Az ökológiai válság morális kérdés.
Az ökológiai válság morális kérdés.
II. János Pál pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 1990. január 1.
v, 2015-03-01 18:54 „Az óriások megállapodtak” címmel írt Nemes Csaba cikket a február 22-én megjelent Új Emberben a teremtésvédelem rovatban. A Kína és USA klímavédelmi megállapodásáról és az EU ez irányú vállalásairól ír. Kína jelenleg a világ legnagyobb a szén-dioxid kibocsátója, a globális szén-dioxid-kibocsátás 28% -áért felel. Ez az érték az Európai Unió a CO2-re átszámított összkibocsátásának majdnem a kétszerese. Mi több, a 2030-as évekre eléri az EU ún. historikus, azaz a 1800-as évek utolsó dekádjától megbecsült, kummulált kibocsátását, és 2040-ra az USA historikus kibocsátását is. Történelmi léptékű megállapodás köttetett 2014 őszén a két legnagyobb Kína a CO2-kibocsátó ország Kína és az USA között. Kína vállalta, hogy a CO2-kibocsátása 2030 évekre eléri maximumát, azaz onnan már tovább nem növekszik, valamint azt, hogy az ún. nem fosszilis tüzelőanyagok aránya 2030-ra eléri a primer energia felhasználásban a 20%-ot. Az Egyesült Államok azt vállalta, hogy 2025-re el kívánja érni, hogy a kibocsátása 26% -28% -kal csökkenjen 2005-ös szinthez képest, valamint azt, hogy a tervei szerint USA kibocsátása 2050-re a 2005-ös szint alá süllyed 83%-kal. A fentiek alapján a két nagy kibocsátó Kína és USA megállapodása, valamint az EU már bejelentett tervei szerint 2050-ig jelentős üvegházgáz csökkentést lehet majd elérni globálisan. Ezek az erőfeszítések ugyan nem elegendők ahhoz, hogy ne haladja meg a globális évi középhőmérséklet emelkedés a sokat emlegetett 2 celsius fokot, de mégis egy új, elkötelezett és valóban komolynak mondható előrelépés várható idén.
v, 2015-02-22 21:38 Vannak egyáltalán céljaink a hétköznapjainkban? Vagy csak úgy tesszük egyik napról a másikra, amit megszoktunk és csodálkozunk, hogy már megint eltelt egy hét? Életünk nagy részét hétköznapok teszik ki, és bár az emlékezetes dolgok jobbára jeles napokhoz kötődnek, csupán átvészelni a hétköznapokat, s így mintegy lemondani róluk vétkes mulasztás lenne. Ha valaki ebben a helyzetben lenne, annak azt ajánljuk, legyen az az első célja, hogy kitűzi: ne sodródással teljenek hétköznapjai.
Mi lehet olyan hétköznapi cél, aminek elérése Istennel és a teremtéssel egyszerre hoz nagyobb összhangba minket? Nagyon széles a választék! Mindennapjainkban sok módon terheljük a környezetet. Ezek közül kedvünk és lehetőségünk közül választhatunk egy vagy több területet.
Kezdjük az étkezéssel! Az ökológiai lábnyom ökonómiája című kötetben megjelent, 2011-es tanulmány szerint a magyar háztartások ökológiai lábnyomának legnagyobb része, 42%-a az élelmiszerekhez és alkoholmentes italokhoz kötődött. Meglepő, de a sokkal több figyelmet kapó közlekedés és üzemanyagok csak 14%-ot tettek ki. Jelentős lábnyom csökkenést érhetünk el, ha az étkezéssel kapcsolatban tűzünk ki célokat. Az étkezés környezetterhelése három fő tényezőtől függ: az étel fajtájától, származási helyétől és az ipari feldolgozás mértékétől. Egy főzelékebéd környezetterhelése jelentősen kisebb egy adag bélszínénél. Az előbb jó példaként említett főzelék sem olyan környezetbarát, ha hozzávalóit távoli országokból hozták ide. Ugyanaz a menü valószínűleg jóval nagyobb energiafelhasználással és a feldolgozás során keletkezett több ételhulladékkal terheli a környezetet, ha úgy került az asztalunkra, hogy ipari üzemben készítették, hűtve szállították és mi csak melegítettük, mint ha a piacon vett hozzávalókból otthon készítettük el. Az étkezéssel kapcsolatos célok terén megfogalmazhatunk olyat, hogy kevesebbet eszünk a nagyobb lábnyomú ételekből, pl. tartunk heti egy vagy több húsmentes napot. De lehet az is cél, hogy lemondunk a távol termelt ennivalókról, vagy hogy magunk főzünk a családban legalább heti néhány napon.
sze, 2015-02-18 21:46 2015. február 18., Hamvazószerda
Tisztelt Olvasóink!
