Nincs túl késő. Isten világának hihetetlen gyógyító ereje van.
Nincs túl késő. Isten világának hihetetlen gyógyító ereje van.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk úgy látja, most, a koronavírus-járvány árnyékában felértékelődnek a helyi erőforrások.
Isten társai lehetünk a teremtésben. A saját képére és hasonlatosságára teremtett, nem véletlen az ittlétünk a kozmosz ezen a kis pontján, ami a közös otthonunk. Az elmúlt hónapok küzdelmei és a homályos, vészterhesnek látszó jövő sokakat új utak keresésére késztet. A friss gondolatok, elemzések új reménységet adnak. Itt van a lehetőség újra, dolgunk van: választhatunk, hogy Isten munkatársai leszünk, vagy sem!
Nem tudjuk, milyen fejlesztéseket indukál a járványhelyzet, de biztosak vagyunk abban, hogy a változás felértékeli a lokalitást, a helyi, kevésbé mobil erőforrásokba való befektetést, legyen az természeti erőforrás vagy humán, társadalmi tőke.”
Az elmúlt hetekben több új elemzés jelent meg a világban és hazánkban is a járvány utáni lehetséges makro típusú következményekről, változásokról, új lehetőségekről. Az előző idézet a HÉTFA Kutató Intézet Újranyitás, válságkezelés, fenntarthatóság című villámelemzéséből származik.
Fontos állításokat fogalmaznak meg a szerzők; kitűnő, rövid elemző kérdések és válaszok sorjáznak a tanulmányban. Foglalkoznak a lehetséges gazdaságpolitikai válaszokkal, a gazdasági rendszer sérülékenységével és ellenállóképességével is. Mindenekelőtt fontosnak tartják akár egy második hullám, akár más járványok felbukkanása esetére, hogy „növelni kell a járványokkal kapcsolatos társadalmi érzékenységet, ideértve az okokkal és gyógymódjaival kapcsolatos kutató-fejlesztő tevékenységet, és ösztönözni a járványokkal szembeni egyéni és társadalmi ellenálló képességet fejlesztő megoldások kialakítását”.
A szerzők egyértelműen támogatják a gazdasági és társadalmi együttműködéseket, legyenek ezek a kapcsolatok „ember–ember, cég–cég, ember–cég, ember–állam vagy cég–állam közöttiek”.
Ha nem lenne járvány, akkor is mielőbbi döntésekre lenne szükség a hatalmas kihívással járó „hosszú távú erőforrás-gazdálkodással” kapcsolatban, ideértve a demográfiai helyzetet, az éghajlatváltozás miatt növekvő külső fenyegetéseket, valamint az emberi, társadalmi és természeti erőforrásainkat fenyegető túlhasználatokat. Tudjuk, hogy bajban vagyunk, kifogyunk a nyersanyagokból, a tiszta vízből, levegőből, talajból, egészséges élelmiszerekből. Mindezek miatt jelentős szemlélet- és életvitel-módosításra, valamint az ezt elősegítő technológiai, logisztikai változtatásokra lesz szükség, és a minél előbb megtett lépések jobb eredményt ígérnek. Egyúttal elengedhetetlen a jelenlegi járvány folyamán megvalósított módszertani és technológiai változtatásokat a hosszú távú és már régen ismert erőforrás-gazdálkodási kihívásokra adott válaszoknál felhasználni.
A lehetséges utak, eszközök, intézkedések tárháza gazdag, érdemes közülük válogatni. Az építőipar óriási természetierőforrás-használata a felújítások, barnamezős beruházások arányának növelésével jelentősen mérsékelhető. A már ezen rovat korábbi írásaiban is többször emlegetett úgynevezett rövid ellátási láncok erősítése révén csökkenthető „a globális ellátóláncoktól való függés”, amelyek – mint ahogy ezt érzékelhetjük az élet minden területén – járvány és más katasztrófa esetén igen sérülékenyek. A rövid ellátási láncok fejlesztése a mezőgazdaság hozzáadott értékteremtő képességét is növeli. Másik következményként a szállításból eredő szükségletek, terhek és veszélyek is csökkennek. Ezek mellett óriási lehetőségek rejlenek a kutatás-fejlesztésben, de még az adó- és pénzügyek szabályozásában is.
Az Élő Bolygónk honlapon esszésorozat indult a Jövőműhely alrovatban, ahol tizenhét, a témakörben kiemelkedően jártas magyar szakértő, tudós adja közre gondolatait arról, hogy mennyiben lesz más a világ a járvány következtében, valamint megoldási javaslatait arra vonatkozóan, hol és miképp változtassuk meg életvitelünket.
Ne feledjük el: Isten szeret minket, társakat lát bennünk. Szeret, és nem büntet. A büntetés a bűneink következménye, és nem más.
Itt az idő szakítani a bűneinkkel, a teremtés elleni vétkeinkkel. Itt az idő elfogadni Isten szeretetét, és újra önfeledt társaivá válni a teremtésben, a teremtett világ védelmében. „A zsidó-keresztény hagyomány számára »teremtést« mondani többet jelent, mint természetet mondani, mert a teremtés Isten szeretettervére utal, amelyben minden teremtménynek értéke és értelme van. A természetet általában olyan rendszernek tartjuk, amelyet az ember vizsgál, megért és alakít, a teremtés ellenben csak olyan ajándékként érthető, amely mindenek Atyjának nyitott kezéből származik; olyan valóság, amelyet a minket egyetemes közösségbe hívó szeretet világít meg. (Laudato si’, 76.)
Fotó: Unsplash
Nemes Csaba
Magyar Kurír