Ébredj, ember, és döbbenj rá méltóságodra! (...) A föld, a tenger, az égbolt, a levegő, a vizek és folyók rendelkezésedre állnak: csak használd ezt a teremtett világot, de jól!
Nagy Szent Leó pápa karácsonyi beszédéből (Kr. u. 440–461 között)
Ébredj, ember, és döbbenj rá méltóságodra! (...) A föld, a tenger, az égbolt, a levegő, a vizek és folyók rendelkezésedre állnak: csak használd ezt a teremtett világot, de jól!
Nagy Szent Leó pápa karácsonyi beszédéből (Kr. u. 440–461 között)
v, 2015-02-22 21:38 Vannak egyáltalán céljaink a hétköznapjainkban? Vagy csak úgy tesszük egyik napról a másikra, amit megszoktunk és csodálkozunk, hogy már megint eltelt egy hét? Életünk nagy részét hétköznapok teszik ki, és bár az emlékezetes dolgok jobbára jeles napokhoz kötődnek, csupán átvészelni a hétköznapokat, s így mintegy lemondani róluk vétkes mulasztás lenne. Ha valaki ebben a helyzetben lenne, annak azt ajánljuk, legyen az az első célja, hogy kitűzi: ne sodródással teljenek hétköznapjai.
Mi lehet olyan hétköznapi cél, aminek elérése Istennel és a teremtéssel egyszerre hoz nagyobb összhangba minket? Nagyon széles a választék! Mindennapjainkban sok módon terheljük a környezetet. Ezek közül kedvünk és lehetőségünk közül választhatunk egy vagy több területet.
Kezdjük az étkezéssel! Az ökológiai lábnyom ökonómiája című kötetben megjelent, 2011-es tanulmány szerint a magyar háztartások ökológiai lábnyomának legnagyobb része, 42%-a az élelmiszerekhez és alkoholmentes italokhoz kötődött. Meglepő, de a sokkal több figyelmet kapó közlekedés és üzemanyagok csak 14%-ot tettek ki. Jelentős lábnyom csökkenést érhetünk el, ha az étkezéssel kapcsolatban tűzünk ki célokat. Az étkezés környezetterhelése három fő tényezőtől függ: az étel fajtájától, származási helyétől és az ipari feldolgozás mértékétől. Egy főzelékebéd környezetterhelése jelentősen kisebb egy adag bélszínénél. Az előbb jó példaként említett főzelék sem olyan környezetbarát, ha hozzávalóit távoli országokból hozták ide. Ugyanaz a menü valószínűleg jóval nagyobb energiafelhasználással és a feldolgozás során keletkezett több ételhulladékkal terheli a környezetet, ha úgy került az asztalunkra, hogy ipari üzemben készítették, hűtve szállították és mi csak melegítettük, mint ha a piacon vett hozzávalókból otthon készítettük el. Az étkezéssel kapcsolatos célok terén megfogalmazhatunk olyat, hogy kevesebbet eszünk a nagyobb lábnyomú ételekből, pl. tartunk heti egy vagy több húsmentes napot. De lehet az is cél, hogy lemondunk a távol termelt ennivalókról, vagy hogy magunk főzünk a családban legalább heti néhány napon.
sze, 2015-02-18 21:46 2015. február 18., Hamvazószerda
Tisztelt Olvasóink!
Már hagyománnyá vált, hogy a nagyböjtben cikksorozatot jelentetünk meg a Naphimnusz egyesület honlapján. 2012-ben gyakorlatias kérdésekkel foglalkoztunk, végigvettük mindennapi tevékenységeinket és arról írtunk, mit tehetünk, hogy nagyobb összhangban éljünk a teremtéssel. 2013-ban és 2014-ben a lelki háttér szemszögéből vizsgáltuk a teremtésvédelmet, előbb a sarkalatos erényeket, majd a Szentlélek ajándékait gondolva végig.
Idén a céljainkat vesszük nagyító alá. Ezek jelentik a kapcsolódást hitünk, elveink és meggyőződésünk, valamint a mindennapi cselekedeteink között. Ha céljaink hitünkkel összhangban vannak, akkor kiegyensúlyozottan, lelki nyugalommal dolgozhatunk azok elérésén. Ilyenkor eredményeink megélése, a céljaink felé való haladás élménye jelenti a boldogságot. Ellenkező esetben, ha céljaink konfliktusban állnak hitünkkel, meggyőződésünkkel (például: elvben fontosnak tartom a teremtett világ védelmét, de mégis vonzó cél, hogy a Karib-tengeren töltsem a szabadságomat) akkor az ellentmondás okozta belső feszültség, lelkiismeretfurdalás még akkor is megakadályozza, hogy önfeledten boldognak érezzük magunkat, ha elérjük a kitűzött célt.
Fontos tehát a megfelelő célok kiválasztása. Ehhez próbálunk segítséget adni az alábbi felosztásban:
Születésünk ebbe a világba állított be minket, újjászületésünk pedig az eljövendőbe.
Nem azért kötöm ezt a lelketekre, hogy lenézzétek Isten teremtett világát, (...) hanem azért,
hogy mindenféle teremtménnyel és mindazzal, amivel oly gyönyörűen van berendezve ez a világ,
ésszerűen és mértékletesen éljetek.
Ébredj, ember, és döbbenj rá méltóságodra! (...) A föld, a tenger, az égbolt, a levegő, a vizek és folyók rendelkezésedre állnak: csak használd ezt a teremtett világot, de jól!
