Az erőszak, mely a bűn által megsebzett emberi szívben lakozik, azokban a betegségtünetekben is megnyilvánul, amelyeket a talajban, a vízben, a levegőben és az élőlényeken észlelünk.
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
v, 2021-01-31 08:44 
„Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár. Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod. Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat.” (Zsolt 128,2–4)
Szőlő és olajfa… Ez a két növény nagyon sokszor felbukkan a Szentírásban. De mi ez a különös kép az asztalt körülvevő gyermekekről?
Az olajfa sokáig, akár több száz évig is él, és ha már nagyon elöregszik, az egész növényt tövig visszavágják. A tönk szélén pedig hamarosan sarjak törnek elő, a fa teljesen megújulva folytatja életét, és néhány év múlva újra tele lesz terméssel. Ez az eljárás már a bibliai időkben is annyira általános lehetett, hogy a zsoltár olvasói számára jól érthető volt a hasonlat. A kivágott fa tönkje tehát az asztallap, és azt veszik körül az ifjú utódok.
Az olajfát az ember már évezredek ezelőtt bevonta a termesztésbe, folyamatosan metszi, alakítja, a nagyobb, ízletesebb termést hozó egyedeket kiválogatva, a vad alanyokra ráoltva szaporítja, a saját hasznára formálja. De ez a teljes visszavágás, még ha ritkán történik is a fa életében, mégis nagyon radikális beavatkozás…
Vajon hogy éli meg egy öreg, viharok, szárazság, fagyok által meggyötört, kártevőktől megkínzott, megfáradt növény ezt a megújítást? A messzire elkúszó, a talajt alaposan átszövő gyökérzet megmarad ugyan, de élő rügynek nyoma sincs a tönk szélén. Mégis, a rejtett, kéreggel már régen benőtt tartalékokból képes megint új hajtásokat indítani a jövendő számára.
v, 2021-01-31 08:39 
Vízkereszt táján már néhány perccel hosszabb a nappal, mint karácsonykor, és napról napra világosabb lesz. Mégis ilyenkor januárban, a tél közepén úgy érezzük, hogy messze még a tavasz, a szürke tél derekán járva (ha egyáltalán lehet még „télnek” nevezni azt, amiben járunk) sokáig kell még várnunk a mandulavirágzásra. A hírportálok kemény telet jósoltak ősszel, az Arktisz rendkívüli felmelegedésének következményeként. A „kemény” kifejezést (amit sokan félre is értettek) abban az értelemben használták, hogy nagyon változékony lesz az időjárás, mert a sarkköri melegedés az eddig erőteljes úgynevezett cirkumpoláris légáramlást gyengíti, és ez a jelenség teret enged a mérsékelt égövi területekre betörő rendkívüli hidegnek, és az azokat hirtelen felváltó déli áramlásoknak is. Ez idáig szinte nem is voltak úgynevezett téli napok (amikor a napi legmagasabb hőmérséklet is kisebb, mint nulla Celsius-fok), s az elkövetkezendő néhány napban ugyan lehetnek ilyenek, azokat majd valószínűleg a januárra nem jellemző melegebb időszakok váltják fel. A Kárpát-medence és nagyobb térségének megszokott klímájára jellemző, hosszan tartó anticiklonális hideg és eseménytelen időjárási helyzeteket várhatóan többször szabdalják majd fel a hullámzó hidegbetörések, melegfrontok. Teleink már nem olyanok, mint azt az éghajlati átlagok alapján várhatnánk. Ez is egy biztos következménye a klíma megváltozásának.
Ilyenkor – és különösen idén –, vízkereszt táján ugyanakkor tele vagyunk reménységgel és fogadalmakkal. A pandémia nemcsak gazdaságokat tett tönkre, megbénítva az egész világot, nemcsak több millió ember életét követelte és több százszor annyi ember életét tette tönkre, munkáját vette el, hanem számvetésre is sarkall minket. A világjárvány rádöbbentett arra is, hogy
az elmúlt harminc-negyven év globalizációs fejlődésének – a sokak által előrejelzett hosszú távú katasztrofális ökológiai és társadalmi-gazdasági hatásai mellett – hirtelen rövid távú, nagyon kemény „elemicsapás-szerű” következményei is vannak, amire csak nagyon kevesen számítottak.
h, 2020-12-28 19:24 
„Az egek virági, a ragyogó és fénylő csillagok; a kertek csillagi a sok szép színben öltözött virágok. Úgyhogy nemcsak csillag virági vannak a mi földi egünknek, hanem majd minden virágja csillag formájú. Hogy amint a forma hasonlatosságot mutat: úgy a hasonlatosság nem alább való nemességet...” (Lippay János: Posoni kert)
Ködös, sötét decemberi napjainkban az idén jóformán se csillagot, se hópihét nem látunk, mintha a teremtett világ minden szépségét elborítanák a járvány, a félelem, az aggodalom felhői. De még ilyenkor is, ha kint járunk a természetben, rábukkanhatunk szépséges csillagforma levélrózsákra a tavalyi fűben. Sok közönséges gyomnövény, bogáncsok, ökörfarkkórók, akik két évre terveznek, a tavaszi csírázástól kezdve egész nyáron át csak a földre lapuló tőlevélrózsát nevelgetik. De micsoda szép aranymetszésrendben formálják meg ezt a molyhos, tüskés levélkoszorút! Tökéletes helykitöltés, előre tervezés, hiszen majd tavasszal az egészet a növény „egy mozdulattal” egy függőleges főtengely mentén hirtelen felemeli, kinyújtózik minden irányban, a levelek szétterülnek, az alsók beborítják a talajt, őrzik a nedvességet, elkezdenek asszimilálni, a csúcson pedig megjelenik nyár közepére a pompás, szúrós fellevelekkel koszorúzott virágzat, újabb csillagot formálva, de akkor már nem a nyirkos földre lapulva, hanem a fénybe, a levegőbe nyújtózva.
