 2015-ös, klímaváltozás veszélye miatti párizsi konferencia. Dasgupta professzor üzeneteit már ismerik, a kérdés csak az, hogy világ döntéshozói megfogadják-e a tanácsait.

Szöveg: Nemes Csaba

Fotó: Wikiquote

Illusztrációk: Pixabay