Az Új Ember hetilapban megjelent termetésvédelmi témájú cikkjeink

II. János Pál: Centesimus annus

II. János Pál pápa Centesimus Annus kezdetű enciklikájából, 1991. május 1.

E világ szívében továbbra is jelen van az élet Ura (LS 245)

E világ szívében továbbra is jelen van az élet Ura, aki nagyon szeret minket.
Ő nem hagy el bennünket, nem hagy magunkra, mert végérvényesen eggyé vált földünkkel,
és szeretete mindig segít, hogy új utakat találjunk.
Áldott legyen!

Az egész világot átszövő szolidaritás lelkiségét alakítsuk ki (LS 240)

Minden összefügg mindennel,
és ez arra hív minket, hogy az egész világot átszövő szolidaritás lelkiségét alakítsuk ki,
azt, amely a Szentháromság misztériumából fakad.

Az ember úgy válik érettebbé, hogy kapcsolatba lép (LS 240)

Az emberi személy oly mértékben fejlődik, válik érettebbé és szentelődik meg, amennyire kapcsolatba lép:
amikor kilép önmagából, hogy közösségben éljen Istennel, a többi emberrel és minden teremtménnyel.

Minden teremtmény jellemzője, hogy valami másra irányul (LS 240)

A teremtmények Istenre irányulnak, és minden élőlény jellemzője, hogy valami másra irányul,
így a világban rengeteg folyamatos kapcsolatot találhatunk, amelyek titokzatos módon egymásba fonódnak.
Ez nemcsak arra hív minket, hogy megcsodáljuk (...),
hanem felfedezteti velünk saját kibontakozásunk egyik kulcselemét.

A teremtett világ kapcsolati háló (LS 240)

Az isteni személyek szubzisztens [önmagukban fennálló] relációk,
az isteni mintára teremtett világ pedig kapcsolati háló.

A természet gondozása közösségalkotó életstílus (LS 228)

A természet gondozása olyan életstílus része, amely magában foglalja az együttélés és a közösségalkotás képességét.

A természet tele van szeretetüzenetekkel, csak nem halljuk (LS 225)

A természet tele van szeretetüzenetekkel,
de hogyan tudnánk meghallani azokat az állandó zaj, a folyamatos és nyugtalan szórakozottság közepette vagy a látszat kultusza mellett?

Az ember belső békéje tükröződik életstílusán (LS 225)

Az ember belső békéje szoros összefüggésben áll a környezet gondozásával és a közjóval, mert ha ezt a békét igazán megéli valaki, az tükröződik kiegyensúlyozott életstílusán, és az elmélyült élethez vezető csodálkozás képessége is társul hozzá.

Az alázat eltűnése az emberből társadalmi és környezeti károkat okoz (LS 224)

Az alázat eltűnése a minden korlátozás nélküli uralkodás lehetőségétől
mértéktelenül fellelkesedett emberi lényből
csak a társadalom és a környezet károsítását eredményezheti.

Oldalak