Az ökológiai válság morális kérdés.
Az ökológiai válság morális kérdés.
II. János Pál pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 1990. január 1.
h, 2014-07-28 15:28 "Az államok a fenntarthatóságért” címmel írt cikket Nemes Csaba az Új Ember július 6-i számában, a teremtésvédelem rovatban. Arról ír, hogy milyen különbözőn utakat választottak egyes országok a fenntarthatósági technikákban. Japán jelentős erőfeszítéseket tesz az ún. körforgásos gazdaság kutatásában, fejlesztésében. Dániában működő jó példa az ún. ipari ökoszisztémák fejlesztése. Hollandiában jó irány a rugalmasan ellenálló képességgel –ún. reziliencia – bíró adaptációs makro mechanizmus fejlesztése. Jó megoldás, ha az állam már az alapértékek definiálását és azok védelmét a legmagasabb szintű jogi normában az alkotmányban rendezi. Magyarország új Alaptörvénye természeti erőforrásainkat kiemelt védettségben részesíti, hiszen Alaptörvényünk négy cikkében ad különös hangsúlyt természeti erőforrásaink és környezetünk védelmének.
h, 2014-07-28 15:28 A „Duna sorsa” címmel jelent meg június 29-én a ”Duna Napján” az Új Ember teremtésvédelem rovatában Reich Gyula cikke. ! Ez a nap az évfordulója annak, hogy a Duna menti országok éppen 20 éve megkötötték az úgynevezett „Szófiai Konvenciót”, és létrehozták a Bécsben székelő Duna Védelmi Nemzetközi Bizottságot. S, hogy ezt a napot aztán a 10. évfordulón Duna nappá is nyilvánították, egyszerű az oka: a Duna sorsa, állapota van annyira jelentős, hogy minden eszközzel felhívjuk a figyelmet rá.Arról ír, hogy a Duna a mellékfolyóival együtt, amelyek hajszálérként hálózzák be a 817 ezer km2-es vízgyűjtőterületet, döntő eleme az élővilágnak, így környezetünknek, benne az emberi életnek is meghatározója. Nehéz szavakkal számba venni a Duna flóráját, faunáját, halait, mindazt a sokféleséget, amit a természet kínál a Duna által. Szavak helyett érdemes elmenni a Szigetközbe, vagy Gemencre, megnézni a csodás ártéri erdőket, kóborolni a holtágak, morotvák mentén.
p, 2014-06-13 15:53 Az Új Ember június 15-ei száma teremtésvédelmi rovatában Nemes Csaba ír „Nemzetközi érdekek” címmel a nemzetközi intézmények szerepéről a teremtésvédelem területén. Különböző típusú, és szervezettségű, nemzetközi jogi normákon alapuló szervezetek, intézmények sokasága jött létre az elmúlt ötven évben. Ír a legátfogóbb és a legtöbb országot magába foglaló nemzetközi szervezet az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) és szakosított szerveiről, de a szerző véleménye szerint az ENSZ a szegénység, a környezeti degradáció globális gondjaira a maga bonyolult, és rendkívül lassú eljárásaival inkább csak tények feltárásában és kevésbé a közös és azonos érdekű, hatásos és gyors megoldások összehozásában tud segíteni. A nemzetközi agytrösztnek is nevezett, a 34 fejlett országot tömörítő nemzetközi szervezet az OECD is inkább a magas szintű elemző diagnózis készítésére, mint közös megoldások véghezvitelére. Éppen ezért az országoknak önállóan, saját érdekeik szerint még többet kell tenniük önmaguk védelmében nem mindig megvárva a nemzetközi bürokrácia lépéseit, meg kell védeniük –amíg lehet- természeti erőforrásaikat ideértve a tiszta vizet, a földet, erdeiket és a létfontosságú biológiai sokféleséget.
Tisztelettel meghívjuk az MTAKönyvtár és Információs Központ Agora-programja és a Magyar Szociológia Társaság Holisztikus Ökológiai Szakosztályának közös rendezésében szervezett ökológiai beszélgetésre, amelyen előadást tart Kükedi Zsolt, helyi gazdasággal foglalkozó szakértő, a Naphimnusz Természetvédelmi Egyesület tagja.
h, 2014-05-26 14:41 Bartus Gábor írt cikket az Új Ember május 25-ei számában „Ésszerűbb döntések – helyi szinten” címmel a teremtésvédelem rovatban. Az ún. szubszidiaritás elvét első modern megfogalmazásából a Quadragesimo Anno enciklikából vezeti be.(„… amit az egyes egyének saját erejükből és képességeik révén meg tudnak valósítani, azt a hatáskörükből kivenni és a közösségre bízni tilos:…”) Értelmezése szerint az elv arra vezethet bennünket, hogy a természeti erőforrások megóvása, valamint a fenntarthatóság biztosítása érdekében feladatainkat megosszuk a társadalom különböző szereplői között. Arról ír, hogy sem a nemzetek feletti ENSZ, sem az EU döntéshozatali folyamataiban sem veszik komolyan ezt az elvet. Pedig ahogy írja ez nem elsősorban elvi probléma, az így rossz szinten meghozott téves döntésekkel óriási forrásokat pazarlunk el, amiket máshol ésszerűen lehetett volna a fenntarthatóság érdekében felhasználni.
