Változást akarunk, valódi változást, struktúrák változását!
Ferenc pápa beszéde a Népi Mozgalmak Világtalálkozóján, Santa Cruz de la Sierra, Bolívia, 2015. július 9.
Változást akarunk, valódi változást, struktúrák változását!
Ferenc pápa beszéde a Népi Mozgalmak Világtalálkozóján, Santa Cruz de la Sierra, Bolívia, 2015. július 9.
sze, 2014-12-17 23:54 The time is money, avagy az idő pénz! Ugye ismerős?! A világért sem szeretnék vitatkozni Benjamin Franklin híres egy „ifjú kereskedőhöz” intézett szavaival, hiszen, azok jóindulatúak és inkább a fegyelemre és takarékosságra intő szavak, mintsem a jelenkorunk pénz mindenekfeletti uralmára utalnak. Változik a világ: ha manapság meghallom, hogy „az idő pénz”, akkor inkább elszorul a szívem, mert hidegnek és cinikusnak érzem, és persze azért is, mert ha igaz, akkor nagyon szegénynek érzem magam, mert az időből van a legkevesebb. És valóban, ha ez így van, akkor tényleg szegény vagyok, de nem csak azért, mert az idő pénz.
Sokszor találkozunk az érzéssel „nincs időm”, „nincs időd”, „nincs elég időnk egymásra”, pedig rajtunk múlik, hogy az időnket megosszuk a Jó Istennel, önmagunkkal, szeretteinkkel. Miért is nincs, vagy legalábbis miért is van kevés abból a bizonyos időből? A hivatal, a cég, a rohanás elveszi nappalunkat, és sokszor –gondolatainkban – éjjelünket is. A túlzott, sokszor „önkéntes” munkateher, azaz inkább a „munkamánia” is egy bizonyos betegség, olyan kóros kötődés, amitől nehéz szabadulni, mert egy úgy érezzük, hogy ha elhagyjuk, egy biztos értéknek tűnő valamitől fosztanánk meg magunkat. Oly könnyen mondhatjuk: rajtad múlik! Pedig tényleg!
cs, 2014-12-11 14:30 Egy magával ragadó élményt szeretnék megosztani Önökkel, amely az idei Katolikus Társadalmi Napok első néhány előadása után engem ért. Egész pontosan azt a konkrét élményt, amely Dr. Aczél Petra, a Corvinus Egyetem docense előadása nyomán hatalmasodott el rajtam.
Petra – bátorkodom a docens asszonyt így hívni, mert az előadása végére nekem szóló mondanivalója, közvetlen, figyelmemet felkeltő stílusa miatt nagyon közel éreztem magamhoz – arról beszélt, hogy a mai világban minden az információ előállításáról és átadásáról szól. Minden körülöttünk kommunikál, mi magunk is számtalan információs forrást fogyasztunk és magunk is annak kiindulópontjai, gyártói vagyunk. Ebben a dinamikusan változó környezetben minden szándék a figyelem megragadásáról szól, a 15 perc hírnévről. Az ismeretlen, így személytelen figyelmének megragadásáról és az arctalan tömeg megszólításáról. Aki „elcsípi” azt a pár percet az így megcélzott másiktól, az ezt azért teszi, mert ebből valami haszna származik. Minden kommunikációját ilyen szemmel figyeli, hogy vajon abból neki milyen eredménye, profitja lesz.
Ugyanakkor ebben a zajban nagyon nehéz a figyelmet megragadni. Még azok számára is, akik nem épp ezzel a haszonelvű kommunikációval közelednek embertársaikhoz és ebben a kommunikációs kavalkádban éppen az embert keresik.
cs, 2014-12-11 14:30 Tisztelt Olvasónk!
Elkezdődött az advent és a Naphimnusz egyesület idén is folytatja a hagyományt, hogy hetente gondolatokat oszt meg a teremtésvédelem és a karácsonyvárás összefüggéseiről.
Az már közhelyes állítás, hogy nem a rohanva, idegeskedve, néha erőnkön felül költekezve megvásárolt ajándékok számától és méretétől lesz boldog a karácsony. Állítom, hogy még az egy-egy áhított játék után olyan átszellemülten vágyakozó kisgyerekek is több jó emléket őriznek meg az örömben megélt, de szerényebb karácsonyokról, mint az ajándékokban bőséges, de feszült kapkodásban töltött szentestékről.
