A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk úgy látja, most, a koronavírus-járvány árnyékában felértékelődnek a helyi erőforrások.

Isten társai lehetünk a teremtésben. A saját képére és hasonlatosságára teremtett, nem véletlen az ittlétünk a kozmosz ezen a kis pontján, ami a közös otthonunk. Az elmúlt hónapok küzdelmei és a homályos, vészterhesnek látszó jövő sokakat új utak keresésére késztet. A friss gondolatok, elemzések új reménységet adnak. Itt van a lehetőség újra, dolgunk van: választhatunk, hogy Isten munkatársai leszünk, vagy sem!

Nem tudjuk, milyen fejlesztéseket indukál a járványhelyzet, de biztosak vagyunk abban, hogy a változás felértékeli a lokalitást, a helyi, kevésbé mobil erőforrásokba való befektetést, legyen az természeti erőforrás vagy humán, társadalmi tőke.”

Az elmúlt hetekben több új elemzés jelent meg a világban és hazánkban is a járvány utáni lehetséges makro típusú következményekről, változásokról, új lehetőségekről. Az előző idézet a HÉTFA Kutató Intézet Újranyitás, válságkezelés, fenntarthatóság című villámelemzéséből származik.

Fontos állításokat fogalmaznak meg a szerzők; kitűnő, rövid elemző kérdések és válaszok sorjáznak a tanulmányban. Foglalkoznak a lehetséges gazdaságpolitikai válaszokkal, a gazdasági rendszer sérülékenységével és ellenállóképességével is. Mindenekelőtt fontosnak tartják akár egy második hullám, akár más járványok felbukkanása esetére, hogy „növelni kell a járványokkal kapcsolatos társadalmi érzékenységet, ideértve az okokkal és gyógymódjaival kapcsolatos kutató-fejlesztő tevékenységet, és ösztönözni a járványokkal szembeni egyéni és társadalmi ellenálló képességet fejlesztő megoldások kialakítását”.

A szerzők egyértelműen támogatják a gazdasági és társadalmi együttműködéseket, legyenek ezek a kapcsolatok „ember–ember, cég–cég, ember–cég, ember–állam vagy cég–állam közöttiek”.

Ha nem lenne járvány, akkor is mielőbbi döntésekre lenne szükség a hatalmas kihívással járó „hosszú távú erőforrás-gazdálkodással” kapcsolatban, ideértve a demográfiai helyzetet, az éghajlatváltozás miatt növekvő külső fenyegetéseket, valamint az emberi, társadalmi és természeti erőforrásainkat fenyegető túlhasználatokat. Tudjuk, hogy bajban vagyunk, kifogyunk a nyersanyagokból, a tiszta vízből, levegőből, talajból, egészséges élelmiszerekből. Mindezek miatt jelentős szemlélet- és életvitel-módosításra, valamint az ezt elősegítő technológiai, logisztikai változtatásokra lesz szükség, és a minél előbb megtett lépések jobb eredményt ígérnek. Egyúttal elengedhetetlen a jelenlegi járvány folyamán megvalósított módszertani és technológiai változtatásokat a hosszú távú és már régen ismert erőforrás-gazdálkodási kihívásokra adott válaszoknál felhasználni.

A lehetséges utak, eszközök, intézkedések tárháza gazdag, érdemes közülük válogatni. Az építőipar óriási természetierőforrás-használata a felújítások, barnamezős beruházások arányának növelésével jelentősen mérsékelhető. A már ezen rovat korábbi írásaiban is többször emlegetett úgynevezett rövid ellátási láncok erősítése révén csökkenthető „a globális ellátóláncoktól való függés”, amelyek – mint ahogy ezt érzékelhetjük az élet minden területén – járvány és más katasztrófa esetén igen sérülékenyek. A rövid ellátási láncok fejlesztése a mezőgazdaság hozzáadott értékteremtő képességét is növeli. Másik következményként a szállításból eredő szükségletek, terhek és veszélyek is csökkennek. Ezek mellett óriási lehetőségek rejlenek a kutatás-fejlesztésben, de még az adó- és pénzügyek szabályozásában is.

Az Élő Bolygónk honlapon esszésorozat indult a Jövőműhely alrovatban, ahol tizenhét, a témakörben kiemelkedően jártas magyar szakértő, tudós adja közre gondolatait arról, hogy mennyiben lesz más a világ a járvány következtében, valamint megoldási javaslatait arra vonatkozóan, hol és miképp változtassuk meg életvitelünket.

Ne feledjük el: Isten szeret minket, társakat lát bennünk. Szeret, és nem büntet. A büntetés a bűneink következménye, és nem más.

Itt az idő szakítani a bűneinkkel, a teremtés elleni vétkeinkkel. Itt az idő elfogadni Isten szeretetét, és újra önfeledt társaivá válni a teremtésben, a teremtett világ védelmében. „A zsidó-keresztény hagyomány számára »teremtést« mondani többet jelent, mint természetet mondani, mert a teremtés Isten szeretettervére utal, amelyben minden teremtménynek értéke és értelme van. A természetet általában olyan rendszernek tartjuk, amelyet az ember vizsgál, megért és alakít, a teremtés ellenben csak olyan ajándékként érthető, amely mindenek Atyjának nyitott kezéből származik; olyan valóság, amelyet a minket egyetemes közösségbe hívó szeretet világít meg. (Laudato si’, 76.)

Fotó: Unsplash

Nemes Csaba

Magyar Kurír