Az állam feladata, hogy gondoskodjon a közösségi javak védelméről, amihez hozzátartozik a természeti és az emberi környezet.
II. János Pál pápa Centesimus Annus kezdetű enciklikájából, 1991. május 1.
Az állam feladata, hogy gondoskodjon a közösségi javak védelméről, amihez hozzátartozik a természeti és az emberi környezet.
II. János Pál pápa Centesimus Annus kezdetű enciklikájából, 1991. május 1.
Tisztelettel meghívjuk az MTA Könyvtár és Információs Központ Agora-programja és a Magyar Szociológia Társaság Holisztikus Ökológiai Szakosztályának közös rendezésében szervezett ökológiai beszélgetéssorozatára.
A beszélgetéssorozat első alkalmán
Fülöp Sándor: Miért nem tudjuk megvédeni a jövő nemzedékek érdekeit?
és
Nemes Csaba: Megvalósítjuk-e a környezetvédelmi programjainkat?
címmel tart előadást.
A beszélgetéssorozat vezérfonala:
Ökológiai változások és társadalmi rugalmasság
Hogyan viszonyulnak a történelmi egyházak a klímaváltozás jelenségéhez? Bűn-e túlfolyatni csapot és túl sokat autózni? Megváltoztatható az emberi természet a takarékosság, környezettudatosság irányába? Ezekről a kérdésekről tartott fórumot hétfőn este Béres Tamás evangélikus teológus, Csanády R. András közgazdász, református presbiter, Jávor Benedek ökológus, országgyűlési képviselő és Nobilis Márió katolikus teológus a Párbeszéd házában.
„Miért fontos az élet sokszínűsége?” címmel ír cikket Farkas István Tamás az Új Ember szeptember 15-ei számában s Teremtésvédelem rovatban. Arról ír, hogy az ökológiai rendszerek megújulásához a mennyiség mellett szükséges a sokszínűség, az életformák változatossága is. 1960 óta a biológiai sokféleség 40%-kal csökkent, a fajok kihalásának üteme a természetes ráta százszorosa. Ahhoz, hogy megálljt tudjunk parancsolni a pusztulásnak az alapvető hozzáállásunknak kell változnia, azaz materiális növekedés helyett a lélek táplálása a fontos, a boldogságot az emberi kapcsolatokban és a természettel, Istennel való kapcsolatban keressük.
A pénteki napon 16:30-kor újra jelentkezünk a Teremtésvédelem c. műsorral. A téma most az „Ősszel ellep minket a víz!”.
Bakonyi Gábor az Új Ember szeptember 1-ei számában „a csodálatos kenyérszaporítás” történetéből, indul ki, ami a mind a négy evangéliumban olvasható, Máténál és Márknál kétszer is. Hangsúlyos ez a tanítás, hiszen az eucharisztia misztériumát vetíti előre. Jézus áldást mond, ezzel szakrális dimenzióba helyezi a halakat és kenyereket. Az étel szakralitása azonban – legalábbis a világ anyagilag jobban álló országaiban – mára már jobbára elveszett. Egyre kevesebben mondják az asztali áldást. Bakonyi Gábor az élelmiszer pazarlásról, a felesleges fogyasztásról ír és arról a bizalomról, hogy a teremtett Föld tud elegendő táplálékot tud adni minden lakosának, de hogy ez megvalósuljon, ahhoz aktív hozzájárulásunk elengedhetetlen.
Az Új Ember augusztus 18-ai számában a Teremtésvédelmi rovatban Nemes Csaba írt cikket „Népesség itthon és a világban” címmel. Arról ír, hogy még a mai napig tartja magát az az általános vélekedés, hogy túl sokan vagyunk a Földön. Érdekes módon a vészjósló prognózisok éppen azon országok kutatói szokták közre adni, akik abból ország csoportból valók ahol nemhogy gyorsan növekednek, hanem inkább stagnál, illetve csökken a népesség. Pedig idézve a 2011-es „Moszkvai demográfiai csúcsértekezlet” nyilatkozatából „még az ENSZ konzervatív becslései szerint is az elkövetkező három évtizeden belül a teljes termékenységi arányszám az egész világon reprodukciós szint alá süllyed”. Hazánkban -az elmúlt hetekben megjelent elemzés szerint - már 13 millióan lehetnénk. Úgy vélekedik, ha itthon többen lennénk, erősebb lenne az identitásunk és a belső kohézió, több lenne a munkás kéz, de a munka is, és takarékosabban élnénk, így nem növekedne az ökológiai lábnyomunk.