A modern társadalom nem lesz képes megoldást találni az ökológiai válságra,
hacsak komolyan át nem gondolja egész életformáját.
II. János Pál pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 1990. január 1.
A modern társadalom nem lesz képes megoldást találni az ökológiai válságra,
hacsak komolyan át nem gondolja egész életformáját.
II. János Pál pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 1990. január 1.
Arra, hogy a környezetvédelem és fenntarthatóság a legfontosabb kérdéseink közé tartozik számos tanulmány, cikk és könyv hívta már fel a figyelmet. Én itt csak egyet említek: a svéd Stockholm Resilience Centre Planetary Boundaries ( Bolygónk határai) címmel közölt egy tanulmányt a Nature-ben, a tudományos világ vezető folyóiratában 2009 szeptemberében, amelyben összehasonlította a föld különböző alrendszereinek fenntartható és jelenlegi igénybevételét. Megállapításuk szerint a klímaváltozás, a nitrogénkörforgás megváltoztatása és a fajok kipusztulása terén már jelentősen túlléptünk a fenntartható szinten, és több más területen is közelítjük a határt. (Rövid összefoglaló olvasható magyarul itt.)
2002 júniusában az ENSz Környezetvédelmi Programjának főigazgatója ünnepi üzenetében „környezeti etika" kialakításának a szükségére hívta fel a világ figyelmét, amelyben a természethez való kapcsolatunkat az egyenlőség, a tisztesség és a tisztelet irányítja. Úgy fogalmazott: „mindezen értékek megtalálhatók az ősi kultúrákban, a bennszülöttek hagyományaiban és a világvallásokban. Sokszor a jövőben keressük a megoldás kulcsát, de én úgy hiszem, hogy kutatnunk kell a múltunkat, tanulnunk kell az őseinktől."