2014. március 9., Nagyböjt első vasárnapja

A tudomány egy széles látószögű reflexió a világról, a világ dolgairól, a szabályokról, amelyek fenntartják azt, és amelyek segítségével leírható. A tudomány egy szükséges, de nem elégséges feltétele a megismerésnek. Gondolkozzunk el, hogy mit ad, mi az a lehetőség, amit a kezünkbe ad a sorban következő ajándék az értelem. Ilyenkor, Nagyböjt idején talán még fontosabb, mint máskor az Istennel való személyes kapcsolat felismerése, a benne való elmélyülés, ahol az értelemnek főszerep jut.

Az ember személyes értelme lehet nyitott mindarra, amit a tudomány elé tár: lefordít, elemez, transzformál, a bonyolultból egyszerűbben érthetőt kreál, a távolit közel hozza és átnyújtja nekünk. Az értelem lehet nyitott és befogadó; az értelem aktív, és kérdez, és újra kérdez. Egy absztrakt, de megengedhető feltevés szerint vajon működne-e a tudomány elzárva a külvilágtól, - l’art pour l’art -, ha a nyitott és befogadó értelemmel megáldott elme nem hozna fel újabb és újabb kérdéseket?! Vajon megértethetnénk-e a globális és helyi társadalmi és ökológiai kihívásokat, ha nem keresnénk az összefüggéseket közöttük és nem tennénk fel kérdéseket a hit és etika akár transzcendens összefüggései szerint például a biológiai sokféleség szerepét és lehetséges sorsát illetően, vagy a termőföld pusztulását látván, vagy ezek összefüggéseit a szegénységgel és/vagy akár jelenünk háborúival kapcsolatban?!

Az értelem lehet magába forduló, meditatív is; akkor abban segít, hogy az ember önmagában a Jó Isten felé fordulhasson. Ezek az Istenhez forduló, imával töltött, kitüntetett és elengedhetetlen pillanatok, a számadás, de a szárnyalás, a megújulás pillanatai is egyben. Ima nélkül nincs Istennel való valódi kapcsolat, és nincs önmagunkkal való igazi kapcsolat. Az ima segít az értékválasztásban, az eligazodásban jó és rossz között.

Az értelem készség a párbeszédre. Az értelem minden előbbi tulajdonságával segít megérteni embertársaink szempontjait, érdekeit, véleményét még azokban a kérdésekben is, amelyekben „sziklaszilárdnak” gondoljuk magunkat. A teremtett világ védelme ilyen nehéz, összetett, sokszereplős, térben és időben is sok „színpadon játszandó” ügyek összessége, ezért az empátia, a párbeszédre való készség nem hiányozhat a teremtésvédő szemléletéből. Az együttérzés és közös gondolkodás segít mások megértésében: még az antagonisztikus, kibékíthetetlennek tűnő feleket is így még például egy erőműfejlesztőt és egy mélyökológust is - nyílt párbeszédre lehet bírni, annak minden értelmes következményével együtt.

Az értelem segít a csöndben és az imán keresztül megérteni a Jó Isten üzeneteit: csak „nézzünk körül” csillogó értelemmel, nyitottan és befogadóan, empátiával, és meg fogjuk tapasztalni Isten szeretetét.

Vegyük észre, hogy csak akkor működnek jól a dolgok, ha az értelem és a szeretet együttállása zavartalan.

Az értelem nem csupán az elme csillogása, hanem transzcendens értelemben a lélek érzéke is. Az értelem adja a képességet Isten szeretetének befogadására és kivetítésére Világunkra: szeretnünk kell a világot ahhoz, hogy értsük, és tehessünk érte. Ebben a megközelítésben keresztény hitünk az értelem reflexiója az isteni szeretetre.

A Nagyböjt csúcspontja a feltámadáshoz vezető Húsvét, a nagyszombat esti Vigilia, amelynek kezdetét a Teremtés könyvéből vett olvasmányok alapozzák: „…azután ezt mondta Isten: "Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok." Úgy is történt: Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott” (Ter 1,29-1,31).

Mire indítson ez minket? Isteni parancs a teremtett világ megőrzése, és ehhez a Szentlélek ajándékaként is kapunk eszközöket. E héten gondolkodjunk el azon, hogy igazán, aktívan nyitottak vagyunk-e arra, amit a Lélek akar ajándékozni nekünk? Törekszünk-e arra, hogy befogadóan, empátiával továbbadjuk embertársainknak, hogy milyen Üzenetet hordoz a teremtett világ, és miért fontos az őrzése?! S ha igen, akkor mindennapi életünk gesztusai vajon egybecsengenek-e ezzel a szándékolt tanúságtétellel? Van teendőnk!