Az Új Ember eheti, a mai napon (március 3.) megjelenő számában Tóth Róbert a Böjti szelekről ír. A húshagyókeddtől /hamvazószerdától húsvétig tartó időszak a negyven napos Nagyböjt ideje, amikor imával és önmérséklettel tisztítjuk testünket, lelkünket Jézus Urunk feltámadásának ünnepére. A nyugati kereszténység húsvétja mindig március 22 és április 25. közé esik, így a Nagyböjt közelítőleg február közepe és március közepe között kezdődik. A böjti szelek elnevezés szemléletesen tükrözi a hazai szélviszonyok évi járásában mérhető kora tavaszi szélsebesség maximumot. Változnak az idők, változnak környezetünk és a természet körülményei, de a böjti szelek változatlanul fújnak. Ma is kitisztítják a levegőt, felszárítják a télutó havas-sáros maradékait.

Ma este 8 órakor lemondása nyomán befejeződik XVI. Benedek pápa péteri szolgálata. A teremtett világ védelemét érintő gondolatai és írásai fontos üzenetet tartalmaznak, és segítséget jelenthetnek abban, hogy az Egyház minél több tagja – illetve minden jószándékú ember – Magyarországon is komolyan foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel.

A búcsú napján, tisztelettel emlékezve sok egyéb törekvése mellett a teremtett világ védelméért tett erőfeszítéseire, érdemes újból elolvasnunk a Pápa 2010. január 1-én a Béke világnapjára megfogalmazott üzenetét.

Ezzel a rövid visszaemlékezéssel is köszönjük neki, hogy a termett világ védelmével ilyen elmélyülten foglalkozott, és egyúttal szeretnénk felerősíteni ennek a ma is érvényes üzenetének a hangját.

Néhány kiemelt rész az üzenetből:

Nagyböjt első vasárnapján „Önmérséklet” címmel jelent meg az Új Emberben Nemes Csaba és Nemes Gábor írása a „teremtésvédelem” rovatban.

Arról írnak, hogy Nagyböjt időszaka számunkra a bűnbánat, a Jóistenhez való fordulás időszaka.  Ilyenkor fordulunk el a kellemes életet nemcsak szimbolizáló, hanem, ahhoz ünnepek alkalmával szorosan tartozó bőséges lakomáktól is. A Nagyböjt időszakával párhuzamosan a környezet és természetvédelmével kapcsolatos „jeles napok” is egybeesnek hagyományosan:  mindegyik  említett alkalom (pl. Madarak és fák napja, vagy Föld napja) a teremtett világ védelméről szól. De mi másról szól is nekünk a Nagyböjt időszaka, mi is lehetne beszédesebben cselekvő ilyenkor, mint az étellel, élelmiszerekkel való különös takarékosság, mi is lehetne leginkább valódi tett, amikor kárba vész a Földön megtermelt élelmiszer mintegy fele, azaz kétmilliárd tonna évenként?  A szerzők azt javasolják, hogy az apró megmaradót se hagyjuk veszni, seperjük össze a „morzsákat” is, gondoljuk át, hogy miből, mennyit vásárlunk, és azt is, hogy abból mennyit dobunk ki.  Az a „tett” is hasznos tett, amit nem teszünk meg, a környezetünket védi, amit nem veszünk meg és nem dobunk ki, legyen így, hiszen itt a Nagyböjt!