Az Új Ember hetilapban megjelent termetésvédelmi témájú cikkjeink

Lelki tükör fogyasztóknak

 

 
A cikket Jaczenkó Edit olvasónk írása alapján készítettük.
 
 

Korunkban megszoktuk, hogy különválasszuk azt, amiben hiszünk, és azt, ahogyan élünk. Holott a kettő elválaszthatatlan. A mindennapi rutinjaink, életvitelünk elválaszthatatlan istenkapcsolatunktól.

Erre figyelmeztet bennünket Ferenc pápa is „Áldodott légy” (Laudato si’) kezdetű enciklikájában:

" ...ANNAK A HIVATÁSNAK A MEGÉLÉSE, HOGY VÉDELMEZŐI LEGYÜNK ISTEN MŰVÉNEK, LÉNYEGI RÉSZE AZ ERÉNYES ÉLETNEK, NEM VALAMI SZABADON VÁLASZTHATÓ FELADAT, S NEM IS A KERESZTÉNY TAPASZTALAT MÁSODLAGOS SZEMPONTJA.”(LS. 217)

Mi hol tartunk a megtérés eme dimenziójának kibontásában? Miben kell még változtatnunk életmódunkon, hogy összhangba kerüljön az isteni törvényekkel és Jézus tanításával? A koronavírus okozta válság alatt hogyan szervezzük újjá a személyes életünket?

Ennek átelmélkedésében segíthet az alábbi lelki tükör:

Teremtésvédelmi kalendárium – A remény nem csal meg…

A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal Szent Mihály ünnepe, a számadás napja környékén mi is átgondolhatjuk, hogy gazdálkodtunk a Föld kincseivel.

A teremtés hetét az idén szeptember 27. és október 4. között ünnepeljük. Az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport által összeállított elmélkedés témája a „teremtő bizonytalanság”. A bizonytalanság ennek az évnek valóban alapélménye, hiszen a koronavírus-járvány mindannyiunk életébe kiszámíthatatlan változásokat hozott, hirtelen tervezhetetlenné vált a jövő, és a mindennapokban megjelent egy ismeretlen, irányíthatatlan történésnek való kiszolgáltatottság.

Hiba csúszott volna a teremtés művébe? Vagy mindez a Terv része, és ahelyett, hogy a gyors visszarendeződésben, a vírus mielőbbi elpusztításában reménykednénk, az egész folyamat értelmét kellene megfejtenünk, tanulságait beépíteni életünkbe?

Teremtésvédelmi kalendárium – Emmausz felé

A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal azon tűnődhetünk, hogy mennyire ismerjük a saját, „pannon” kincseinket.

Környezetpolitikában jártas szakemberek számára negyven éve ismert és széleskörűen használt fogalom a „PPP” (polluter pays principle: a szennyező fizet alapelv). Valami még sem működik jól, hiszen sem életvitelünk, sem mértéktelen termelői és fogyasztói szokásaink nem változtak, ezzel együtt környezetünk terhelése sem csökkent. Felhívnám a figyelmet egy úgyszintén három „P”-vel jelölendő megközelítés rendszerére: precaution, prevention, proaction (vagyis: elővigyázatosság, megelőzés, kezdeményező-önálló cselekvés). A múlt század ’90-es éveitől kezdve ezek egyre fontosabb fogalmai a nemzetközi fenntarthatósági politikának. Lelkes és tekintélyes kutatók, politikusok terjesztik a világban, ma már a nemzetközi megállapodások sarokkövei ezek a fogalmak, bár az „elővigyázatosságot” több nagy fejlett ország (leginkább az USA) elutasítja. A megelőzést mindenki rendkívül fontosnak tartja, a proaktivtitás pedig minden ország saját érdeke. Erős szakmai háttér és politikai akarat ellenére sem látszanak az eredmények. Vajon miért?!

Teremtésvédelmi kalendárium – A hajnalkák titkai

A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a hajnalkákat szemlélve kerülhetünk közelebb a Teremtőhöz.

„Párafényből, gondolatból
égig-fonódó lugas felettünk,
kúszik a futóka ezer virága,
sok nyúlánk, halvány, kerekszemű lányka,
mind más, de látod a közös jelet:
ugyanegy gond szabta köntösüket…”

(Weöres Sándor: Az állandó a változóban)

A kertben, a teraszokon nyár vége felé, ősz elején egyre szebbek, dúsabbak a magasra felfutó hajnalkák, a trópusi Amerika küldöttei. A rövidülő nappalok, hűvösödő éjszakák különösen kedveznek szépségének, és ragyogó virágai derűs reggeleken egyre sötétebbek, szeptemberre már valóban a kora őszi égbolt színét tükrözik! A virágok, ha csak tehetik, mind keletre néznek, ahogy egykor a középkori templomok szentélyei. Vajon már bimbókorukban megkeresték ezt az irányt, ahonnan a reggeli órákban a legtöbb fényt várhatják? A frissen kinyílt virág mélye szinte világít, és még látszik a gondos hajtogatás nyoma a tölcséren, hiszen csak akkor tud ilyen gyönyörű sima, ötbordájú selyemsátrat bontani, ha már a bimbó is szépen feltekerve, szabályos spirálba rendeződve növekedett. De milyen titokzatos erő munkál itt a virágzás során, ami először még visszafojtott feszültség, aztán a nyíláskor egy lassú fordulattal kitárja a nap felé a kelyhet, kibújva a levelek takarásából, és végül ernyedten elengedi magát? Minden mozdulat magában is ámulatra méltó, de mindez az időben, a Nap járásához igazodva, előre „programozva” történik.

