Az isteni személyek szubzisztens [önmagukban fennálló] relációk,
az isteni mintára teremtett világ pedig kapcsolati háló.
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
Az isteni személyek szubzisztens [önmagukban fennálló] relációk,
az isteni mintára teremtett világ pedig kapcsolati háló.
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
sze, 2022-03-02 17:49 
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület - hagyományaihoz híven - idén is szeretné előmozdítani a nagyböjt teremtéstudatos megélését. Örömmel tapasztaltuk, hogy itthon és külföldön is több közösség elmélkedett már a keresztút állomásain úgy tekintve Krisztus szenvedésének titkára, hogy az egyre közelebb vigyen bennünket az ökológiai megtéréshez. Figyeljétek a közösségi oldalainkat és a honlapot, ahová egy-egy ilyen teremtésvédelmi keresztutat teszünk majd fel minden pénteken.
Lesz közöttük magyar és külföldi eredetű, a Naphimnusz Egyesület tagjaitól származó és másoktól átvett is. El lehet őket végezni közösségben, de nem azt akarjuk üzenni leközlésükkel, hogy szeretnénk, ha minden héten (másik) teremtésvédelmi keresztutat járnátok plébániáitokon: inkább elmélkedésnek, inspirációnak szánjuk őket, és azt szeretnénk megmutatni velük, hogy a teremtésvédelem szellemisége mélyen illeszkedik az Egyház ősi hagyományához, jelen esetben a Szent Negyvennaphoz, azaz a nagyböjthöz.
h, 2022-02-28 19:36 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. A környezetünkben levő élőlényeknek akkor tehetjük a legjobbat, ha kicsit hátralépünk, teret adunk a természetnek. Szakértőnknek konkrét javaslatai is vannak, amiket felhasználhatunk a kertünkben.
Az idén a februárnak megint csak nem volt túl sok dolga a jéggel, a hóval. Igaz, az időjárás sokszor megtréfálja a tavaszváró embert, van, hogy a március lesz fagyosabb, mint a február, mintha megcserélték volna őket, de Zsuzsanna napján már a pacsirták is megszólalnak.
„Istenem, Uram, / Beh szépen / Fütyöl ez az én madaram!” Így kiáltott fel Pál gazda is Arany János A fülemile című versében, amikor meghallotta a vasárnap reggeli madáréneket a kertjében. Igaz, a fülemülék majd csak áprilisban érkeznek haza, mire a diófák is szépen kilombosodnak, de a sok kis velünk telelő madár már igencsak megtalálta a hangját. Ahol a kertekben egymásba ér a sok idős fa koronája, és a sűrű bokrok, tövises cserjék alatt megmaradt a zörgősre száradt avar, ott nagyon sok fajjal találkozhatunk.
Az őszapók mindig csapatostól járnak, megszállják a cinkegolyókat, aztán hamar továbbállnak, a széncinkék gyorsan elvisznek egy-egy napraforgómagot magukkal, és a közeli bokrokon törik fel, a meggyvágó pedig nyugodtan beleül az etetőbe, villámgyorsan nyitogatja a magvakat, és szórja a pelyvát maga körül. Utolsónak jön a lakoma végén a vörösbegy, és hálásan összeszedegeti a törmeléket, hiszen az ép magvakkal nem is boldogulna… Érdekes, hogy veréb már alig van a környéken, azok is inkább mezei verebek, de lassan kevesebben lesznek, mint a cinegék. A feketerigó pedig soha nem száll az etetőre, inkább az avarban vagy a komposztdombon keresgél fagymentes napokon.
h, 2022-02-28 19:32 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a legrégebb óta védelem alatt álló vizes élőhelyekre vetünk egy pillantást.
Február 2-a nemcsak Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, Jézus Urunk templomban való bemutatásának az emléknapja, hanem ezen a napon ünnepeljük az úgynevezett vizes élőhelyek világnapját, annak az emlékére, hogy 1971-ben ezen a napon írták alá a vonatkozó nemzetközi megállapodást.
Ez az egyezmény – hivatalos nevén a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről, különösen a vízimadarak élőhelyeiről – a természetvédelmi államközi megállapodások legrégebbike. A 20. században felgyorsult a vizes élőhelyek pusztulása, eltűnése, felszámolása, átalakítása. A kirívó veszélyeztetettség indította el azt a nemzetközi tárgyalási folyamatot, melynek eredményeként létrejött a 18 ország képviselője által az iráni Ramsar városában 1971. február 2-án aláírt egyezmény. Jelenleg 171 ország, számos nemzetközi társadalmi partnerszervezet tagja az egyezménynek, amelyhez Magyarország 1979-ben csatlakozott.
