„A Nap üzenete” címmel írt Antal Z. László cikket a Pünkösd napján (május 24.) megjelenő Új Ember teremtésvédelmi rovatában. Idézte XVI. Benedek pápa a 2008-ban tartott szinóduson elhangzott gondolatait, arról, hogy a „természet könyvéből” is megismerhetjük a Teremtő új, nekünk szóló üzeneteit. Írt arról, hogy a természet szépségével, változatosságával és a természetben rejlő erő megnyilvánulásával és áradásával pedig azt is üzeni nekünk, hogy az élet szép, és hogy élni érdemes. De „természet könyvében” néha más üzeneteket is olvashatunk.  Az egyre gyakoribbá váló rendkívüli időjárási jelenségek (többek között a hőhullámok, erős UV sugárzás, szélviharok, nagy esőzések és szárazságok) arra figyelmeztetnek minket, hogy a természet megszokott rendje megváltozott. Arról, hogy érdemes megvizsgálni, hogy a például a nyári hónapokban különösen erős  ultraibolya sugárzással a Teremtő a  Nap segítségével mit üzenhet nekünk? Az ózonréteg elvékonyodása megváltoztatta  a hagyományos  „Nap tiszteletet”, hiszen egy olyan új kockázat jelent meg a társadalmak életében, amelyre nem voltak felkészülve, és amelyre nem voltak hosszú idő alatt kialakított mindenki számára elfogadható szokások. Úgy is értelmezhető ez az üzenet, hogy a természet és a társadalom között megbomlott harmónia veszélyeire hívja fel a figyelmünket a Nap. Az ózonréteg elvékonyodása nemcsak a kockázatok növekedéséhez járulhat hozzá, hanem ahhoz a felismeréshez is, hogy ha a társadalmak elszakadnak a természettől, ha megsértik a Teremtőnek a természetbe írt törvényeit, akkor a társadalom hosszútávú léte veszélybe kerül. A Nap üzenete ebben a megközelítésben hozzásegíthet minket ahhoz, hogy saját magunk, utódaink és az egész élővilág érdekében az eddigieknél határozottabban törekedjünk az elveszett harmónia megtalálására, a természet törvényeinek a betartására és ezzel a teremtett világ védelmére.

Mi, alulírottak azért gyűltünk össze a Pápai Tudományos Akadémián, hogy az ember okozta éghajlatváltozás, a mélyszegénység és a társadalmi elszigetelődés – ideértve az emberkereskedelmet is – kihívásaival a fenntartható fejlődés összefüggésében foglalkozzunk. Számos vallásból és az élet különböző területeiről érkeztünk, így tükrözzük az emberiség közös vágyakozását a béke, a boldogság, a jólét, az igazságosság és a környezeti fenntarthatóság után. Mérlegeltük a döntő tudományos bizonyítékokat, amelyek az ember okozta éghajlatváltozásról, a biológiai sokféleség csökkenéséről és a szegényeknek a gazdasági, társadalmi és környezeti katasztrófákkal szembeni kiszolgáltatottságáról tanúskodnak. Az ember okozta éghajlatváltozás, a társadalmi kirekesztés és a mélyszegénység vészhelyzetével szembesülve egyesült erővel jelentjük ki, hogy:

Az ember okozta éghajlatváltozás létezése tudományos tény, és enyhítése az emberiség erkölcsi és vallási kötelessége; ebben a központi erkölcsi kérdésben a világ vallásai kulcsszerepet játszanak. Ezek a tradíciók mind megerősítik minden egyén veleszületett méltóságát az egész emberiség közjavával összefüggésben. Megerősítik a természetes világ szépségét, csodálatos voltát és eredendő jóságát, és tisztában vannak vele, hogy ez egy olyan értékes ajándék, amit közös gondunkra bíztak, így erkölcsi kötelességünkké téve az otthonunkul szolgáló kert tiszteletét a tönkretétele helyett;

Találkozásaink minden olyan érdeklődő számára nyitottak, aki elkötelezettséget érez magában a teremtett világ védelme érdekében végzett aktivitásra, és szeretné ennek alapjait elméleti szinten is mélyebben megérteni a keresztény teológia felismeréseinek segítségével.

Havi találkozóinkon a katolikus keresztény teológia, különösen 

az egyházi cselekvés teológiája

A természeti környezet intenzív gazdasági célú használatával, a népesség robbanásszerű növekedésével és annak igényeivel, egyre erősödik az igény a folyamatok központi szabályozására. A szabályozás ugyanakkor keretbe zár, komoly konfliktusokat, és ellentmondásokat is szül, ennek során azonban legtöbbször nem sikerül boldogságra okot adó eredményt létrehozni. A vállalatok egyre jobban használnak eszközöket a társadalmi felelősség-vállalásuk bizonyítására, azonban ez nem kompenzálja az erőforrások túlzott használatát és a környezetre káros gazdasági tevékenységeket. A használt módszerek, szabályozások elégtelenségét, az eredmények elszomorító hiányát a világi megszólalók mellett mind több felekezeti (egyházi) hang fogalmazza meg. Pl. XVI. Benedek pápa 2009. július 7-én megjelentetett Caritas in Veritate című enciklikája mind a környezetszennyezés, mind a társadalmi igazságosság kérdéseivel foglalkozott. Ferenc pápa majdnem kétéves pontifikátusa alatt már számos jelét adta, hogy elődei irányvonalát folytatva fontosnak tartja az embernek a (teremtett) világ iránti felelősségét. Legközelebbi enciklikájában az emberi zsarnokság és természetpusztító profitéhség miatt végveszélybe sodort természetért készül felemelni szavát és azok szegénység kialakulásban való hatásáról fog írni. Ugyanerről beszélt az Európai Parlamentben 2015. novemberében, amikor arra kérte a képviselőket, hogy „az ember transzcendens méltóságát, elidegeníthetetlen értékeit helyezzék a gazdasági érdekek elé”. Ebben a feladatban a jó lelkű, felelősen gondolkodó világi és hívő ember szándéka összeérhet és együtt kell változtatni a folyamaton.