Friss tartalmak

  • Laudato si' hét 2020 - 9. nap

    „Mindenható Isten, te az egész világmindenségben, de legkisebb teremtményedben is jelen vagy, és gyengéd szeretettel veszed körül mindazt, mi létezik. Öntsd belénk szereteted erejét, hogy óvjuk az életet és a szépséget, tölts el minket békével, hogy fivérként és nővérként éljünk, és ne ártsunk senkinek! Szegények Istene, segíts, hogy megmentsük azokat, akik e földön magukra hagyva és elfeledve élnek, de akik oly értékesek szemedben! Gyógyítsd meg életünket, hogy védelmezői legyünk a világnak, ne kifosztói, a szépség terjesztői legyünk, ne a szennyezésé és a pusztításé! Érintsd meg azok szívét, akik csak haszonra törekszenek, a szegények és a föld kárára! Taníts meg, hogy felfedezzük minden dolog értékét, hogy ámulattal tekintsünk rájuk, hogy felismerjük: szoros egységben vagyunk minden teremtménnyel végtelen világosságod felé vezető utunkon! Köszönjük, hogy mindennap velünk vagy! Kérünk, légy segítésünkre az igazságosságért, a szeretetért és a békéért folytatott küzdelmünkben!” (LS: Ima földünkért)

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Pedig már előre jelezték…

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk ezúttal arra mutat rá, a világ politikai és pénzügyi döntéshozói még mindig nem hallgatnak a tudósokra, pedig „csak” a Föld tüdeje van veszélyben.

    2003-ban az OECD a Jelentkező kockázatok a 21. században: cselekvési menetrend, majd 2011-ben a Globális sokkok című jelentésében, 2012-ben pedig az USA Hírszerző Tanácsának jelentésében mutattak rá arra, amit 2015 óta Bill Gates és kutatócsapata is többször jelzett, hogy nagy a veszélye egy olyan járványnak, mint ami most megbénította a világot.

    A világ legnagyobb agytrösztjei, kitűnő tudósok, stratégiatervezők, közéleti személyiségek csaknem húsz éve ontják az információkat erről a veszélyről, de úgy tűnik, hogy a világ politikai és pénzügyi döntéshozói nem hallgattak rájuk.

    Vajon más globális méretű veszélyek előrejelzésével nem ugyanez a helyzet? 1988-ban alakult meg a Meteorológiai Világszervezet (WMO) és az ENSZ környezetvédelmi intézménye (UNEP) együttműködésében az Éghajlatváltozási Kormányközi Tárgyaló Testület, az IPCC. A testület öt-hat évenként ad ki átfogó, sok ezer tudós munkájára alapozott, majd a kormányok delegáltjai által elfogadott jelentéseket.

  • Laudato si' hét 2020 - 8. nap

    „Ha „a külső sivatagok azért szaporodtak el a világon, mert a belső sivatagok szétterjedtek”, a környezeti válság mély belső megtérésre hívó felszólítás. De azt is el kell ismernünk, hogy vannak olyan elkötelezett és imádságos keresztények, akik – a realizmus és pragmatizmus ürügyén – nemegyszer kinevetik a környezet miatti aggodalmakat. Mások passzívak, nem határozzák el magukat szokásaik megváltoztatására, és így inkoherenssé válnak. Ökológiai megtérésre van tehát szükségük, amely azt jelenti: engedik, hogy Jézussal való találkozásuk minden következménye megjelenjen az őket körülvevő világhoz fűződő kapcsolataikban. Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat, s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja.” (LS 217.)

     

    Urunk, veled való kapcsolatunkat, beléd vetett hitünket nem azért kaptuk, hogy fennsőbbrendűnek érezhessük magunkat általuk és elzárkózhassunk másoktól. Ellenkezőleg, Te ezek által ajándékká és partnerré akarsz tenni minket a világ számára, hogy bennünk és általunk adhass evangéliumi választ az emberiség aggodalmaira. Add, hogy egyetlen tanítványodat se vezesse hívő mivolta a környezeti gondok és az ezekkel küzdők kinevetésére vagy lesajnálására, hanem ellenkezőleg: Hozzád való belső megtérésünk nyomán a világ mai aggodalmaira igazi válaszként tudjuk felkínálni embertársainknak Veled megélt kapcsolatunkat. Valódi elkötelezettséggel és áldozatkészséggel dolgozzunk együtt velük a világ jobbá tételén, melyről mi tudjuk, hogy a Te Országod megvalósulásának szent helye.

