A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Donald Trump amerikai elnök június 1-jén bejelentette: az USA kilép a párizsi klímaegyezményből. Ezúttal ezen aggasztó hír kapcsán gondolkodunk az éghajlatváltozásról.

Az elmúlt hetek vezető híre volt, hogy az USA kilép a párizsi megállapodásból, amely az éghajlatváltozás elleni nemzetközi összefogás, az utóbbi évek legfontosabb állomása volt. Nemzetközi formáljogilag ez a lépés nem egyszerű, csak annyira, hogy az Egyesült Államok magára nézve nem tartja kötelezőnek, és így nem hajtja végre az általa önkéntesen vállalt nemzeti célokat. Ez azt jelenti, hogy az USA szövetségi szintű szabályozásában nem írnak elő vonatkozó kötelezettségeket, de a részben önálló államok, és különösen az üzleti oldal további fejlesztéseket tehet a megújuló energiák és az energiahatékonyság területén, amelyek jelentősen elősegítik az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését. Az Európai Unió vezetői egyhangúlag, közös akaratukat kifejezve támogatták a párizsi megállapodás céljainak elérését.

Az eddig ismert összcsökkentési vállalások az USA-éval együtt, ha meg is valósulnának, maradéktalanul sem elegendőek ahhoz, hogy 2-2,5 °C alatt tartsák a globális hőmérséklet-emelkedést. Ne felejtsük el, hogy egy ekkora hőmérséklet-emelkedés következménye a magasabb szélességi körök térségében akár 4-5 °C is lehet, ideértve ennek csapadékterületi és időbeli eloszlásában jelentkező jelentős változásait is. Éppen ezért nyilvánvaló, hogy az előrelátható és már biztosan bekövetkező hőmérséklet-emelkedés következményeit enyhítő alkalmazkodásra egyre nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a világ minden táján.

Az éghajlatváltozás nem pusztán a meteorológiai paraméterek megváltozását jelenti, hanem sok tízezer faj kipusztulásához, termőföldjeink, vizeink minőségi és mennyiségi hanyatlásához, erdeink területének csökkenéséhez vezethet. Ennek okai részben a felelőtlen, környezetromboló emberi tevékenységekre, részben tőlünk független, belső természeti jelenségekre vezethetők vissza. Az ember azonban ahelyett, hogy gyengítené, egyre erősíti a kedvezőtlen változások folyamatát, s egyre inkább veszélyezteti a természeti folyamatok egyensúlyát, amely az emberi léthez is elengedhetetlenül szükséges. Az emberiség önpusztító kísérlete folytatódik, ahogy ezt az alábbi események is megerősítik.

A Freiburgi Egyetem gleccserleltárának közzétett adatai szerint a svájci Alpok gleccserei a klímaváltozás következtében jelentősen összezsugorodtak. A kutatók ismeretei alapján a hegycsúcsok jégtakarója majdnem egyharmadával kisebb felületet borított 2010-ben, mint 1973-ban. A jég tömege is jelentősen csökken. A gleccserek 22,5 köbkilométer jeget és a hó többszöri olvadásával és újrafagyásával keletkezett csonthavat veszítettek el. És a helyzet azóta romlott.

A közelmúltban vált feltűnővé, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedése nem áll arányban légköri koncentrációjuk emelkedésével. Az emberi tevékenységből származó (antropogén kibocsátású) gázok jelentős hányada ugyanis elnyelődik az óceánokban. Arra nincs egyértelmű válasz, hogy az elnyelt gázok meddig maradnak az óceánokban, tengerekben, és mikor kerülnek vissza a légkörbe, és az sem bizonyos, hogy ezt követően az éghajlati rendszer tehetetlensége miatt milyen gyorsaságú és mértékű változás következhet be. Az viszont bizonyos, hogy a szén-dioxid-elnyeléssel savasabbá válik a tenger vize, ami még sérülékenyebbé teszik a tengeri ökoszisztémákat. Ne feledjük, hogy az óceánokban, tengerekben élő algák adnak a levegő három oxigénmolekulájából kettőt!

Olvadnak a sarki jégkörök jégsapkái, emelkedik a tengerszint. Fogynak az édesvíztartalékok, a földfelszín alatt és a folyókban is, utóbbi a hegységek hótakarójának csökkenése miatt. A kánikulák és a hurrikánok egyaránt erősödnek – utóbbiak a felmelegedő óceánokból egyre nagyobb energiára tesznek szert. Rendkívüli mértékű a fajpusztulás mind a szárazföldi, mind a tengeri élőlények körében. Erősödik a sivatagosodás. A jégkorszakban megfagyott, Északi-sarkhoz közeli, szibériai permafroszt (olyan talaj, amely legalább két éven keresztül fagyott állapotban van – a szerk.) olvadófélben van, ebből nagy mennyiségű metán szabadulhat fel, ami felgyorsíthatja a klímaváltozást.

A becslések szerint a sokasodó időjárási elemi csapások és az extrém meteorológiai jelenségek okai már nem csupán a természetes éghajlati változékonyságra vezethetők vissza, hanem a tartósnak tekinthető klímaváltozás következményeivel állnak szoros összefüggésben.

Fotó: Pexels.com

Nemes Csaba/Magyar Kurír