Az ember, amikor felismeri, hogy munkája által képes átalakítani és bizonyos értelemben „megteremteni” a világot,
elfelejti, hogy ezt a munkát mindig a teremtett dolgok eredeti isteni adományozása alapján végzi.
II. János Pál pápa Centesimus Annus kezdetű enciklikájából, 1991. május 1.
k, 2015-12-01 21:00 h, 2015-11-30 21:50 Újrakezdődik az egyházi év körforgása: ismét „eljött az Eljövetel”. (Az „advent” szó latinul „eljövetelt” jelent, „adventus Domini” = „az Úr eljövetele” az időszak eredeti neve.) Legutóbbi adventi cikksorozatunk óta jelentős események történtek, melyek hatással vannak a teremtésvédelmi gondolkodásra. Megjelent Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikája, mely a kérdést a katolikusok figyelmének első vonalába igyekszik emelni, de a világ érdeklődését is felkeltette. Elérkeztünk a párizsi ENSZ-klímacsúcshoz, melyet nagy aggódással és reménykedéssel vár az emberiségnek a környezet iránt felelősséget érző része. Az esztendő során Európában megjelent migráns-áradat gyökerénél éghajlatváltozási okok is felismerhetők. A terrorizmus újjáéledése és belépése közelebbi környezetünkbe pedig egy feszültséggel teli önálló szintet ad hozzá a nemzetek közötti kapcsolatok, a kultúrák közötti kölcsönös felelősség kérdéséhez.
A Szentatya enciklikájától kezdve a különféle politikai nyilatkozatokon és az internetes véleménnyilvánításokon át egészen a hétköznapi személyes beszélgetésekig sokan igyekeznek felrázni az eberek lelkiismeretét, megjelölni a tennivalókat, és minél nagyobb cselekevő tömeget mozgósítani melléjük. Mi az idei adventi elmélkedésekkel egy olyan szeletét szeretnénk kiemelni a törekvésnek, ami talán ritkábban kap figyelmet. Úgy gondoljuk, hogy a felelősségébresztésnek a figyelmeztetésekkel és a helyzet drámaiságának ecsetelésével legalábbis egyenrangú másik eszköze a reménykeltő távlat, az elérni kívánt cél bemutatása. Az embereket és közösségeket valószínűleg jobban segíti a változásokban, a komoly döntések meghozatalában, ha ismerik azt a távlatot, azt az állapotot, amely felé törekszenek. Azt is könnyebb felmérni, hogy jó irányba haladunk-e, ha van egy (meglehet ideális és a maga egészében nem egyik napról a másikra teljesíthető) mérce, amelyhez viszonyíthatjuk magunkat.
h, 2015-11-30 21:40 Már hagyománynak tekinthetjük, hogy az egyházi liturgikus esztendő két kiemelt felkészülési időszakában, tehát ilyenkor Adventben, valamint Nagyböjtben a teremtesvedelem.hu oldalon Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesületünk hétről hétre elmélkedésekkel igyekszik segíteni az ünnepre való felkészülést és annak összekötését a teremtett világ iránti felelősségben való növekedéssel.
