Az egyszerűség, önmérséklet és önfegyelem, valamint az áldozatos lélek a mindennapi élet részeivé kell hogy váljanak, különben mindannyian egy szűk réteg körültekintés nélküli életformájából származó következmények áldozatai leszünk.
Az egyszerűség, önmérséklet és önfegyelem, valamint az áldozatos lélek a mindennapi élet részeivé kell hogy váljanak, különben mindannyian egy szűk réteg körültekintés nélküli életformájából származó következmények áldozatai leszünk.
II. János Pál pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 1990. január 1.
Az ember belső békéje szoros összefüggésben áll a környezet gondozásával és a közjóval, mert ha ezt a békét igazán megéli valaki, az tükröződik kiegyensúlyozott életstílusán, és az elmélyült élethez vezető csodálkozás képessége is társul hozzá.
Az alázat eltűnése a minden korlátozás nélküli uralkodás lehetőségétől
mértéktelenül fellelkesedett emberi lényből
csak a társadalom és a környezet károsítását eredményezheti.
Valójában azok élveznek és élnek meg jobban minden pillanatot, akik felhagytak azzal,
hogy innen-onnan csipegessenek, hogy mindig olyasmit keressenek, amijük nincs.
Az ilyenek megtapasztalják, mit jelent értékelni minden egyes személyt és minden dolgot,
megtanulnak kapcsolatba lépni a legegyszerűbb valósággal is, és tudnak örülni neki.
A szabadon és tudatosan megélt mértéktartás felszabadító.
Ez nem kevesebb élet, nem gyengébb izzás, épp ellenkezőleg.
A tartós változás dinamizmusának elindításához szükséges ökológiai megtérés
egyben közösségi megtérés is.
Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja.
Ha „a külső sivatagok azért szaporodtak el a világon, mert a belső sivatagok szétterjedtek”, a környezeti válság mély belső megtérésre hívó felszólítás.
Nincs minden veszve, mert az emberek, akik képesek végletekig lealacsonyodni, képesek felemelkedni, újra a jót választani és megújulni is, minden rájuk erőltetett mentális és társadalmi korlátozás ellenére.
A pénz világához kötött technika a problémák egyetlen megoldása akar lenni,
ténylegesen azonban nem képes a dolgok sokféle kapcsolatának titkát átlátni,
s ezért időnként úgy old meg egy-egy problémát, hogy újabbakat teremt.
Miért akarna ma bárki is megtartani [=támogatni] egy olyan hatalmat, amelyre csak amiatt fognak emlékezni az emberek, hogy képtelen volt beavatkozni, amikor sürgős és szükséges lett volna?
