A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal arra mutatunk rá, hogy környezetünk védelme nem szabadon választható feladat, hanem az ember életben maradásának alapfeltétele.

Az ördögtől való minden olyan tevékenység, amely nem ismeri az önkorlátozás elvét – F. E. Schumacher írta A kicsi szép című társadalom- és környezetpolitikai alapvetésű, a mai napig szinte az utolsó mondatáig érvényes és egyre sürgetőbb üzeneteket hordozó esszékötetében az 1960-as évek végén.

Az ember megjelenése és sokasodása, a különböző technikai, technológiai fejlődés, az együttműködés új formáinak kialakulása sok ezer, százezer évig nem hozott nagy változást az ember és a természet kapcsolatában. Az utóbbi kétszáz év során a földi élő rendszerek feltételeiben olyan új típusú romboló hatások jelentkeztek, ami drasztikus változást hozott. Mindez nem azt jelenti, hogy a Földet meg kell menteni, hiszen az emberi tevékenység által okozott súlyos degradációnál nagyobb katasztrófákat is átélt már, és néhány millió év alatt egészen új élővilág vette át a főszerepet. Azon viszont el kell gondolkodnia az emberiségnek, hogy tovább folytatja-e úgy az életvitelét, mint ahogyan ezt az utóbbi száz évben tette, hiszen nekünk nincsen évmilliónyi időnk! Jelenkorunk embere ugyanis éppen azt a természeti környezetet teszi tönkre, aminek élete fennmaradását köszönheti! Úgy viselkedik, mintha nem lenne nyilvánvaló, hogy magunk alatt vágjuk a fát: az ember saját élőhelyét rombolja le „Édentől keletre”. Mintha az lenne a „terv”, hogy tegyük tönkre saját otthonunkat. Például a klímaváltozás jelenlegi mértéke ugyanis tízszer gyorsabb, mint az emberi történelem során megfigyelt éghajlatváltozások. Olvadnak a sarki jégkörök jégsapkái, emelkedik a tengerszint. Sérülnek az édesvíztartalékok a földfelszín alatt, és a hegységek hótakarójának csökkenése miatt a folyókban is.

Az idei nyár hőhullámokról, extrém kánikuláról szólt, szeptember pedig hurrikánok pusztításáról, amelyek intenzitása a negyven-ötven éves adatsorok szerint erősödik, hiszen a felmelegedő óceánokból egyre nagyobb energiára tesznek szert. Az Irma nevű hurrikán pusztítását a Mária hurrikán követte, többször 300 km/h sebességet is meghaladó széllökésekkel, nagy mennyiségű esővel és összességében sok száz ember életét követelte és több millió ember kényszerült elhagynia otthonát.

Nemcsak az éghajlatváltozás okozta elemi csapások, hanem a biológiai sokféleség rettentő csökkenése – ami egyenlő a földi élővilág immunrendszerének a lerombolásával – és vizeink mennyiségi és minőségi romlása is fenyegető katasztrófát vetít elő.

Most már nemcsak a „hagyományos” szennyeződések a veszélyesek. Szeptember közepén megjelent hírek szerint expedíciós mérésék azt bizonyítják, hogy a világon sokfelé, még Európában és Magyarországon is (például a Tisza esetében) általánossá vált, hogy a folyókban jelentős a mikroméretű műanyag szennyeződés jelenléte.

A fentiek mind egy kiegyensúlyozatlan torz fejlődés, a nyersen materialista szemléletű társadalmi, gazdasági folyamatok egyenes következményei. A megállíthatatlannak tűnő teljes globális folyamat katasztrófát sejtet. De azért, hogy ez a feltételezés ne váljon valóra, van teendőnk, nem is kevés.

Holnap, azaz szeptember 30-án lesz a 72 Tanítvány Mozgalom első nagy, nyilvános „megmutatkozása”, egy konferencia, amelynek fókuszában a teremtésvédelem áll. A társzervezők között ott van a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület is. A konferencia jelmondata, hogy a teremtésvédelem – a Laudato si’ enciklikából idézve – „nem valami szabadon választható feladat”. Illusztris, a témához és annak társadalmi aspektusaihoz is értő előadók, több mint háromszáz részvevő, a szervezők bemutatkozásai teszik majd izgalmassá a konferenciát. A tematika nemcsak hogy izgalmas, hanem életbevágó, leginkább utódaink, unokáink életét már bizonyosan erősen meghatározó.

Jelenünk az önkorlátozás nélküli „fejlődésről”, gyorsuló növekedésről szól, amelynek egyértelmű következménye az ember számára ismert földi élet pusztulása. Tehetünk ellene, ismerjük a diagnózist: „az ördögtől való minden olyan tevékenység, amely nem ismeri az önkorlátozás elvét”, ezért életvitelünkbe, működtetett gazdasági-társadalmi rendszereinkbe építsük be a mértékletes, ha kell önkorlátozó eszközöket, hogy ez legyen a jó példa unokáink számára is.

Fotó: Pixabay.com

Nemes Csaba/Magyar Kurír