Idén a korábbiaktól kicsit eltérő megközelítést választottunk. A rendszeresen olvasásra és elgondolkodásra érdemes, felelős gondolkodásról tanúskodó „zöld” írásokat leközlő Viridis blogon az idei Föld Napjához kapcsolódóan jelent meg egy blogbejegyzés, mely „megindította teremtésvédő fantáziánkat”, és úgy határoztunk, hogy idén Adventben ennek gondolatmenetéhez és megközelítésmódjához csatlakozva kínáljuk fel elmélkedéseinket. A választás talán szokatlan, hiszen ez a szöveg nem Adventre készült, és kimondottan még csak nem is vallásos irányultságú. Mégis, sőt éppen ezért keltette fel a figyelmünket, és indított minket egyfajta áttételes párbeszédre. A cikknek különösen ehhez a szakaszához szeretnénk tehát a következő négy hétben kommentárokat, keresztény hátterű reflexiókat fűzni:
„Ebben a jövőben pár száz fős közösségekben élünk (akár városban, akár vidéken), és szükséges javainkat lehetőségeink arányában magunk állítjuk elő közel önellátó módon. Élelmük jelentős részét valamilyen holisztikus mezőgazdálkodási forma keretében termeljük meg, mely teret enged a természeti létezők sokaságának is. (Vannak ilyenre modellek.) Az anyag körforgást végez: lehetőleg minden újra és újra hasznosul, hulladék alig keletkezik. Ismerjük, értékeljük és felelősen óvjuk lakóhelyünk természeti erőforrásait (víz, föld, élővilág, stb.). Amit előállítani nem tudunk, ahhoz kereskedelem révén jutunk hozzá a lokalitás elvének megfelelően: lehetőleg minél közelebbi szomszéd közösségtől, akiket ismerünk. Nem zárkózunk be: a közösségek között élénk a kapcsolat. Ritkán utazunk messzire, mégis gyakran teszünk látogatásokat másoknál. Saját ügyeinkben maguk döntünk, aktívan részt veszünk közösségünk közéletében. Az állam csak sokakat érintő kérdésekben dönt – a sokak megkérdezésével, és nem azok feje fölött. A technológia fejlett, mégis csínján bánunk vele: az életmentést és kommunikációt minden lehetőségével szolgálja, ezen túlmenően azonban inkább a „lowtech”, az egyszerűség a divat. A közösségek között sokkal inkább az együttműködés mintsem a versengés szelleme uralkodik. Az emberek nem hajtják igába minden idejüket az anyagi gyarapodás érdekében: az elégségesség, nyugodt megelégedés kultúrája virágzik a külsőségekben. Ezzel szemben az emberek és kapcsolataik belső gazdagodása az, ami a ráfordított idő és az erőfeszítések nem szűnő célja. A szolidaritás alapelv: akár egyén, akár közösség jut nehéz helyzetbe, számíthat rá, hogy a többiek méltányos feltételekkel a segítségére sietnek. A külsőségeikben szerény hétköznapok közén fénylőek az ünnepek: ilyenkor (de kimondottan ilyenkor) még távoli vidékek luxuscikkei is helyet kaphatnak az asztalon (mint pl. nálunk a kávé, déligyümölcs, csokoládé). Folyton gazdagodó kultúrát teremtünk mindennapi életünk révén. Virágzik a művészet.”
Köszönjük a Viridis blog szerzőinek az értékes, elgondolkodtató írást! Olvasóinkat pedig arra hívjuk, hogy idén Adventben is – amelynek kezdete ezúttal egybeesik a sorsfordító jelentőségűnek tűnő párizsi klímacsúcséval – elmélkedéssel, együttgondolkodással és imával kövessék felkínált négyhetes felkészülésünket, hogy ezáltal is még elkötelezettebb, tanúságtevőbb követői lehessünk a világot szeretetben teremtő és megváltó, karácsonykor közénk érkező Úrnak!
sze, 2015-11-25 15:06 
Az éghajlatváltozás természetes jelenség: a fák évgyűrűi, a jégmintákba zárt légbuborékok és a fosszíliák tanúsítják, hogy a földi klíma mindig is változott. Ám az ipari forradalmat követően – elsősorban a fosszilis energiahordozók mértéktelen elégetése következtében – több milliárd tonna szén-dioxid került a légkörbe, ami fokozza az üvegházhatást. Ma már a tudósok zöme egyetért abban, hogy az éghajlat megfigyelt változásai legnagyobbrészt az emberi tevékenység rovására írhatók. Pálvölgyi Tamás írt az Új Ember november 15.-ei számának "teremtésvédelem" rovatában a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás fontosságáról, az öngondoskodásról, a felkészülés súlyos kérdéseiről.
November 18-án 18 órától a Párbeszéd Házában terítéken Ferenc pápa új, Laudato si' enciklikája.