    Kép forrása: catholicclimateconvenant.org


  • Laudato si' hét 2020 - 7. nap

    „A kulturális és környezeti válság súlyosságának tudata új szokások kialakításához kell, hogy vezessen. Sokan tudják, hogy sem a jelenlegi fejlődés, sem a tárgyak és élvezetek puszta halmozása nem elegendő ahhoz, hogy értelmet és örömet adjon az emberi szívnek, mégsem érzik képesnek magukat lemondani arról, amit a piac kínál nekik. Azokban az országokban, amelyeknek a legnagyobb változtatásokat kellene végrehajtaniuk fogyasztói szokásaikban, a fiatalok új ökológiai érzékenységgel és nagylelkű szellemiséggel rendelkeznek, és néhányan közülük csodálatosan küzdenek a környezet védelméért, de olyan erősen fogyasztói és jóléti közegben nőttek fel, amely megnehezíti más szokások kialakítását. Következésképpen egy nevelési kihívással állunk szemben.” (LS 209.)

     

    Istenünk, Te mindig fiatalos módon viszonyulsz a világhoz, lendülettel és ötletesen szeretnél párbeszédbe lépni velünk, és minden nemzedéknek újra meg akarod hirdetni szereteted és megváltásod üzenetét. Ezért mi sem tekinthetünk Rád úgy, mint csupán egy mozdulatlan, örökké változatlan erőre, törvényre, hanem azt kéred, hogy lépjünk Veled párbeszédbe és alakuljunk benne, miközben önmagaddal kapcsolatban is folyton új összefüggéseket fedeztetsz fel velünk, hiszen végtelenséged kimeríthetetlen számunkra. Ezért önnevelésre és egymás formálására hívsz minket. A változáshoz bátorság kell, az önneveléshez alázat és tiszta rálátás saját magunkra. Add nekünk, kérünk, ezt a bátorságot, adj tanulékony szívet és formálódásra kész egyéni és közösségi lelkületet, hogy épp ezáltal azok maradhassunk, akiknek a teremtéskor és a megváltásban hívtál meg bennünket!

    Kép forrása: vaticannews.va

  • Laudato si' hét 2020 - 6. nap

    „Teremtésünktől fogva munkára hívattunk. Nem szabad arra törekedni, hogy a technológiai fejlődés egyre nagyobb mértékben felváltsa az emberi munkát, mert azzal az emberiség önmagának okozna kárt. A munka szükségszerű, hozzátartozik az élet értelméhez ezen a földön, út az éretté váláshoz, az emberi kibontakozáshoz és a személyes önmegvalósításhoz. Ebben az értelemben a szegények pénzzel való segítése mindig csak átmeneti megoldás lehet sürgető helyzetekben. A fő célnak mindig annak kellene lennie, hogy lehetővé tegyük számukra a munka általi méltó életet. A gazdaság irányultsága azonban olyan technológiai haladásnak kedvezett, amely lefaragja a termelési költségeket, csökkenti a munkahelyek számát, melyeket gépek váltanak fel. Ez újabb módja annak, hogyan fordulhat az ember tevékenysége önmaga ellen. A munkahelyek számának lecsökkenése „negatív hatással van a gazdaság szintjére is a ”társadalmi tőke”, vagyis a mai polgári együttéléshez múlhatatlanul szükséges bizalmon, megbízhatóságon, a szabályok tiszteletben tartásán alapuló kapcsolatok folyamatos lepusztulása miatt”. Végeredményben „az emberi értékek mindig gazdasági értékek is, és a gazdaság működési hibáinak mindig megvan az ára az emberi oldalon is”. Ha lemondunk arról, hogy az emberekbe fektessünk be, pusztán azért, hogy nagyobb legyen a közvetlen hasznunk, az nagyon rossz üzlet a társadalom számára.” (LS 128.)