Az egyszerű meghatározás szerint vizes élőhelyek azok a területek, ahol a természeti környezet és az ahhoz tartozó növény- és állatvilág számára a víz az elsődleges meghatározó tényező. Az egyezmény szövege szerint ezek például „mocsarak, ingoványos és tőzeges területek, vagy vízi élőhelyek, melyek lehetnek természetesek, mesterségesek, ideiglenesek és állandók, folyó- vagy állóvizek, édesvízűek avagy félsósak (brakkvíz) és sósak, ide értve azon tengeri területeket, melyek mélysége nem haladja meg a hat métert apály idején”.
h, 2022-01-31 23:35 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal Bátyánk-urunkkal, a Nappal együtt teszünk egy lírai kört a Föld körül.
„Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
Vagy hogy rövidlátó
Már öregkorától,
S le kell hajolnia, hogy valamit lásson...
Igy sem igen sokat lát a pusztaságon.
… Most uralkodnak a szelek, a viharok,
Egyik fönn a légben magasan kavarog,
Másik alant nyargal
Szikrázó haraggal,
Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,
A harmadik velök birkozni szemközt jő….”
(Petőfi Sándor: A puszta, télen)
1848 januárjában írta Petőfi ezt a gyönyörű tájleíró költeményt. Érdemes újra elővenni, végigolvasni a csöndes téli estéken. Közben azon is elgondolkodhatunk, hogy micsoda zord, hóviharos, fagyos telek lehettek abban az időben! Nem véletlenül kapta a január a „fergeteg hava” elnevezést a régi magyar hagyományban…
1848-ról azt is tudjuk, hogy március 15-én esett az eső, ahogy az egy rendes kora tavaszi naphoz illik. A pár évvel korábban íródott János vitéz kezdősorai viszont arról tanúskodnak, hogy akkoriban a nyári nap sugára ugyancsak tüzesen sütött le az ég tetejéről. Hogy ez mennyire jellemző volt azokban az esztendőkben, azt a Toldi első sorai is igazolják, Arany János hasonlónak írta le a korabeli nyarakat, a kopár szik, a tikkadt szöcskenyájak, a kiszáradt rétek képe szemléletesen tudósít erről. Igazi kontinentális éghajlatnak tűnik, amit őseink a 19. század közepén megéltek, hosszú, hideg téllel, száraz, meleg nyári napokkal.
h, 2022-01-31 23:31 A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal arról ír szerzőnk, hogy a személyes életünk szempontjából is megéri átalakítani energiafelhasználási szokásainkat.
Tavaly októberben elárasztották a nemzetközi és a hazai hírportálokat a rendkívüli hideg télről szóló hírek. A meteorológusok óvatosabbak voltak, hiszen tudják, hogy három-négy hónappal előre csak kis valószínűséggel lehet az időjárás alakulását jelezni. Sokféle módszer van, amivel ezt teszik, de akár matematikai statisztika alapú, akár nagy számítógépes kapacitást igénylő modellezés, vagy a már szinte a varázslással felérő, a légkör ár-apály jelenségei alapján kiszámolt prognózis, egyiknek sincs erős szignifikáns eredménye. Komolytalanabb időjárásjóslások a prognózis beválásának az esély szintjét sem próbálják megadni. December elején viszont már attól volt hangos a sajtó, hogy meleg telünk lesz. Októberben a hideg tél réméről szóló hírek még erőteljesebben felnyomták a gázárakat (lehet, hogy volt benne némi szándékosság), az enyhe tél hírei pedig megpróbálták hűteni a gázpiaci árrobbanást. Holott
arról, hogy húsz-harminc év múlva milyen lehet majd az éghajlat jellege az északi féltekén, biztosabban lehet nyilatkozni, mint arról, hogy egy év múlva ilyenkor milyen lesz időjárás.
Ez pedig éppen az időjárás változékonyságából adódó kaotikus jelenségek jellegéből következik. A tendenciaszerű hosszú távú változások jellege a sokkal robosztusabb, lassabban változó folyamatok és jelenségek következményeiből becsülhető. Igaz ugyan, hogy ha túl hosszú időszakra (akár ötven-nyolcvan évre) tekintünk előre, akkor egyre inkább elveszíthetjük az előrejelzés alapját adó információk megalapozottságát, és így messzebb kerülhetnek a feltételezett határfeltételek az előrejelzett időszak valóságától, mert éppen az előbb emlegetett kaotikus jelleg ezen az (éghajlati) időskálán is jelentkezik.