A Jezsuita Roma Szakkollégium és az Öko Urbana Egyesület a NEA-MA-15-SZ-0651. sz. projekt keretében közös szemináriumsorozatot hirdet, melynek kiemelt témája a környezeti fenntarthatóság kérdése , valamint a decemberi párizsi klímacsúcs.
k, 2015-10-20 09:30 „Egy új globális éghajlat-változási egyezmény felé” címmel írt Szúnyoghné Sinkó Márta cikket az október 18-án megjelent Új Ember teremtésvédelmi rovatában. Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy!) kezdetű enciklikájában számos globális környezetvédelmi probléma és megoldása tükröződik. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) vizsgálatainak eredményei alapján a múlt században Földünk átlaghőmérséklete megközelítőleg 0,9 °C-kal nőtt. Magyarországon ez az emelkedés már most 1,3 °C. Igaz továbbá, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása 1970 és 2004 között 70 százalékkal nőtt. Kijelenthető, hogy globális fellépés nélkül az előttünk álló időszakban tovább növekszik majd az átlaghőmérséklet. Az emelkedés mértéke 2100-ig 1,8-6,4 °C is lehet.
h, 2015-10-19 10:49 Tekerj felebarátodért! – ezzel a jelmondattal indultak útra a teremtés hetén Kárpát-medencei magyar kerékpárosok kelet–nyugat irányban. A Beregszásztól Sopronig tartó staféta-kerékpározás annak az ökumenikus európai zarándoklatnak a része, amelynek végcélja a decemberi párizsi klímacsúcs.
Az október 1-én Budapestről indult, Sopronig tartó szakaszon egyesületünk elnöke, Rohály Gábor is részt vett.
Vannak akik gyalogosan, vannak akik kerékpározva fejezik ki szolidaritásukat azokkal a felebarátaikkal, akiket a klímaváltozás hatásai leginkább sújtanak. Az európai egyházak képviselői és a zarándokok 2015. október 12-14. között Villigstben (Németországban) találkoznak, amelynek része a magyar „Tekerj a felebarátodért!” staféta-kerékpározás is. A zarándokok számos európai országból indulva november végén érkeznek az ENSZ 21. Klímacsúcsára, Párizsba (2015. november 30 – december 11.), hogy így hallassák hangjukat egy sokkal igazságosabb és fenntarthatóbb holnapért.
sze, 2015-09-30 23:45 
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottsága a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanáccsal együttműködésben „Közös otthonunk a teremtett világ” címmel, egyházi és politikai vezetők részvételével konferenciát rendezett szeptember 29-én az Országház felsőházi termében.
Ferenc pápa júniusban jelentette meg enciklikáját a teremtett világ iránti felelősségről „Áldott légy – a közös ház gondozásáról” címmel. A körlevelet hívőknek és nem hívőknek egyaránt írta, és kiemelten szeretné megszólítani benne a világ vezetőit, ideértve minden felelős döntéshozót kormányzati és gazdasági szinten egyaránt.
A konferencia a pápai üzenet helyzetértékelésének és javaslatainak jobb megismerését, megértését, és a legszélesebb körben megismertetését, a döntéshozók közötti párbeszéd megindítását, a közös cselekvés elkezdését célozta. A konferencia közel 400 résztvevője között az egyházi méltóságokon, az államigazgatás, a politikai élet vezetőin kívül számos társadalmi szervezet, plébánia, közös jövőnkért aggódó civil jelent meg. Nagy örömünkre szolgál, hogy a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület aktív szerepet vállalhatott a konferencia megvalósulásában.
Az alábbiakban, rövid, mondhatni szubjektív összefoglalást adunk közre a konferencián elhangzottakról. Reményeink szerint a konferencián készült kép- és hanganyag elhelyezésére is módunk nyílik, de mindenképp szeretnénk honlapunkon figyelemmel kísérni és megosztani a Laudato si' pápai enciklikával kapcsolatos híreket, eseményeket.