h, 2014-05-26 14:41 Baritz Sarolta Laura OP nővér Pincsi a babakocsiban cikke második része jelent meg az Új Ember május 11-ei számában a Teremtésvédelem rovatban. A szerző az ún. holisztikus öko-etikáktól egészen Aquinói Szent Tamás a Summa Theologiae-ján keresztül az katolikus egyházi megnyilatkozásokig a környezet és az ember viszonyát elemzi röviden. Az írja, hogy „….bár az ember ontológiai, etikai, biológiai szempontból különbözik a természet emberen kívüli részétől, ugyanakkor egységet is alkot vele, amit II János Pál így fogalmaz meg: „Minden létező kapcsolódása a dolgok rendjében, vagyis a kozmoszban” (Sollicitudo rei socialis, 34). A természet önértékét is másképp ragadja meg a keresztény környezetetika: a természet önértéke teo-centrikus, vagyis a természet nem isteni, hanem Istentől – és nem az embertől – függő valóság, amely Istenben, mint Végső Célban teljesedik ki. ….. A keresztény környezetetika szerint tehát az ember és a természet harmóniában él, az ember kiemelt, tőle különböző ugyanakkor azt művelő szerepe mellett. A pincsi tehát boldogan élhet gondoskodó gazdája közelében, de nem a babakocsiban, mert a babakocsiban a baba szerepét nem tudja betölteni.”
p, 2014-05-09 13:20 Baritz Sarolta Laura OP nővér az Új Ember május 4-ei teremtésvédelmi rovatában írt „Pincsi a babakocsiban” címmel. Egy új jelenséggel kezdi: manapság már néha „a babakocsiban nem baba, hanem egy szőrmók, főkötővel bekötött fejű, gombszemű, paplannal betakart kiskutya fekszik…. gazdája nem kevésbé gondosan tologatja, ápolgatja, mintha tulajdon (ember)gyermekét dajkálná. Mi ez a jelenség? Hogyan magyarázzuk? Magyarázatában etikai, öko-etikai fejlődéstörténethez nyúl vissza. A két részes cikk első részének zárásaként a következőt írja :” Ha az állatokat, természeti javakat egyenlősítjük az emberrel, úgy az embert értékeljük le. A keresztény környezetetika válasza erre az, hogy az ember és természet harmóniában él, az ember kiemelt, tőle különböző, de a természet megőrzésére hivatott. A pincsinek is van helye az ember mellett, aki gondozza őt, de a babakocsi valaki másnak van fönntartva”.
sze, 2014-04-23 11:36 Idén, Jézus urunk feltámadásának ünnepe szinte egybe esik a Föld Napjával (április 22.) az Egyesült Államokban. 1970. április 22-én tartották meg az első Föld Napja rendezvényt írja Kükedi Zsolt és Nemes Csaba az Új Ember ünnepi dupla számában a Teremtésvédelem rovatban. A Föld napja kapcsán – amely a globális környezetvédelmi ügyekre történő figyelemfelhívást célozza – olyan katolikus keresztény csoportokat, közösségeket kerestek meg, amelyek helyben, itt a hazai környezetben végeznek komoly teremtésvédelemi és ehhez kapcsolódó közösségépítési tevékenységet. A cikk szerzői a Váci Egyházmegyei Vidékfejlesztési Irodájának a tevékenységéről, valamint 1993-ban alapított Magyar Műhely Alapítvány (Mezőörs) és az általa működtetett általános iskola, gimnázium és művelődési központról tudósítanak.
cs, 2014-04-17 00:24 Toborozzák már a marslakókat” címmel írt Bakonyi Gábor a teremtésvédelmi rovatban az Új Ember virágvasárnapi számában. Rendben van tehát; elutazik néhány ember a Földről a Marsra, később talán más bolygóra is. Ez nagy hír-értékű bejelentés lehet. A szerzőt azonban jobban érdekli, hogy amíg kirajzunk a Világmindenség megannyi pontjára mi lesz az itt maradó, hamarosan 9-10 milliárd, többi emberrel? Azokkal, akik nem férnek bele az űrhajókba, akiknek az élete a Földhöz kötött, akik nem kerülnek a lapok címoldalaira, akik nem akarnak elmenni. Mi legyen velünk, a többséggel? Ugyan a Marsról ír, de nem is olyan áttételesen a Földön tapasztalt gondokról jelen kötelezettségeinkről ír: „megkerülhetetlen kötelességünk a Földdel illően bánni. Ez mindenkinek méltó, kellően felemelő és lelkesítő feladatot jelenthet. Ne féljünk nekivágni.
