Fel kell ismernünk hatalmunk korlátait,
és ami még ennél is fontosabb: tudásunk és ítélőképességünk korlátait.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
Fel kell ismernünk hatalmunk korlátait,
és ami még ennél is fontosabb: tudásunk és ítélőképességünk korlátait.
II. János Pál pápa és I. Bartholomeiosz pátriárka Velencei Közös Nyilatkozatából, 2002. június 10.
Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott” kezdi „Gondok” c. cikkét Nemes Csaba az Új Ember ünnepi számában. Arról ír, hogy a múlt század sokkoló környezeti gondjaiból mit sikerül legyűrni (pl. savas esők, ózonlyuk stb.) és mi az, ami romlott sőt újabb kihívások is akadnak bőven. Írja, hogy a népesedés növekedéssel nem az a baj, hogy már több mint hét milliárd ember él a Földön, élhetne több is, hanem az hogy sokkal jobban nőt a véges erőforrások (energia, víz) használata, de e mellet sokkal jobban növekedtek a jövedelem és életszínvonal különbségek, ahelyett, hogy csökkentek volna, azaz az élete csak egy szűk kisebbségnek lett jobb. A vészes talajpusztulás, a véges édesvízkészletek és e gondokat súlyosbító éghajlatváltozás okait lehetne csökkenteni és következményeit enyhíteni, hiszen ezt egyre többen gondolják így a hazai és nemzetközi közvélemény kutatások szerint. Az is igaz, hogy általában nem szeretjük a szegénységet, még látni sem, és gondolatban tennénk ellene, de a helyzet mégsem javul. Magától értetődő, hogy nem elég a jót fontosnak tartani, tenni is kell érte.
A március 29-i műsort Assisi Szent Ferencnek a teremtésvédelemhez, a temetett világ szeretetéhez fűződő viszonya bemutatásának szenteljük. A téma aktualitását a pápaválasztás eredménye is indokolja, hiszen, ahogy böjti cikksorozatunk legutóbbi számában is írja a Naphimnusz Egyesület alapítója, Nobilis Márió atya: „Amikor elkezdtük az idei Nagyböjtöt, és vele együtt elmélkedés-sorozatunkat az erényekről a teremtett világ iránti keresztény felelősség fényében, még XVI. Benedek volt Róma püspöke és az egész világ katolikusainak Szentatyja. Mire a Nagyhéten záró-elmélkedésünkhöz értünk, már Ferenc pápa gyakorolja ugyanezt a péteri szolgálatot.” Nem pusztán a névválasztás hívja fel a figyelmet az Assisi Szent Ferenc által hirdetett evangéliumi szegénység és egyszerűség fontosságára, a teremtéshez fűződő viszony átértékelésére, hanem már Ferenc pápa első fellépése is. Az idézett cikkből folytatva: „Egy pápával indultunk, aki minden elődjénél markánsabban kiáltotta bele a világba – gondoljunk csak például 2010-es újévi üzenetére – a teremtett valóság és benne az ember tiszteletének sürgető szükségességét; és utódjának idején „érkezünk”, aki mindjárt első megszólalásaiban – és gesztusaiban – meghökkentő konkrétsággal fejezi ki elszántságát ennek az evangéliumból fakadó követelménynek a megélése iránt”.
Amikor elkezdtük az idei Nagyböjtöt, és vele együtt elmélkedés-sorozatunkat az erényekről a teremtett világ iránti keresztény felelősség fényében, még XVI. Benedek volt Róma püspöke és az egész világ katolikusainak Szentatyja. Mire a Nagyhéten záróelmélkedésünkhöz értünk, már Ferenc pápa gyakorolja ugyanezt a péteri szolgálatot. Egy pápával indultunk, aki minden elődjénél markánsabban kiáltotta bele a világba – gondoljunk csak például 2010-es újévi üzenetére – a teremtett valóság és benne az ember tiszteletének sürgető szükségességét; és utódjának idején „érkezünk”, aki mindjárt első megszólalásaiban – és gesztusaiban – meghökkentő konkrétsággal fejezi ki elszántságát ennek az evangéliumból fakadó követelménynek a megélése iránt. Az elején XVI. Benedekre figyeltünk, aki korunk valószínűleg egyik legnagyobb átlátóképességű gondolkodójaként az egész teológiatörténetet felölelő és ugyanakkor messze előremutató alapossággal és pontossággal volt képes kifejteni a hit tanítását; most pedig Ferenc pápa ritmusát igyekszünk felvenni, aki radikális egyszerűséggel valósítja meg a szeretetben ennek a hitnek kézenfekvő következtetéseit. Szükség volt az előző pápa nagyon tiszta hit-alapozására, hogy aztán az Egyház bátran követhessen egy ilyen dinamikus meghívást a cselekvésre; és itt az ideje a tettekre váltott szeretetre tenni a hangsúlyt, ha már egyszer elméletileg ennyire jól körvonalazódott a küldetés...
A Föld Órája egy világméretű önkéntes kezdeményezés, amely megpróbálja felhívni az emberek, vállalatok, intézmények, kormányok figyelmét a környezetszennyezés és a túlfogyasztás okozta problémákra. Az akció keretében arra kérik a résztvevőket, támogatókat, hogy minden év márciusának utolsó szombatján este világszerte kapcsolják le egy órára a fölösleges világítást és áramtalanítsák a különféle elektromos készülékeket.
Több mint képzés – misszió a „KETEG jelenség” az Egyház társadalmi tanításának szolgálatában címmel írta cikket Baritz Sarolta Laura OP nővér az Új Ember március 17-ei számában. Laura nővér azt írja, hogy a „mustármagot Magyarországon a Gazda az ALTERN csoport létrehozásával ültette el, a növekedést az ő és a hozzájuk csatlakozók munkája adta, fává akkor kezdett el terebélyesedni, amikor a tevékenység 2010-ben intézményesült a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban szakirányú képzés (KETEG) néven. A Katolikus Egyház társadalmi tanításának és a közgazdaságtannak elméleti és gyakorlati összekapcsolása olyan különleges alternatívát jelent a gazdaságtudományban és a gazdasági életben, mint Jézus tanításának figyelembe vétele a világi tudományok művelése és alkalmazása közben. A mustármagból kinőtt fa növekszik, de mindnyájan, akik dolgozunk ezen a területen, tudjuk, hogy a növekedést nem mi, hanem „az Isten adja”. („Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta.” 1Kor 3, 6.)”
A Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia, a Szentimrevárosi Egyesület és a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület rendezvényt szervez a Madarak és Fák Napja alkalmából. Az eseményre vasárnap, a reggel 9 órás szentmise után kerül sor a Budai Parkszínpadnál, a Feneketlen tó mellett. A szervezők játékos és ismeretterjesztő feladatokkal várnak mindenkit, korhatár nélkül.
„Ne szomorkodjatok, mint akiknek nincsen reményük!” (1Tessz 4, 13)