Már hagyománnyá vált, hogy a nagyböjtben cikksorozatot jelentetünk meg a Naphimnusz egyesület honlapján. 2012-ben gyakorlatias kérdésekkel foglalkoztunk, végigvettük mindennapi tevékenységeinket és arról írtunk, mit tehetünk, hogy nagyobb összhangban éljünk a teremtéssel. 2013-ban és 2014-ben a lelki háttér szemszögéből vizsgáltuk a teremtésvédelmet, előbb a sarkalatos erényeket, majd a Szentlélek ajándékait gondolva végig.
Idén a céljainkat vesszük nagyító alá. Ezek jelentik a kapcsolódást hitünk, elveink és meggyőződésünk, valamint a mindennapi cselekedeteink között. Ha céljaink hitünkkel összhangban vannak, akkor kiegyensúlyozottan, lelki nyugalommal dolgozhatunk azok elérésén. Ilyenkor eredményeink megélése, a céljaink felé való haladás élménye jelenti a boldogságot. Ellenkező esetben, ha céljaink konfliktusban állnak hitünkkel, meggyőződésünkkel (például: elvben fontosnak tartom a teremtett világ védelmét, de mégis vonzó cél, hogy a Karib-tengeren töltsem a szabadságomat) akkor az ellentmondás okozta belső feszültség, lelkiismeretfurdalás még akkor is megakadályozza, hogy önfeledten boldognak érezzük magunkat, ha elérjük a kitűzött célt.
Fontos tehát a megfelelő célok kiválasztása. Ehhez próbálunk segítséget adni az alábbi felosztásban:
sze, 2015-02-11 22:37 „Ne bántsátok a Bioszférát!” címmel írt Bakonyi Gábor cikket február 8-án megjelenő Új Emberben. Arról írt, hogy egy texasi milliárdos a múlt évszázadban érdekes projektet finanszírozott, aminek megálmodói a Bioszféra2 nevet adták. Arizonában, a sivatagban 12 700 négyzetméteres (mintegy két és fél futballpálya nagyságú), 180 000 m3-es, hatalmas üvegházat létesítettek. Az üvegházon belül kialakították mindazokat az ökoszisztéma-típusokat, amelyekből a Földön sok fordul elő. A végső cél, egy emberek által lakott, önfenntartó rendszer létrehozása volt. Több előzetes kísérlet után, végül 1991. szeptember 26-án nyolc gondosan kiválasztott, jól képzett kutató költözött új otthonába, és ott élt egészen 1993. szeptember 26-ig. A rendszer, ha döcögve is, de működött. Az egyik nagy problémát a légköri oxigén koncentráció csökkenése jelentette (18 hónap után oxigént kellett pumpálni a rendszerbe). Érdekes ökológiai jelenség volt továbbá, hogy míg a fontos beporzó szervezetek, mint a méhek, folyamatosan pusztultak, addig néhány ismert kártevő, mint egyes sáska- és csótányfajok, valamint a patkányok elszaporodtak. Annak ellenére, hogy sok ökológiai jelenséget jobban megértettünk a projekt eredményeképpen, működő bioszférát vagy valami ahhoz tényleg hasonlót, mégsem tudtunk létrehozni. A történetet befejezéseként egy, ma már közhelynek ható kijelentés kívánkozik ide, amit sokfelé olvashatunk. Csak egyetlen Földünk van. Ámde a közhellyé vált kijelentéseknek az a sorsuk, hogy bármilyen igazak is, egy idő után legyintünk rájuk, unalmasak lesznek, nem hatnak ránk. Ezért talán nem árt a gondolat kiegészítése a következőkkel: vigyázat, a Bioszféra2 kísérlet nem sikerült!
sze, 2015-02-11 22:37 Az Új Ember február 8-i számában egy vízügyes szakember, Háfra Mátyás emlékezett meg a 15 évvel ezelőtti tiszai cianid szennyezésről „Van élet a Tiszában" címmel. A Tiszát 2000. február elején a Szamoson keresztül egy példátlanul nagy cianid-ion koncentrációjú mérgezés érte. Ennek mértéke a Szamoson mért adatok alapján csúcsértékként 32,6 mg/l cianid volt, ami az érvényben lévő határérték több mint 320-szorosa! Az első döbbenet után a lehetséges védekezési stratégia kialakítása került előtérbe. A fő kérdés az volt: Csökkenthető-e a cianid koncentráció bármilyen beavatkozással? A szennyeződés következményeinek kezelésére két fontos üzemrendi döntés született. A Kiskörei Duzzasztómű üzemének módosítása, amely lényegében azt jelentette, hogy a cianidos vizet lehetőség szerint úgy kell levezetni a Tározóban, hogy védeni lehessen a Tisza-tó és a közép-tiszai hullámtéri vizes élőhelyek természetvédelmi oltalom alatt álló élővilágát. A Tisza folyón 2000. február elején levonult szennyezés a vízminőségi kárelhárítási feladatokban addig nem alkalmazott módszereket tett szükségessé. A Kiskörei tározó funkciói közé mindig is beletartozott, hogy az esetleges szennyezések következményeit csökkentse, azonban eddig főleg a feliszapolódás csökkentésében hasznosultak a vízkormányzási lehetőségek. A Tisza vize a cianidtól már február közepén megtisztult. Az elvégzett és a folyamatosan történő vizsgálatok bizonyították, hogy a Tiszában, a Tisza-tavon, a holtágakon és az öntözőcsatornákban nem történt cianid szennyezés. A térségben a felszín alatti vízkészlet sem szennyeződött.
