A Magyar Kurir internetes hirportárral együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a kankalinok csodálatosan megtervezett világába kalauzol el szerzőnk.

Tavasszal az ember szinte hetente más-más virág nyílásában gyönyörködhet. Az elsők persze a hóvirágok, de ezeknek még nincs valódi színanyaguk, hiszen csak azért látszanak fehérnek, mert levegő van a szirmokban, úgy, mint a hókristályok között vagy az ősz hajszálban. Aztán márciusban egyszerre megjelenik a bokrok alatt az ibolya és a mezőkön a kankalin, ibolyakékben és sárgában, a korán ébredő poszméhek két kedvenc színében! Ez a nyitány, amikor a néphit szerint Szent Péter megnyitja a mennyország kapuját a tavaszi kankalin, a Primula veris apró kulcscsomóra emlékeztető virágaival, és utána már számolatlanul érkeznek a színes, illatos jácintok, nárciszok, tulipánok…

A barokk kor koszorúkötészetében, ahol a virágok az erkölcsi nevelést szolgálva más-más erényeket jelképeztek, a kankalin ilyen szép jelentést kapott: „Az Isten igéjéhez és szolgálatához való jókedv és szeretet”.