Az idei adventben arról fogunk írni, hogy ha nem tárgyakat, akkor mi mást ajándékozhatunk annak, akit szeretünk. Igyekeztünk az egyes írásokat úgy időzíteni, hogy a megjelenés ideje elég időt hagyjon a megvalósításhoz.
Bízunk benne, hogy aki megfogadja tanácsainkat az meg fogja lepni azt akit megajándékoz és a környezetét is!
v, 2014-11-30 14:27 Sosem felejtem, hogy Advent gyerekkoromban a papírangyalkákkal kezdődött. A plébániai hittancsoportunkban kis, háromszögekkel bevágott papírangyalkákat osztottak ki, és az volt a feladat, hogy, ha valami jót teszünk, egy háromszögecskét felhajthatunk. Minél többet sikerült felhajtani, annál jobban „felöltöztettük” a papírangyalt karácsonyra. Egy-egy ilyen felhajtásnál, jócselekedetnél tele volt a szívünk szeretettel és várakozással. Bizonyára lehetett ez így más plébániákon is, nemcsak nálunk, talán vannak sokan, akik emlékeznek ilyenre.
„Tedd a jót és kerüld a rosszat!” Sokszor halljuk, olvassuk, de ahogy akkor, ott az adventi időszakban csináltuk, az nem „csikorgott”, nem volt nehézkes: sokszor maga volt a boldogság. És attól volt az, mert mások szemében: a szüleink szemében, a pap bácsi szemében – és bizony a Kis Jézus szemében is – láttuk a megcsillanó boldogságot. Soha nem felejthető élmény. De miért is?! Boldogságot adtunk és kaptunk, mosolygós, édes, „hó pille” pillanatok maradtak meg az emlékeimben: az adventi várakozás ólomlábon ballagó hosszú hetei boldogságos élményekkel lettek feldíszítve és izgalmassá téve.
Talán arra is emlékeztek, hogy az adventi négy hétben készültek azok a kis tárgyak is, amiket fabrikáltunk, kifestettünk, hímeztünk ügyes-ügyetlen kezeinkkel, és nem a tárgy, hanem az az idő, ami alatt készült, és az a pillanat, amikor átadásra került, adta az élmény értékét – és nem a tárgyiasult anyag, esetleg az ajándék ára.
Vajon gyerekeinknek, unokáknak megadjuk-e a várakozás és az Ünnep meghitt pillanatait, vagy csak az év végi rohanástól fáradtan, a talán még be sem csomagolt „csili-vili” ajándékot nyomjuk a kezükbe?! Igen, a csomagolás: hiszem, hogy az is fontos. A csomagolás lehet akár a tavalyról eltett szép papírból, de szükség van rá, mert a csomagolás titkot rejt, izgalmas élményt ad már maga a léte is.
h, 2014-11-17 14:57 "Vegyünk hazait” címmel írt cikket Mozsgai Katalin az Új Ember november 16-ai számában a Teremtésvédelem rovatban, a Budapesti Francia Intézetben megrendezett „a rövid ellátási láncok jelene és jövője, és az önkormányzatok lehetőségei” című konferencia kapcsán. Az esemény fővédnöke: Pierre Rabhi, biogazdálkodó, filozófus, író, az Oasis en tous lieux („Oázis mindenütt”) elv megalkotója. Mit is jelent tulajdonképpen a „rövid ellátási lánc”? Biztosan halottak már arról, hogy például a sárgarépa sokszor akár 3 ezer km-t is megtesz a termelőtől a felhasználóig, pedig a szomszéd kis kertésztől is megvehetnénk azt, ami az asztalunkra kerül. A nagykereskedelmi, vagy konvencionálisnak mondott élelmiszer ellátástól eltérő helyi élelmiszer- és a rövid ellátási láncok népszerűsége egyre nő. Néhány formájával nap, mint nap találkozhatunk, mint pl. a közvetlen értékesítési módok ilyenek a„szedd magad”, a „termelői piac”, „gazdaudvari értékesítés”, vagy ún. közösségi marketing alapú értékesítés pl. a szövetkezeti boltok, fesztiválok. De ha nem vigyázunk nemcsak az ebédünk és vacsoránk készül majd ugyanabból távoli logisztikai központból érkezett répából, burgonyából és hagymából, hanem a termesztett növények sokszínűsége is így kopik ki. A termesztett növények és a természet sokfélesége földi életünk meghatározó alapja, az ökoszisztémák színes hálózata védőháló, a Föld immunrendszerének legfontosabb eleme. A családban, helyi kisközösségekben történő gazdálkodás pedig a helyben lakók számára nyújt többletbevételt, a tevékenység diverzifikáció a megélhetési lehetőségeket szélesíti, a vidéki élet minőségét, eltartóképességét javítja. Használjuk a vidéket, és ne hagyjuk tönkretenni!
