Nincs túl késő. Isten világának hihetetlen gyógyító ereje van.
Nincs túl késő. Isten világának hihetetlen gyógyító ereje van.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
Nagyböjti elmélkedés-sorozatunkban pápai dokumentumok és szentírási szakaszok segítségével szemléljük a böjtöt, mint önmegtagadást és megtérést, ami összeköti a teremtésvédelmet a szegények védelmével és a jövő generációk iránti felelősséggel. Nyolc egymáshoz kapcsolódó témát követhetünk: a tudatosság felkeltésétől a gyakorlati cselekvésig. Minden téma teológiai és szentírási alapokon köti a nagyböjti cselekedeteket (böjt, ima, alamizsna) a teremtésvédelemhez. Minden elmélkedés végén adunk néhány tippet a leírt gondolatok megélésének segítésére.
Idei elmélkedéssorozatunkat Ferencz Zoltán szociológus, a Váci Egyházmegye teremtésvédelmi referense készítette.

Nagyböjti elmélkedés-sorozatunk befejező állomásához érkeztünk. A következő írás már majd a feltámadás örömével tekint a teremtett világra. Ma Virágvasárnap van, a kettősség napja: az ujjongó jeruzsálemi bevonulásé és a megrázó Passióé (Mt 26,14–27,66). Virágvasárnap, a bevonulás ünnepe mély ökológiai tanítást hordoz a helyi és a globális felelősségről.
A Virágvasárnap elnevezésben a magyar nyelvű hagyomány a „virágra”, leginkább a barkára teszi a hangsúlyt. Így nézve a magyar kifejezésről a helyi ökológia juthat eszünkbe: azt hozzuk Isten elé, ami a saját földünkön terem, ami a mi tavaszunk hírnöke. A világ számos táján viszont azt a kifejezést használják erre az ünnepre, amit a mediterrán országokban. A Pálmavasárnap elnevezésben az a kép jelenik meg, amiben a déli népek pálmaágakat vágtak, ami a győzelem és a béke szimbóluma volt. Mai szemmel a pálma emlékeztet minket a távoli tájak ökoszisztémáira. Az ujjongó tömeg a természet legszebb ágaival köszöntötte a Megváltót.
Virágvasárnap mindig a liturgikus évnek megfelelő evangélista, ebben az évben Máté passióját éneklik, olvassák a templomokban. Ebben a természet nem néma szemlélő. Amikor Krisztus kileheli a lelkét, „a föld megrendült, a sziklák meghasadtak” (Mt 27,51). A bűn nemcsak az ember és Isten kapcsolatát szakította szét, hanem a kozmikus rendet is megrendítette. A teremtett világ együtt rázkódik és gyászol Teremtőjével.
A Ferenc pápa által használt „Föld kiáltása” (LS 49) a Passió visszhangja. Amikor a természetet kizsigereljük, Krisztus testét sebezzük meg újra. A Passióban ott vannak a mi ökológiai bűneink is:
A közönyünk, mert ahogy a tanítványok elaludtak a getszemáni kertben, mi is gyakran „átalusszuk” az ökológiai válság jeleit. Az árulásunk, mert ahogy Júdás harminc ezüstért eladta a Mestert, mi is gyakran rövid távú anyagi haszonért, sikerekért áldozzuk fel a jövő generációinak élhető világát. A felelősség hárítása, mert Pilátushoz hasonlóan „mossuk kezeinket”. Hárítjuk a felelősséget a „rendszerre”, a multikra vagy a „nagyhatalmakra”, miközben mi magunk is a selejtezés kultúráját éltetjük.
Gyakorlatok a közös otthon gyógyításához
Virágvasárnap délutánján vagy a Nagyhéten végezz el egy rendhagyó keresztutat. Minden állomásnál gondolj a természet egy-egy sebére. Teremtésvédelmi keresztúti elmélkedések megtalálhatók a Naphimnusz egyesület honlapján. (teremtesvedelem.hu)
Virágvasárnap a bevonulás és az odaadás napja. Készítsük elő a szívünket a Szent Háromnapra egy olyan tettel, amely túlmutat rajtunk. A barkaszenteléskor vagy az ünnepi asztalnál mondjatok köszönetet név szerint 3 olyan dologért a környéketeken, ami még épségben van és hirdeti Isten dicsőségét (egy fa, egy tiszta forrás, egy madár).
A fotót Bánfalvi Tivadar készítette az Országos Kék Túra ösvény egyik szakaszán.