     

    Istenünk, a Te eredeti, teremtett valóságaidat mi nem csak műveljük, kibontakoztatjuk és építkezünk belőlük – amire Te magad hívtál meg bennünket –, hanem gyakran saját, megbonyolított és homályos érdekeinkre cseréljük le azok tiszta és egyszerű üzenetét. Az adottságokat bölcsességgel és találékonysággal magunk és mások javára kibontakoztató munka helyébe a gazdaságot állítottuk, azután azt a pénzrendszerekkel cseréltük le, azokban pedig a spekulatív érdekeknek adtunk irányító szerepet… Messze vagyunk így már a Tőled kapott eredeti céltól. Azok számára pedig, akik bevonódtak ezekbe a homályos érdekekbe, fájdalmasnak tűnhet a visszatérés az egyszerű valóságokhoz. A járványhelyzet miatt leállás mégis megmutatta nekünk, hogy valójában ezek az alapvető dolgok azok, amelyek mindig működhetnek, fenntarthatóvá, sőt boldoggá tudják tenni az életünket. Segíts, hogy ezekkel az igazi értékekkel és lehetőségekkel törekedjünk megajándékozni egymást, és legyünk bátrak társadalmi rendszereinket is – a helyitől egészen a globális szintig – ezek alapján újraépíteni!
     
    Kép forrása: cidse.org




  • Laudato si' hét 2020 - 5. nap

    „A Teremtés könyvében található teremtéselbeszélések szimbolikus és narratív nyelvezetükkel mély tanításokat fogalmaznak meg az emberi létről és az ember történelmi valóságáról. Ezek a történetek arról szólnak, hogy az emberi létezés három, egymással szorosan összefüggő alapvető kapcsolaton, az Istennel, a felebaráttal és a földdel való kapcsolaton alapszik. A Szentírás szerint a három életfontosságú kapcsolat megszakadt, de nemcsak külsőleg, hanem bennünk is. Ez az elszakadás a bűn. A Teremtővel, az emberekkel és az egész teremtéssel való összhangot leromboltuk azáltal, hogy megpróbáltuk elfoglalni Isten helyét, és megtagadtuk, hogy korlátozott lényeknek ismerjük el magunkat.

  • Laudato si' hét 2020 - 4. nap

    „Sok konkrét téma van, amelynek kapcsán az Egyháznak nincs oka arra, hogy döntő szóval álljon elő; úgy véli, meg kell hallgatnia és elő kell segítenie a tudósok közötti őszinte vitát, és tiszteletben kell tartania a véleménykülönbségeket. De elég, ha csak őszintén rápillantunk a valóságra, és láthatjuk, mily nagyon pusztul közös otthonunk. A remény annak felismerésére hív bennünket, hogy mindig van kiút, mindig változtathatunk az irányon, és mindig tehetünk valamit, hogy megoldjuk a problémákat. Úgy tűnik azonban, hogy a változások és a pusztulás nagy sebessége miatt egy fordulópont tünetei észlelhetők, amelyek regionális természeti katasztrófákban és társadalmi – köztük gazdasági – válságokban mutatkoznak meg; a világ problémáit ugyanis nem lehet egymástól elszigetelten vizsgálni vagy megérteni. Vannak térségek, amelyek már különösen veszélyeztetettek, és mindenféle végzetes jóslattól függetlenül tény, hogy a világ jelenlegi rendszere több szempontból fenntarthatatlan, mert nem gondolunk többé az emberi cselekvés céljaira. Ha végigtekintünk bolygónk térségein, rögtön észrevesszük, hogy az emberiség csalódást okozott Isten várakozásainak.” (LS 61)

     