h, 2020-12-28 19:13 
Az idén szeptember elején kiadott Élő Bolygó (The Living Planet) 2020 jelentés nem kapott nagy hírverést – bizonyára mással foglalkozott akkor a közvélemény –, pedig a lehangoló tények mellett egy új kezdeményezésben, a negatív tendencia „visszafordításának kezdeményezésében” megfogalmazott célokkal és módokkal reményt is nyújtanak az ökológiai összeomlás megakadályozására, a romboló folyamatok enyhítésére, megszüntetésére. Van remény, nem rettegnünk kell, de lássuk meg azt is a tényalapú jelentésből összegzett állításokat szem előtt tartva, hogy még nagyon sok teendőnk van!
Az elmúlt hatvan évben a töretlen globális gazdasági növekedést óriási költségekkel járó és számosságában is exponenciális függvénnyel leírható fejlesztések vezérelték, ezzel túlhasználva a Föld természeti erőforrásait, csaknem 60 százalékkal csökkentve a teljes becsült biokapacitást, ami a teljes földi élőközösség immunitásának rendkívüli sérülésével jár. A szárazföldön az okok nagy része leginkább a drasztikus földhasználati változásokra vezethető vissza. Az óceánok és tengerek élővilága a hajózás és a túlhalászás miatt, valamint az éghajlatváltozással összefüggő folyamatok miatt van veszélyben. Eközben nem szűnt meg az ezerféle műanyaggal való szennyezés az óceánok több millió négyzetkilométeres felületén, súlyosbítva a túlhasználatok miatt kialakult drámai helyzetet. A sok civilizációs ok mellett a természet rezilienciája (állóképessége) csökkenésének legfőbb oka a fenntarthatatlan, azaz szennyező és mérgező élelmiszer-előállítási gyakorlatokban és a pazarlásban keresendő.
h, 2020-12-28 19:01 
Érdekes belegondolni, hogy annak idején a négy nagy egymásba fonódó földi birodalom, az ásványok, a növények, az állatok és az emberek világa valójában milyen otthonos hajlékkal várta az Emberfiát! Ez már nem az Éden kertje, ahol az Úr járkál alkonyatkor a szellőben, hanem az ember által lakott, megművelt, a vadonból kisajátított vidék. A barlangot erős emberi kéz formálta a sziklából alkalmas menedékké, a szénát virágos rétekről, a szalmát felszántott, megművelt földekről gyűjtötték be; a barlang mélyén a meleget lehelő állatok számára ott állt a jászol, és József gondosan helyet készített benne a Gyermeknek, akinek érkezésére Mária már hónapokkal előtte igent mondott a hírvivőnek, Gábriel angyalnak.
Milyen hosszú utat tett meg idáig az Édenkertből kiűzött ember, mire a tövist és bogáncsot termő, megátkozott földet verejtékes munkával szántóvá, legelővé, szőlőskertté szelídítette! Az Emberfia szerette ezt a tájat, egyszerű sorsú lakóit, a halászokat, a magvetőket, a szőlőmunkásokat; evett, ivott, örömmel járt velük a vetések között, és ha megszomjazott, inni kért a kútnál.
h, 2020-12-21 16:08 A Green Policy Center tisztelettel meghívja Önt
az online
tartandó tanulmánybemutatóra.
ÉS A MEGHÍVOTT BESZÉLGETŐPARTNEREK:
Béres Tamás evangélikus lelkész, Kodácsy Tamás református lelkész és Nobilis Márió katolikus pap
„ Megtestesülés és teremtésvédelem – A XXI. századi környezeti kihívások keresztény szemmel”
A Facebook-esemény itt, a LinkedIn-esemény pedig itt érhető el.
Az eseményen történő részvétel ingyenes és az alábbi linken lehetséges:
https://meet.google.com/swt-vasv-xwp
p, 2020-12-18 07:39 
Advent negyedik vasárnapján már nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy Jézus személyesen jöjjön el a világba, melynek őrzését ránk bízta. Miközben jár az agyunk, hogy a nehéz helyzet ellenére hogyan is varázsolhatnánk ezt a karácsonyt ugyanolyanná, mint a többi, elmélkedjünk csak tovább: kikkel osztozunk még e bajban, kikkel a megtestesülés örömében, kikkel a teremtés védelmének feladatában?
cs, 2020-12-10 18:33
Eljött az öröm vasárnapja, és miközben forrósodik a helyzet a tennivalók terén, ne felejtsünk el azon elmélkedni, hogy szeretteinken és barátainkon kívül kik hogyan kapcsolódnak be életünkbe, illetve kiknek az életét befolyásolhatjuk azzal, mennyire tartjuk szem előtt a teremtésvédelmet készülődésünk során.
cs, 2020-12-03 15:02
Advent második vasárnapján folytassuk elmélkedésünket arról, hogyan is készülődünk a karácsonyra, illetve, a családon túl kiket is vonhatunk be az ünnep teremtéstudatos lebonyolításába.
cs, 2020-11-26 13:36
Az ökológiai válság lemondásokat kíván: mi szolgáltatna ezeknek jobb keretet a bűnbánati időszaknál? Gyakori válasz az is a környezetvédelmi felvetésekre, hogy ugyan, mire megyünk egyedül? Talán nem sokra, azonban nem vagyunk egyedül: közösségek tagjai vagyunk, ahol lépésről lépésre türelmesen elvethetjük az ökológiai megtérés magjait.