Ember, (...) a föld, a tenger, az égbolt, a levegő, a vizek és folyók rendelkezésedre állnak: csak használd ezt a teremtett világot, de jól! És ami szép és csodálatos bennük, dicsérd, és dicsőítsd érte a Teremtőt.
Nagy Szent Leó pápa karácsonyi beszédéből (Kr. u. 440–461 között)
sze, 2015-02-11 22:37 „Ne bántsátok a Bioszférát!” címmel írt Bakonyi Gábor cikket február 8-án megjelenő Új Emberben. Arról írt, hogy egy texasi milliárdos a múlt évszázadban érdekes projektet finanszírozott, aminek megálmodói a Bioszféra2 nevet adták. Arizonában, a sivatagban 12 700 négyzetméteres (mintegy két és fél futballpálya nagyságú), 180 000 m3-es, hatalmas üvegházat létesítettek. Az üvegházon belül kialakították mindazokat az ökoszisztéma-típusokat, amelyekből a Földön sok fordul elő. A végső cél, egy emberek által lakott, önfenntartó rendszer létrehozása volt. Több előzetes kísérlet után, végül 1991. szeptember 26-án nyolc gondosan kiválasztott, jól képzett kutató költözött új otthonába, és ott élt egészen 1993. szeptember 26-ig. A rendszer, ha döcögve is, de működött. Az egyik nagy problémát a légköri oxigén koncentráció csökkenése jelentette (18 hónap után oxigént kellett pumpálni a rendszerbe). Érdekes ökológiai jelenség volt továbbá, hogy míg a fontos beporzó szervezetek, mint a méhek, folyamatosan pusztultak, addig néhány ismert kártevő, mint egyes sáska- és csótányfajok, valamint a patkányok elszaporodtak. Annak ellenére, hogy sok ökológiai jelenséget jobban megértettünk a projekt eredményeképpen, működő bioszférát vagy valami ahhoz tényleg hasonlót, mégsem tudtunk létrehozni. A történetet befejezéseként egy, ma már közhelynek ható kijelentés kívánkozik ide, amit sokfelé olvashatunk. Csak egyetlen Földünk van. Ámde a közhellyé vált kijelentéseknek az a sorsuk, hogy bármilyen igazak is, egy idő után legyintünk rájuk, unalmasak lesznek, nem hatnak ránk. Ezért talán nem árt a gondolat kiegészítése a következőkkel: vigyázat, a Bioszféra2 kísérlet nem sikerült!
sze, 2015-02-11 22:37 Az Új Ember február 8-i számában egy vízügyes szakember, Háfra Mátyás emlékezett meg a 15 évvel ezelőtti tiszai cianid szennyezésről „Van élet a Tiszában" címmel. A Tiszát 2000. február elején a Szamoson keresztül egy példátlanul nagy cianid-ion koncentrációjú mérgezés érte. Ennek mértéke a Szamoson mért adatok alapján csúcsértékként 32,6 mg/l cianid volt, ami az érvényben lévő határérték több mint 320-szorosa! Az első döbbenet után a lehetséges védekezési stratégia kialakítása került előtérbe. A fő kérdés az volt: Csökkenthető-e a cianid koncentráció bármilyen beavatkozással? A szennyeződés következményeinek kezelésére két fontos üzemrendi döntés született. A Kiskörei Duzzasztómű üzemének módosítása, amely lényegében azt jelentette, hogy a cianidos vizet lehetőség szerint úgy kell levezetni a Tározóban, hogy védeni lehessen a Tisza-tó és a közép-tiszai hullámtéri vizes élőhelyek természetvédelmi oltalom alatt álló élővilágát. A Tisza folyón 2000. február elején levonult szennyezés a vízminőségi kárelhárítási feladatokban addig nem alkalmazott módszereket tett szükségessé. A Kiskörei tározó funkciói közé mindig is beletartozott, hogy az esetleges szennyezések következményeit csökkentse, azonban eddig főleg a feliszapolódás csökkentésében hasznosultak a vízkormányzási lehetőségek. A Tisza vize a cianidtól már február közepén megtisztult. Az elvégzett és a folyamatosan történő vizsgálatok bizonyították, hogy a Tiszában, a Tisza-tavon, a holtágakon és az öntözőcsatornákban nem történt cianid szennyezés. A térségben a felszín alatti vízkészlet sem szennyeződött.
sze, 2015-01-28 08:42 Baranyai Gábor ír a „Fenntartható fejlődés éve?” címmel az Új Ember január 25-ei számában a „Teremtésvédelem” rovatban. Azt írja, hogy „Sokunk számára meglepő módon, időnként a nemzetközi nagypolitika – közkeletű eufémizmussal: a nemzetközi közösség – megpróbál az emberiség egésze számára valami egyöntetűen jót tenni. 2015 is egy ilyen nagy nekifutás éve lesz: ez év őszén kell, hogy az ENSZ elfogadja az új globális fenntartható fejlesztéspolitikai keretet, melynek elsődleges célja a szegénység felszámolása és az emberhez méltó élet lehetőségének a megteremtése lesz a Föld valamennyi lakója számára. A 2030-ig megvalósítandó konkrét célkitűzéseket 17 fő pontban összegezték, amelyek feltételezhetően elvezetnek minket egy méltányos, a Föld természeti és kulturális örökségét tiszteletben tartó, kiegyensúlyozott fejlődési modellhez. Ha a célkitűzésekhez a megvalósítás (pénz)eszközeit és intézményeit is sikerül megtalálni, akkor példa nélküli esélyt kap az emberiség, hogy a teremtett világ ismert kereteinek lerombolása nélkül kereshesse boldogulását.”