    Istenünk, Te azért bíztad ránk a világot, hogy teremtésed örömében részt adj nekünk. A Föld és az egész mindenség a Te szemedben nem pusztulásra ítélt, értéktelen, másodlagos és felesleges valóság, és nem is gyanús, veszélyes, csupán kísértéseket hordozó, ellenséges erő, hanem örök dicsőséged és szereteted fantáziadús megnyilvánulása. Nem arra hívsz bennünket, hogy megvessük és leromboljuk, sem arra, hogy önző vágyaink céljaira kizsaroljuk, hanem hogy fenntartsuk, lehetőségeit kibontakoztassuk, a kölcsönös ajándékozás ünnepi valóságává tegyük, és így adjuk majd vissza az idők végén a Te kezedbe, aki – a mi cselekvésünket is beleolvasztva örök tervedbe – új Éggé és új Földdé teremted majd újjá. Add, hogy ne okozzunk Neked csalódást, hanem jó őrzői és művelői legyünk teremtésednek, és ezáltal megdicsőítői Nevednek.

    Kép forrása: cbcplaiko.org

  • Laudato si' hét 2020 - 3. nap

    „Szeretném megjegyezni, hogy az emberek általában nincsenek egyértelműen tudatában azoknak a problémáknak, amelyek különösen a kirekesztetteket sújtják. Pedig az utóbbiak jelentik a bolygón élő emberek legnagyobb részét: több milliárd emberről van szó. Ma már jelen vannak a nemzetközi politikai és gazdasági vitákban, de gyakran úgy tűnik, hogy az ő problémáikat mintegy függelékként olyan kérdésként kezelik, amellyel szinte csak kötelességből vagy mellékesen foglalkoznak, ha nem pusztán járulékos kárként. És csakugyan, amikor elérkezik a konkrét cselekvés ideje, gyakran az utolsó helyen maradnak. Ennek részben az az oka, hogy a szakemberek, a véleményformálók, a tömegkommunikációs eszközök és a hatalmi központok sokszor tőlük távol, elszigetelt városi térségekben találhatók, nincs közvetlenül kapcsolatuk az ő problémáikkal. A fejlettség és életminőség olyan kényelmes helyzetében élnek és gondolkodnak, amely a világ népességének többsége számára elérhetetlen. A fizikai érintkezésnek és találkozásnak ez a hiánya, melynek olykor városaink részekre szabdaltsága is kedvez, segíti a lelkiismeret elaltatását és a részrehajló vizsgálatokban a valóság egy részének figyelmen kívül hagyását. Ez néha „zöld” beszéddel jár együtt. Ma azonban már nincs más lehetőségünk, mint annak elismerése, hogy egy igazi ökológiai megközelítés mindig szociális megközelítéssé is válik, be kell illesztenie az igazságosságot a környezetről folytatott tárgyalásokba, hogy meghallja a föld kiáltását és a szegények kiáltását is.” (LS 49.)

     

    Urunk, köszönjük, amikor észreveteted velünk azokat az ember- és teremtménytársainkat, akikről oly könnyen elfeledkezünk: a kicsiket, szegényeket, kiszolgáltatottakat. Könnyen megfeledkezünk róluk, könnyen tehertételnek vagy kihasználható dolognak tekintjük őket. A vírus is felfoghatatlanul parányi, mégis képes volt felforgatni a világ életét. Adj belátást és figyelmet a szívünkbe egymás iránt, hogy szegény embertársaink milliárdos tömegére ne kényszerből, hanem a magunk tudatos döntéséből tekintsünk sokkal nagyobb embertársi és keresztény figyelemmel. Ne úgy nézzünk rájuk, mint akik felforgatják jól megtervezett elképzeléseinket, és nekik se kelljen felfordulást okozniuk a mi életünkben ahhoz, hogy észrevegyük őket, hanem önként, evangéliumod indításának engedelmeskedve, örömmel és bizalommal lépjünk velük az osztozás és kölcsönös szeretet kapcsolataiba!

