A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Állandó szerzőnk az egyáltalán nem új keletű jelenség mai hatásait veszi számba. Időjárás-előrejelzés – kicsit másként.

Az éghajlati rendszerben, az időjárásunkat meghatározó cirkulációs folyamatokban fellelhetők ciklikus vagy inkább jellemzően kvázi ciklikus folyamatok. A légkör és a világóceán állandó áramlásai, valamint egymással és a szárazföldek feletti légtömegekkel kialakult kölcsönhatásai sok éves, de nem „ingaszerűen” pontosan visszatérő periódusai jelentős befolyással vannak mindennapjaink időjárására. Ilyen jelenségek manapság a sokat emlegetett El Niño és La Niña.

Az El Niño-jelenséget elsőként Peru és Ecuador partjainál írták le a spanyol hódítók. Ma már tankönyvszerűen leírható az általános folyamata, de még néhány részlet hiányzik a teljes megértésből.

Azt történik ugyanis, hogy ha a délkeleti passzátszelek erejük teljében vannak (ezt nevezhetnénk egy kvázi normális állapotnak), akkor ezzel összefüggésben a keleti Csendes-óceáni medencében feltörő vízáram megerősödik, a Csendes-óceán keleti medencéje Peru és Ecuador partjainál különösen hideggé válik. Ugyanis a passzátszelek keletről nyugatra tolják a tengeráramlást (ez egy úgynevezett Egyenlítői áramlat), és emiatt a dél-amerikai kontinens partjaitól elsodródó víz „pótlására” a mélyből az addigiaknál hidegebb és tápanyagokban gazdag víz áramlik fel. Ekkor a délről érkező Humboldt hideg áramlás felszínre kerül – a halászok nagy örömére, hiszen halakban gazdag időszak következik be. A nyugatra sodródó, akár 10 Celsius-fokot is melegedő vízből felszálló, nedvességben gazdag légtömegek Ausztráliánál és az indonéz szigetvilágban jelentős esőzéseket okoznak.

A fentiekkel ellenkező jelleggel az úgynevezett El Niño-években a passzátszelek gyengébbek, és a délkeleti áramlási irány is változik. Ekkor a melegebb víztömegek Dél-Amerika keleti partjainál halmozódnak fel, nagy esőket okozva azon a vidéken. Az esők ilyenkor fontosak a partvidéken, mert „normális” passzátszél járta évek éppenséggel eléggé szárazak. Ugyanakkor a melegebb vízben kevesebb a tápanyag, kevesebb a hal. A melegebb víz a tengeri ökoszisztémában jelentősebb károkat okozhat. (Erre az időszakra figyeltek fel Francisco Pizzaro emberei, amikor egyes években karácsony táján csökkeni kezdett a halállomány. Ezért nevezték el ezt az időszakot A Fiúnak, azaz spanyolul El Niñónak.) Ez a halban szegény időszak pedig akár egy, néha másfél évig is eltartott. Aztán jött egy átmeneti időszak, és később visszatért a halban gazdag időszak, ami tulajdonképpen az El Niño ellentettje, ezért hívják a La Niña (A Lány)-jelenségnek.

Annyi valószínű, hogy az El Niño kettő–hét évenként, a La Niña talán valamivel gyakrabban fordul elő. A hármas jelenség (El Niño, La Niña és a köztük lévő neutrális időszak) hatása nemcsak a Csendes-óceán időjárását alakítja, hanem az északi félteke, Amerika és Európa időjárására is hatást gyakorol.

Nem teljesen ismertek a hármas jelenség pontos kiváltó okai, de annyi bizonyos, hogy a tengeri áramlások és légköri folyamatok csodálatos egymásra ható kaotikus, de kvázi periodikus viselkedése már Pizzaróék megjelenése előtt is létezett.

Az óceánok közismerten nagy hatással vannak a Föld klímájára és időjárására, hiszen óriási hőtárolóként és az óceáni, tengeri áramlatok révén hőszállítóként is fontos befolyással bírnak. A világóceán vizének hőtároló és hőelosztó tulajdonságainak vannak állandó és talán mondhatjuk, hogy véletlenszerű, de mégis valószínűsíthető hatásai is. Az előbbi állandó hatásra példák a meleg (például Golf-áramlat) és hideg (például Humbolt-áramlat) áramlatok, és az utóbbira példa a kutatók szerint az El Niño- és La Niña-jelenség, amelyek időszakos, de vissza-visszatérő szélsőséges időjárási jelenségeket okozó folyamatok különleges mintázatát jelentik.

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) júliusi jelentése szerint már bizonyos, hogy hét év után először alakultak ki határozott El Niño-típusú viszonyok a trópusi Csendes-óceánon, biztosan megalapozva a globális hőmérséklet valószínű megugrását, valamint a fentiekben már leírt időjárási és éghajlati mintázatokat is.

A hosszú távú WMO-előrejelzés szerint 90 százalékos valószínűséggel folytatódik az El Niño 2023 második felében, és várhatóan legalább közepes erősségű lesz.

Hét évvel ezelőtt, 2016-ban, az előző El Niño-időszakban Magyarországon az átlagosnál több csapadék volt, és igazán szélsőségesen meleg és hideg időszakok sem jellemezték az időjárásunkat. Idén is több volt a csapadék (sokkal több, mint 2021-ben és 2022-ben), illetve nagy hidegek és 40 Celsius-fokot meghaladó hőmérsékletű napok sem voltak és, remélem, nem is lesznek. Az igaz, hogy a több napig fennálló hőségnapos időszakok (hőhullámok) egyre elviselhetetlenebbek a városokban, és Dél-Európában kíméletlen erősek idén is. Ugyanakkor az átlagosnál erősebb és tovább tartó La Niña-időszakban 2021 második felétől tavaly őszig rendkívüli aszály volt, szinte egész Európában. Ez nem véletlen, ezért

egyre inkább fel kell készülnünk a klímaváltozással kölcsönhatásban lévő, globálisan még nagyobb melegedést adó El Niño- és az Európára, különösen Közép-Európára nem kis valószínűséggel újra erős szárazságot hozó és gyakoribb La Niña-időszakokhoz való alkalmazkodásra.

Amíg esik az eső, addig kell készülni a szárazságra, mert amikor már itt van, késő lesz. Ismerjük az igét Máté evangéliumából (Mt 6,34): „Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.” De bizony politikai döntéshozói léptékben a három-négy év már nagyon „mának” számít.

Szerző: Nemes Csaba

Illusztráció: Canva