November 30-án kezdetét vette a kéthetes, az ENSZ égisze alatt megrendezett éves klímakonferencia, a COP16 a mexikói Kankunban. Közel 190 ország képviselője, több száz NGO, környezetvédelmi és klímakérdésekben érintett ügynökség és lobbiszervezet tesz kísérletet arra, hogy visszaállítsa a klímapolitika presztízsét.

Lassan eltelt egy év a csúfos kudarccal záródó Koppenhágai Klímacsúcs óta, ahol is nyilvánvalóvá vált a szereplők közötti kibékíthetetlen ellentét. A fejlődő vs. fejlett országok közötti megszokott csatározásokon túl klímakérdésben számtalan konfliktus van. Az egységes Európai Unió tagállamai is széthúznak, ugyanakkor mind a huszonheten az USA-ra és Kínára hárítanák a felelősséget. Obama Kína nélkül nem lép, Peking pedig mossa kezeit, és természetesen mindeközben a legfejletlenebbek segélykiáltásaira már megint nem figyel oda senki. Látható, hogy még világosan elkülöníthető érdekcsoportokat sem tudunk kialakítani – várható-e így egyáltalán valamiféle megegyezés?

A tárgyaló felek fő célkitűzése, hogy létrehozzanak egy hosszú távú éghajlatvédelmi egyezményt, amelynek az összes nagy károsanyag-kibocsátó ország a tagja, és együttes erővel mindent elkövessenek annak érdekében, hogy a globális felmelegedés mértéke a következő száz évben ne haladja meg a 2 Celsius fokot.

A tárgyaló felek, főleg az EU, Koppenhága nyomán egy dolgot már biztosan megtanultak: nem szabad konkrét célkitűzést felállítani. Ez persze elsőre kiábrándítónak tűnik, de ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy egy évvel ezelőtt többek között azért futottak zátonyra a tárgyalások, mert a tárgyalófelek a kompromisszum legcsekélyebb jelét sem mutatva elzárkóztak előzetes álláspontjuk bármiféle megváltoztatásától, ez a taktika akár célravezető is lehet.

A konferencia kulcskérdését valószínűleg a fejlődő országoknak nyújtandó, tíz éven át, 2020-ig folyósítandó évi százmilliárd dolláros segély és annak hozzájárulási arányai körüli vita képezi majd. Csupán abban reménykedhetünk, hogy a felek nem bújnak a gazdasági világválság nyomán csökkenő termelésből fakadó kibocsátás-visszaesés mögé, igyekeznek valós, kikényszeríthető célkitűzéseket felállítani, és az ésszerűség, a jóérzés győzedelmeskedik majd a materiális világszemlélet felett.

Tovább az eredeti cikkhez

(Forrás: Balogh Dóra – DiploMaci blog)