Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul.
Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben.
A Science Advances (American Association for the Advancement of Science – AAAS, Amerikai Tudományfejlesztési Szövetség) április 19-én – tizenkilenc tudós összefogásával – átfogó tudományos közleményt jelentett meg Globális megállapodás a természetért: kormányzó alapelvek, mérföldkövek, célokcímmel. Remekül összefoglalt, részletes képet adnak Földünk jelenlegi állapotáról és a lehetséges kiútról. Egy új, átfogó globális megállapodást sürgetnek a már megalkotott nemzetközi egyezmények szinergikus összehangolása, jogilag kötelező érvényük kiterjesztése, valamint kiegészítő célok rögzítése által. Elsősorban a párizsi klímamegállapodás és a biológiai sokféleségről szóló egyezmény közös és egymásra ható céljait vizsgálták. Ugyanezen a napon a One Earth (Egy Föld) és a Leonardo DiCaprio Alapítvány kezdeményezéseként más szervezetekkel együttműködve petíciós honlap (globaldealfornature.org) létesült. Az alapítvány 100 millió dollárt ajánlott fel a tudósok által kezdeményezett céloknak megfelelő kísérleti projektek elindítására.
A szerzők megközelítése szerint a lehetséges globális megállapodás alapját a következő, tudományosan megalapozott természetmegőrzési célok adják. Az összes őshonos ökoszisztéma-típus és természetes szukcesszió (adott természetes élőhelyhez kötött időbeli élőhelyi társulások átalakulása) variációinak a képviselete (1); az őshonos fajok életképes populációinak fenntartása vagy megóvása természetes környezetükben (2); az ökológiai funkciók és az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartása (3); a természetes ökoszisztémák szén-dioxid-megkötésének maximalizálása (4); valamint a környezeti változások és az evolúciós folyamatok összefüggéseinek vizsgálata és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás (5).
A tudósok azt javasolják az új globális megállapodás keretében, hogy a Föld 30 százalékát 2030-ig teljes mértékben nyilvánítsák védetté a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény céljainak és eszközeinek megfelelően. De mivel a Föld természetes ökoszisztémáinak jóval nagyobb részét kellene megőrizni vagy helyreállítani ahhoz, hogy elkerülhessük a katasztrofális következményeket, a bolygó további 20 százalékát kellene védetté tenni mint úgynevezett éghajlati stabilizációs területeket.
A Föld napján, április 22-én újabb cikkek, közlemények figyelmeztettek arra, hogy a tavaly októberben megjelent másfél Celsius-fokos IPCC időközi jelentés túl optimista, különösen a jégmezők olvadásának hatásait tekintve. Az úgynevezett permafroszt (tartósan fagyott) területek – amelyek nagyjából a szárazföld 20 százalékát teszik ki – olvadása olyan, a klímaváltozást felerősítő hatással járhat, mint például a felszín sugárzás-visszaverő képességének, az úgynevezett albedónak a változása, valamint az eddig fagyott talajba szorult metán felszabadulása.
A Nemzetközi Energiaügynökség legfrissebb jelentése szerint a globális energiafogyasztás 2018-ban a 2010-es átlagos növekedési ráta közel kétszeresére nőtt (2,3 százalékkal volt nagyobb, mint 2017-ben) a világ erősödő gazdasága, valamint a világ egyes részeinek magasabb fűtési és hűtési igényei miatt. Az energiahordozók közül a földgáz iránti kereslet növekedett a legjobban, annak ellenére, hogy a nap- és a szélenergia-felhasználás növekedése is kétjegyű emelkedést mutatott. Az energiaszükséglet növekedésének több mint felét a nagyobb villamosenergia-kereslet okozta. Bár az energiahatékonyság javult, a magasabb energiafogyasztás eredményeként a szén-dioxid-kibocsátás tavaly 1,7 százalékkal nőtt, és ezzel új rekordot ért el. A magasabb energiaigény a globális gazdaság növekedésével magyarázható, amely 2018-ban 3,7 százalékkal bővült. Kína, az Egyesült Államok és India együttesen közel 70 százalékát tette ki a teljes energiaigény-növekedésnek. Az energiaigény Európában 2018-ban más utat követett. Az 1,8 százalékos gazdasági növekedés ellenére a kereslet csak 0,2 százalékkal nőtt. Az energiahatékonyság növekedése Németországban az energiaigény 2,2 százalékos csökkenését eredményezte, az olajigény több mint 6 százalékkal csökkent. Franciaországban és az Egyesült Királyságban is csak mérsékelten növekedett a kereslet. Itthon mérsékelten, 0,8 százalékkal emelkedett a villamosenergia-fogyasztás 2017-hez képest, az üzemanyagok, különösen a gázolaj fogyasztása (a szállítási igény növekedése miatt) tovább nőtt, a gázfogyasztásunk (ami az összenergia-fogyasztásunk nagyjából harmadát jelenti) különösen a 2018. február végi, márciusi hidegek miatt valamelyest nőtt, aztán idén februárra már jóval kisebb volt az előző évekhez képest. Fontos és kedvező irányú folyamat, hogy a gazdasági növekedés és az energiafogyasztás emelkedése mértékének szétválása továbbra is jellemző, de ez már nem elegendő ahhoz, hogy megállítsuk a káros környezeti változásokat.
Mint ahogy már többször írtam e sorozatban is: egyre sürgetőbb az életvitelünk mértékletesebbé alakítására való tényleges felkészülés. A tudományos alapok megvannak, szinergikus társadalmi-gazdasági-környezeti modellek mutatnak kiutat, csupán közös akaratra lenne szükség legalább regionális léptékben. Érdemes újra és újra végiggondolni egy igazságos, bátor (a nehézségekkel őszintén szembenéző), mértékletes (közgazdásznyelvre lefordítva: egyensúlyt teremtő) és okos, azaz a sarkalatos erényeken nyugvó életviteli átmenet lehetőségét.
Fotó: Pixabay.com
Nemes Csaba/Magyar Kurír