Az ember, amikor felismeri, hogy munkája által képes átalakítani és bizonyos értelemben „megteremteni” a világot,
elfelejti, hogy ezt a munkát mindig a teremtett dolgok eredeti isteni adományozása alapján végzi.
II. János Pál pápa Centesimus Annus kezdetű enciklikájából, 1991. május 1.
szo, 2018-05-19 20:52 Az áprilisi szabadegyetem előadói ismét új szempontból vizsgálták a felelősség kérdését, most a teremtett világról, azaz a környezeti felelősség fontosságára világítottak rá.
Április 25-én este hat órakor ismét Szabadegyetemi előadáson vehettek részt az érdeklődők a Magtár látogatóközpontban. A társadalmi és a környezeti felelősség kapcsán Zlinszky János biológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Környezetjogi tanszékének oktatója a pápai tanításokat idézte. „XVI. Benedek pápa 2002-es Caritas In Veritate enciklikája kimondja: az egyház felelősséget visel a teremtésért, és ezt a felelősséget nyilvánosan is érvényre kell juttatnia. Ha pedig ezt teszi, nem csak a földet, a vizet, a levegőt kell védelmeznie, hanem az embert is saját önpusztítása ellen.” Fóris Ferenc kertészmérnök, marketing szakmérnök az egyéni felelősséget részletezte a környezet kapcsán. „Az egyéni javakért folytatott küzdelem a közös tulajdon megcsonkításával jár.” Udvardy György megyéspüspök a krisztusi tanítás alapján az ember óvó viselkedésére figyelmeztetett. „Tíz éve adta ki a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia azt a körlevelet, amelyben szerepel, hogy a teremtett világ jövője az ember jövője. A védelemhez, a változáshoz az ember cselekedete kell, megtérésre és radikalitásra van szükség.”
p, 2018-05-18 09:50 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. A pünkösdi rózsa nem várja meg a pünkösdöt és a hagyományos ballagási virágok is lecserélődtek. Ma e változások mélyebb hatásait vesszük számba.
„A kertek megtelnek bazsarózsákkal, s egyszerre olyan súlyos és meleg lesz a világ, mintha megtelt volna egy érzés súlyával; dadogva beszél, mint mindenki, aki ittas egy érzéstől. Ez már nem a szerelem, nem is a nyelvelő és kacér tavasz; ez már az élet, súlyával, illatával, végzetével.” (Márai Sándor)
A májusi kertből a „valódi” pünkösdi rózsa (Paeonia officinalis) nem hiányozhat! A virágzás csak néhány napig tart, a vázában is hamar lehullanak róla a szirmok, de a csodálatos szín, a rengeteg szirommal ékes hatalmas virág évről évre elvarázsolja a szemlélőt, és visszahozza a régi pünkösdi ünnepek emlékét. Az idén viszont már jóval megelőzte a virág nyílása az ünnepet, hiszen már áldozócsütörtökön, Urunk mennybemenetelének emléknapján teljes virágzásban álltak! Pünkösdre már a pár héttel későbbi, illatos virágú, a távoli Keletről származó bazsarózsák fognak pompázni, pedig ezeknek a nép valamikor az úrnapi rózsa nevet adta…