sze, 2015-01-28 08:42 Baranyai Gábor ír a „Fenntartható fejlődés éve?” címmel az Új Ember január 25-ei számában a „Teremtésvédelem” rovatban. Azt írja, hogy „Sokunk számára meglepő módon, időnként a nemzetközi nagypolitika – közkeletű eufémizmussal: a nemzetközi közösség – megpróbál az emberiség egésze számára valami egyöntetűen jót tenni. 2015 is egy ilyen nagy nekifutás éve lesz: ez év őszén kell, hogy az ENSZ elfogadja az új globális fenntartható fejlesztéspolitikai keretet, melynek elsődleges célja a szegénység felszámolása és az emberhez méltó élet lehetőségének a megteremtése lesz a Föld valamennyi lakója számára. A 2030-ig megvalósítandó konkrét célkitűzéseket 17 fő pontban összegezték, amelyek feltételezhetően elvezetnek minket egy méltányos, a Föld természeti és kulturális örökségét tiszteletben tartó, kiegyensúlyozott fejlődési modellhez. Ha a célkitűzésekhez a megvalósítás (pénz)eszközeit és intézményeit is sikerül megtalálni, akkor példa nélküli esélyt kap az emberiség, hogy a teremtett világ ismert kereteinek lerombolása nélkül kereshesse boldogulását.”
Kedves Teremtésvédők!
Negyedik alkalommal gyűlünk össze január 14-én 18.30 órakor, hogy az egyházi cselekvés teológiája fényében, a keresztény élet és a környezeti kérdésből fakadó, halaszthatatlan tennivalóinkról beszélgessünk.
Alkalmunk témája: Technikai kultúra és a teremtett világ iránti felelősség.
h, 2015-01-12 15:05 Bándi Gyula írt cikket „Cselekedj helyi szinten” címmel cikket a január 11-én megjelenő Új Ember teremtésvédelmi rovatában. Arról ír, hogy a környezetvédelmi mozgalmak jó ideje jelszavuknak tekintik a „Gondolkodj globálisan, cselekedj helyi szinten” szlogenjét, amelyet egy közel 100 éves könyvből eredeztetnek, egy skót várostervező tollából. A kérdés a települések fejlődésére vonatkozik, kiterjesztve a figyelmet arra, amit manapság fenntartható településfejlesztésnek és településüzemeltetésnek hívnak. Az üzenet lényege: a helyi cselekvések legyenek tekintettel a globális, vagy akár holisztikus szempontokra és nem hivatkozhatnak arra, hogy a helyi lehetőségek esetenként annyira korlátosak, hogy csak a nagyoknak, a felsőbb szinteknek van arra esélyük, hogy alakítóan formálják a világot. Ez a visszahúzódó, felelősséget nem vállaló megközelítés sem a katolikus ember felelős magatartása, sem pedig a korszerű településmenedzsment, szempontjából nem elfogadható. Kérjük az önkormányzatokat, fordítsanak minden eddiginél nagyobb figyelmet arra, hogy a Teremtésben mindannyian társörökösök vagyunk, és kérünk minden helyi közösséget, hogy támogassa e küldetésben a helyi döntéshozókat. Ez a feladat nem jelent feltétlenül nagy tetteket, sem hatalmas anyagi erőfeszítéseket, nem kell feltétlenül ökofalut létrehozni, mint Gömörszőlösön. Előrelépés lehet a mind több településen megjelenő helyi termelői piac, létesíthető kerékpárút, tanösvény. Ide sorolható a plébániák kertjében is megjelenő, a hazai gyümölcsfaállományt reprezentáló mini génbank, az erdei iskolák eddigi sikere, a mintaporta Somoskőújfalun, a miskolci szociálterápiás központ, a biomassza fűtés terjedése.