    A kép forrása: jesuits.global

  • Laudato si' hét 2020 - 2. nap

    „Közös otthonunk megvédésének sürgető kihívása magában foglalja azt az igyekezetet is, hogy az egész emberi családot egyesítsük a fenntartható és átfogó fejlődés keresésében, mivel tudjuk, hogy a dolgokon lehet változtatni. A Teremtő nem hagy magunkra minket, sosem fordít hátat szeretettervének megvalósításában, nem bánja meg, hogy megteremtett minket. Az emberiségnek megvan még a képessége, hogy együttműködjön közös otthonunk építésében. Szeretném kifejezni elismerésemet, bátorításomat és köszönetemet mindazoknak, akik az emberi tevékenység legkülönfélébb területein annak az otthonnak megvédésén fáradoznak, amelyen osztozunk. Külön köszönetet érdemelnek, akik erélyesen küzdenek a környezeti pusztítás drámai következményeinek elhárításáért a világon élő legszegényebbek körében. A fiatalok változtatást követelnek tőlünk. Azt kérdezik, hogyan lehet jobb jövő építésén fáradozni, ha nem gondolunk a környezet válságára és a kirekesztettek szenvedéseire.” (LS 13.)

     

    Urunk, büszke „modern emberként” túl ritkán gondolunk manapság a hálára, kevésre tartjuk, pedig ez lehetne az életünket helyretevő és mozgató legfőbb erő. Hiszen mindent ajándékba kaptunk Tőled: létünket, életünket, képességeinket, a szépet és a jót, de még a kereszteket is, legfőképpen pedig Téged magadat, a Te barátságodat. Az idén tavasszal ránk tört váratlan helyzet – sok biztosnak gondolt dolog összeomlása a járvány nyomán – nagy erővel szeretne figyelmeztetni bennünket: nem vagyunk, nem lehetünk a magunk urai: szükségszerű kapcsolatban, és sokszor függésben is vagyunk a teremtés kicsi és nagy, pozitív és fenyegető erőivel. Add, hogy ne lerázni akarjuk magunkról ezt a tapasztalatot, hanem tanuljunk meg újra kapcsolatban lenni, megköszönni, hálát adni mindazért, amit a teremtésben Tőled és egymástól kaptunk, mindazért, ami Te vagy számunkra és amik, akik egymás számára vagyunk.

    A kép forrása: aciafrica.org

  • Teremtésvédelmi kalendárium – Újraindul az élet

    A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Szakértőnk ezúttal a fák B tervéről ír, és arról, hogy mi mit tanulhatunk tőlük.

    Április elején az utolsó éjszakai fagy elérte a diófa friss, pár napos hajtásait. Reggelre elfeketedve, összezsugorodva kókadtak lefelé, odalett a termés, még a barkás hímvirágok nagy része is lehullott. A kert többi fáját nem viselte meg ennyire a fagy, de a dió bizony nagyon érzékeny.

    Talán volt a fának egy pontos terve, ami még tavaly ősszel készült, hogy melyik rügyet indítja meg először, szépen kerekítve a koronát, arányosan növelve a méretet, kibontva az arasznyi barkákat, amiből a szél szállítja majd a virágport a szomszédoknak, és a parányi hajtások végén már ott voltak készenlétben a gyümölcskezdemények is, várakozva a megtermékenyülésre.

    Hát ez a terv egy éjszaka alatt csődöt mondott.

    De pár nap múlva, az eddig zárt oldalrügyekből újraindult az élet! Ha nincs a fagy, ezek a rügyek talán örökre álomba merülnek, vagy láthatatlanul egyre mélyebbre süppedve a vázágakba, évek múlva törnek ki hirtelen, egy sérülés vagy még erősebb fagykár hatására. Tökéletesen megformálva, de még kicsit összekuszálódva, sietve bomlanak ki, aztán szépen elrendeződnek, feltérképezik az irányokat, égtájakat, árnyékoló szomszédokat, és kitöltik a teret, hogy minden kis fénysugarat hasznosíthassanak a levelek. Nem véletlen, hogy a diófa ágai ennyire görbén, zegzugos szabálytalanságban növekednek, hiszen négy-öt évenként megismétlődik a tavaszi fagykár. Igaz, az idei veszteség már nem pótolható, de a fa mégis újratervez, lemondva most már a bőséges termésről, az elegáns koronaformáról, tudomásul véve a szomszédok előnyét a fényért való versengésben…

Oldalak