Teremtés Hete 2020.

A Teremtés hetét 2020-ban szeptember 27. és október 4. között ünnepeljük.

Idei témánk:
Teremtő bizonytalanság
"A remény nem csal meg" (Róm 5,5a)

Alapigéje a Rómaiakhoz írt levél 5. fejezetének 3-5. versei.

Biztatjuk a helyi közösségeket, gyülekezeteket, plébániákat, intézményeket, hogy őszi programjuk tervezésebe illesszék be a Teremtés hete megünneplését is! A kezdeményezés igazi célja a helyi közösségi cselekvések, akciók bátorítása.

A hét segédanyaga idén többféle verzióban elérhető a teremtesunnepe.hu oldalon, hosszabb online változatokban és egy rövidebb nyomdai változatban. A változatok tartalmilag megegyeznek, ezért kérjük, nyomtatáskor gondoljanak a környezetre.

2020 szeptember 1. – "A Föld jubileuma" az idei közös otthon imavilágnap témája

A Közös otthon gondozásának imavilágnapjára Ferenc pápa az idei évben is üzenetet adott ki, mely szeptember 1-jén déltől kezdve olvasható világnyelveken a Vatikán honlapján, és a Magyar Kurír hírportálon magyarul is (a képre kattintva elérhető).

Szeptember 1. A teremtett világ gondozásának imanapja

Szeptember 1-jét Ferenc pápa 2015-ben a Teremtés gondozásának imavilágnapjává jelölte ki. (Ezzel tulajdonképpen csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, amelyet a konstantinápolyi pátriárka már 1989-ben elindított.)

Ez az imanap most már egyre komolyabb figyelmet kap. Itt található egy angol nyelvű honlap a felhívásokkal és egyéb információkkal: http://seasonofcreation.org/(külső hivatkozás)

Szeptember 1-jén nagy valószínűséggel sokfelé az iskolaév kezdetén tartott Veni Sancte szentmisék fogják jellemezni a napot, jó lenne, ha a teremtés iránti felelősség imaszándéka is meg tudna jelenni Magyarországon is.

Buzdítunk ezért mindenkit, aki a teremtett világért felelősnek érzi magát, és valamely keresztény közösség tagja, hogy javasolja például egy erről szóló könyörgés beiktatását a szentmise egyetemes könyörgései közé, vagy akár egy imaóra megtartását, de bármi mást is, ami helyi szinten alkalmasnak tűnik!

Mivel nem is csak egy napról van szól, hanem a Teremtés időszakáról, mely szeptember 1. és október 4. közé illeszkedik (Magyarországon a már egy ideje hagyományos Teremtés hete ugyanebből a kezdeményezésből kiindulva az október 4-ét magába foglaló héten, idén tehát szept. 27. és okt. 4. között lesz), ezért még az is jó lehet, ha a templomi hirdetésekben ezen a napon egy egész hónapra vonatkozó imafelhívás hangzik el.

Örömmel várjuk az info@teremtesvedelem.hu(link sends e-mail) címen a visszajelzéseket, hogy egymás biztatására közzétehessük, mely közösségekben mi valósult meg ebből a szándékból!

Teremtésvédelmi kalendárium – Egyedül nem megy!

A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal arra figyelmeztet szerzőnk, hogy Istent ne hagyjuk ki a társadalmi és ökológiai kérdésekből.

Olvasva a jobbnál jobb tudományos folyóiratok publikációit azt érezhetjük, hogy ugyan társadalmi és ökológiai katasztrófa előtt állunk, de szinte minden kérdésre van megoldás, minden ügy tíz-húsz év alatt megoldható lenne, ha megfelelő módon viselkednénk. A széles körű kutatások holisztikus megközelítései például az energetikában, a vízgazdálkodásban, mezőgazdaságban, környezet- és természetvédelemben, közlekedésben, iparban és az élet legkülönbözőbb területein a gyakorlati, szinte a legkisebb részletekig tisztázott megoldások csak arra várnak, hogy az üzleti és politikai döntéshozók tegyék „végre” a dolgukat a közjó érdekében. Ha annyi eszköz, akarat és tudás rendelkezésre áll a nagyjából ötven éve többé-kevésbé jól ismert káros globális folyamatok megállítására, akkor mégis miért nem tudjuk megvalósítani?

Az az érzésem, hogy bár sokkal többet tudunk és sokkal jobban fel vannak már készülve a társadalmak is az ökokonszolidációs fejlődési fordulatra, mégis hiányzik a legtöbbünkből az a felelősség, amivel a teremtő Isten megbízott minket.

Nagyjából tudjuk, hogy az évszázad feléig bolygónk lélekszáma meghaladja a kilencmilliárdot, és a 2050-re kialakuló nagyobb népesség életlehetőségeinek fenntartását csakis átfogó életvitel-változtatással lehet elérni. Az ökológiai válság alapvetően spirituális probléma, azaz az emberiség többsége a Teremtővel való kapcsolatát vesztette, veszíti el, ezért a spirituális megközelítés megjelenítése az ökológiai kérdések megoldásában alapvető. Az ökológiai és pénzügyi-gazdasági válság egyik oka többek között a keresztényi élet kiüresedése.  

Minden teremtésvédelmi írásomban azt keresem, azt próbálom bemutatni, hogy mi hiányzik a profán fenntarthatósági megközelítésekből, mi az, ami miatt csikorognak vagy még el sem indultak a valódi megoldásokat szállító kerekek.

Oldalak