Nobilis Márió atya, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület alapítójának gondolatait adjuk közre Ferenc pápa október 4-én, Szent Ferenc ünnepén megjelent, Laudate Deum (Dicsérjétek Istent) kezdetű apostoli buzdításáról
-----------------------------------------------------
A dokumentum műfaja "apostoli levél", ami egy konkrétabb műfaj, jellemzően aktualitásokhoz szól hozzá. Tehát nem enciklika, és nem is igazán pontos az, hogy "a Laudato si' folytatása", mert nem annyira általános érvényű és örök időkre szóló, bár lehet, hogy pár megfogalmazását azért sokáig fogják idézni.
A címe Laudate Deum (Dicsérjétek Istent). Ismét Szent Ferencre való hivatkozással kezdődik, a Pápa neki tulajdonítja ezt a kifejezést is, úgy értve, hogy Ferenc a "Dicsérjétek Istent minden teremtményéért" felszólítást valósította meg egész életével, tetteivel és gesztusaival. (És énekével, ezt Ferenc pápa sosem hagyja említés nélkül, nyilván főleg a Naphimnuszra gondolva.)
Ebben a dokumentumban a Pápa mint a világ egyik meghatározó globális vezetője lép fel, és azonnali, hatékony változtatásokat sürget, elsősorban nemzetközi politikai és gazdaság téren a klímaváltozással szemben. Ez a dokumentum legtömörebb jellemzése.
Mielőtt valaki kifogásolná, hogy a Pápa miért hangsúlyozza e dokumentumban ennyire a nagy hatalmú rendszerek felelősségét, miért teszi arra az oldalra a hangsúlyt, szeretném az előbbi bekezdésben mondottakat erről az oldalról is megvilágítani:most a nagy rendszerek felelőseihez beszél, és bennük akarja a felelősségérzetet felébreszteni. Tehát nem, a Pápa nem állt annak a véleménynek az oldalára, hogy "az egyén nem tehet semmit, cselekedjenek a hatalmasok", (nagyon szépen bele is fűzi a gondolatmenetébe az egyének, családok cselekvésének méltóságát és erejét), hanem arról van szó, hogy ezúttal hozzájuk, a "hatalmasokhoz" akar elsősorban szólni.
Hosszan magyarázza a klímaváltozás ténye és emberi (antropogén) eredete melletti tudományos érveket, mintegy pápai tanítás szintjére emelve, hogy a klímaváltozás tény és mi vagyunk az oka. Szomorúan jegyzi meg, hogy "még a katolikusok között is" akadnak, akik ezeket a tényeket tagadni próbálják, és kemény szavakkal, egyértelműen elítéli azokat, akik a tagadás különböző formáival próbálkoznak, hogy elkerüljék a cselekvés szükségességét. Ez az egyértelműség, ha lehet, még egyértelműbb, szigorúbb, mint a LS-ben volt.
Hosszú és fontos szakaszt szentel a technokrata paradigma kritikájának, amely a világot egyrészt kihasználható nyersanyagforrásnak tekinti, másrészt a klímaváltozást olyan apró problémának tartja, amely technikai megoldásokkal orvosolható. A Pápa a technokrata paradigmát (mint a LS-ben is) antropológiai gondnak tartja, mint átfogó tévedést az emberiség és a világ viszonyában, és nagyon határozottan a megtagadását követeli.
A másik hosszan tárgyalt kritikája az eddigi megoldási próbálkozásokat érinti. Felsorolja a klímacsúcsok sorozatát, és erősen kritizálja a sikertelenségeket illetve a sikerek (például a párizsi csúcs) utáni hatékonytalan megvalósítást.
Az eddigi megoldások kritikájára válaszul egy sokkal hatékonyabb nemzetközi, világszintű, valódi hatalommal felruházott multilaterális rendszer létrehozását szorgalmazza. Nem kifejezetten "világkormányt" akar, hanem a legtöbbször használt kifejezése a multilateralitás, amelyben mérettől függetlenül minden ország részt vesz, azok is, amelyek kicsik (de fontosak lehetnek, mert adott esetben ők találták meg valamire a hatékony megoldást, őket kellene követni), illetve amelyek a szegények érdekeit tudják képviselni (mert lakosságuk nagy része szegény, illetve mert nemzeti szinten szenvednek a klímaváltozás következményeitől, miközben nem ők az előidézői).
Ezek után derül ki a dokumentum igazi apropója: a Dubajban most novemberben tartandó klímacsúcs. Ahogy a Laudato si' megjelenési időpontjának fontos apropója volt a 2015 szeptemberi ENSZ-közgyűlés, és a decemberi párizsi klímacsúcs, úgy most úgy időzítette ezt az újabb apostoli buzdítást, hogy nagyon "hangosan" valódi eredmények elérésére szólítson fel Dubajban. Ez a Laudate Deum igazi aktualitása, ezért nem egészen pontos, hogy "a Laudato si' folytatása": ugyanis nem "ötletszerű továbbírás", hanem konkrét eseményhez kapcsolódó üzenet. A LS-vel ellentétben (ahol nem volt direkt utalás a párizsi csúcsra) itt ez hangsúlyosan teret is kap, egy külön fejezet foglalkozik azzal, hogy mit kellene tenni a klímacsúcson idén év végén. Ez az oka annak is, hogy a Pápa most annyira a nagy rendszerek felelősségét hangsúlyozza, és kevesebbet beszél az egyénekről.
Ugyanakkor a dokumentumnak mégiscsak fontos jellemzője a LS-hez való kapcsolódás. Nagyon sok a közvetlen idézet onnan, teljes bekezdések megismétlése akár, azzal a nyomatékkal, hogy "megmondtam már". A LD elején tisztázza is a Pápa, hogy mindent megírt már a LS-ben, de azt kellett látnia, hogy nem vettük komolyan (az ő szavait és úgy általában a helyzetünket). Tulajdonképpen nem sok az új mondanivaló a LS-hez képest, inkább bizonyos, ott is megtalálható üzenetek kapnak most bővebb, aktualizált és nyomatékosított kifejtést. Ilyenformán aztán azt is ki lehet olvasni a LD-ból, hogy a Pápa maga hogyan olvassa a LS-t, tehát hogy (most épp) ő maga mit is tart a legfontosabbnak abból.
A Laudate Deum tehát egy konkrét, aktuális eseményekhez kapcsolódó és erős, kemény üzenet, felszólítás, hogy "tessék azonnal megtenni minden lényegeset a klímaváltozás ellen". Elsősorban a nemzetközi közösséghez szól, intézmények létrehozására, hatékonyabbá alakítására és valódi hatalommal, cselekvőképességgel való felruházására szólít fel.
A Vatikán készített a Laudate Deumról egy ismertető infografikát:
cs, 2023-10-05 12:47 