sze, 2014-11-12 14:24 „Súlyos gondolat” címmel írt Bakonyi Gábor cikket az Új Ember november 2-ai számában, a teremtésvédelem rovatban. Halottak napján felvethető „súlyos” gondolatait osztotta meg az olvasókkal. Azt írja „Véleményem szerint ugyanis azon a bizonyos „utolsó napon”, többek között, arról is el kell számolnunk mindannyiunknak, hogy milyen volt a viszonyunk a természethez. Jól sáfárkodtunk-e a ránk bízott Természettel a magunk helyén?... Sok más, mindennapi tevékenységekre vonatkozóan nem találunk ilyen egyértelmű utasítást, viszont a teremtés védelme és továbbvitele mindenkinek kifejezett feladata. Ha pedig ez így van, akkor az utolsó ítéletkor a teremtett világgal volt kapcsolatunkról el kell majd számolnunk Az esztergályos, a pallér pazarolta-e az alapanyagot, a közgazdász felesleges beruházásokra buzdított-e, a tanár nevelte-e környezeti tudatosságra a diákot, és így tovább? Ahányan vagyunk, annyi személyre szabott kérdés, de amit véleményem szerint majd „akkor és ott” mindenkinek meg kell válaszolnia. Ez egy súlyos gondolat, de talán érdemes a tovább gondolásra. Nem biztos, hogy igazam van. De mi van, ha mégis?”
sze, 2014-10-29 09:34 „Csővégi látásmód” címmel írt cikket Bakonyi Gábor az Új Ember október 19-ei számában a Teremtésvédelem rovatban. A környezetszennyezés problémáit megoldani hivatott eljárások kidolgozására és megvalósítására komoly technológiai megoldásokat alakítottak ki. Gondoljunk csak a különböző víz- és levegőtisztító berendezésekre, az autókban található katalizátorokra, a talajszennyezéseket megszüntető készítményekre …stb.... A környezetvédelem gyakorlatában a fejlett országok jelenleg általában ilyen „csővégi” eljárásokat követnek. Pedig jobb a bajt megelőzni, mint orvosolni. Az ún. megelőző eljárások a szennyezést már annak forrásánál csökkentik (kevesebb hulladék, szennyvíz előállítása stb.). Jó megoldás a „kék gazdaság” koncepciójának követése, azaz a termelést az anyagok körforgásához hasonlóan kellene megszervezni. Minden legyen egy következő hasznos láncszem része, a táplálékláncokhoz és táplálékhálózatokhoz hasonlóan. A természetes ökoszisztémákban nincs hulladék!
cs, 2014-10-09 16:51 Sipka Júlia az Új Ember október 5-ei számában a Termény Ünnepről írt. Az ünnep megtartása liturgiatörténeti szempontból a kántorböjtökhöz igazodik, aminek a neve legkevésbé a kántorokkal, mint sokkal inkább a négyszeri böjttel kapcsolatos. A Termény Ünnep hagyományát őrzik a mai napig Taksonyban, Dabason vagy említhetjük az egyik leghíresebb terményhálaadó ünnepség, a lajosmizsei. A Magyar Katolikus Püspöki Kar döntése alapján idéntől kezdve minden év első októberi vasárnapján adunk hálát a termésért, így az esemény bekerült az egyház hivatalos ünnepei közé. A Bakáts téri Szent Ferenc plébániával összefogva a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület, a templom október 5-i búcsúi szent miséjének egyik központi kérdéséve a teremtésvédelem témakörét, és termény áldás (saját termésű vagy eltevésű ételeket megáldása) keretében a Termény Ünnepet tette.
A Naphimnusz Teremtésvédelmi közhasznú Egyesület és a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola közös programjaként Naphimnusz műhely néven havi rendszerességgel szeminárium-jellegű alkalmak sorozata indul. A helyszín a Sapientia főiskola. A találkozások idén október, november és december hónapok második szerdáin lesznek, mindig este fél 7 órakor, és jövőre is folytatódnak.