h, 2015-01-12 15:05 „Kis lépések a jó megoldások felé” címmel írt Nemes Csaba egy visszatekintő (a 2014 év „teremtésvédelemmel” összefüggő nemzetközi történéseire) és egy idei évre kitekintő, előrelátható eseményeivel kapcsolatos hosszabb elemzést, a január 4-én megjelenő Új Emberben. Foglalkozott a klímaváltozással: 2014. áprilisában, Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár Brüsszelben tett kijelentésével, miszerint „a természettel nem lehet tárgyalni, az a saját törvényei szerint teszi a dolgát, és nem vár senkire” a klímaváltozás elleni küzdelemre hívta fel a figyelmet. Egy 2014-ben készült összesítés szerint a legkirívóbb környezeti válság jelek a következők. A klímaváltozás jelenlegi mértéke tízszer gyorsabb, mint az emberi történelem során megfigyelt éghajlatváltozások. Olvadnak a sarki jégkörök jégsapkái, emelkedik a tengerszint. Sérülnek az édesvíztartalékok, a földfelszín alatt, és a folyókban is, utóbbi a hegységek hótakarójának csökkenése miatt. A kánikulák és a hurrikánok egyaránt erősödnek – utóbbiak a felmelegedő óceánokból egyre nagyobb energiára tesznek szert. A tengerek savasodása miatt, megváltozik a tengeri ökoszisztéma, elhalnak a széndioxidot megkötni képes korallszigetek és más meszes vázú tengeri organizmusok. Egyre nagyobb mértékű a fajpusztulás mind a szárazföldi, mind a tengeri élőlények körében. Erősödik a sivatagosodás. A jégkorszakban megfagyott, Északi-sarkhoz közeli, szibériai permafrost olvadó félben van, ebből nagy mennyiségű metán szabadulhat, amely felgyorsíthatja a klímaváltozást. Írt a biológiai sokféleség csökkenéséről és talajaink rohamos pusztulásáról. Ugyanakkor arról, is hogy a Lima-i Klímacsúcson a tárgyalások menete és tartalma régen tapasztalt reményre ad okot, hogy 2015. decemberében Párizsban tető alá hozható egy valódi eredményeket adó nemzetközi jogi megállapodás. Valamit arról, hogy az év elején pont kerülhet egy fontos ügyre, ami a genetikailag módosított szervezetek (GMO) az ún. transzgénikus növényfajták használatának a szabályozását jelenti az EU-ban. Továbbá arról, hogy 2015 első felében várható Ferenc pápa enciklikája, amelynek a központi üzenete - az előzetes hírek szerint - a környezetvédelméről és szegénység visszaszorításáról szól majd.
sze, 2015-01-07 15:17 Az Új Ember 2014. karácsonyi dupla számában Mozsgai Katalin és Nemes Csaba ír a „Jövőnk ára” címmel cikket. Azt írják: sokszor halljuk, hogy értékvesztett világban élünk. Vannak olyan értékek, amelyek a viselkedésünket, gondolkodásunkat keretezik be, ezek pl. az etikai normák és vannak olyanok, amelyek fizikai létünket határozzák meg ilyen például a természeti környezetünk, sőt mi több ezek egymással rendszerint összefüggenek, ugyanakkor manapság mindkettővel baj. Környezetünk, jövőnk biztonsága napról napra romlik: ez nem feltételezés, hanem tény. Sokszor halljuk, hogy ennek legfőbb oka, hogy sokan vagyunk a Földön, pedig nem ez a valódi gond. Nem a születésszabályozás a megoldás, hanem a fogyasztás szerkezetének, mennyiségének, elosztásának a megváltoztatása, valamint a termelésből adódó környezeti terhek sürgős és hatásos csökkentése. Ne legyintsünk, mondván „úgy is a pénz dönt el mindent”! Hiszen nem mindegy, hogy a pénz miként működik, mit mér, az árak mit jelentenek. A megfelelő piaci működés egyik eleme a szűkösségre való figyelmeztetés. A környezeti erőforrások szűkösségére vonatkozó információk azonban hiányosak, sokszor nem teljesen ismertek. A piaci mechanizmusok ilyenkor kudarcot vallanak. Jövőnk valódi megoldásának kulcsa a társadalmi rendszer értékrendjének megváltoztatásában rejlik, azaz például elég lenne „csak” komolyabban venni az Evangélium üzeneteit, azok értékeit. Az értékek régi-új struktúrája megváltoztatja az emberi környezet is: az ismereteket, az intézményrendszert, a termelés és fogyasztás szerkezetét, és természetesen azt a piaci információt közvetítő eszközt, amit az árak, a pénz fejez ki. Azaz nem mindegy, hogy a „pénz” minek az értékét fejezi ki, mi számít a döntés hozatalnál értéknek. Szent II. János Pál pápa 1990-es béke világnapi üzenetében azt írja „A modern társadalom nem lesz képes megoldást találni az ökológiai válságra, hacsak komolyan át nem gondolja egész életformáját.” Ferenc pápa megszólalásaiban többször visszatért ehhez a gondolathoz. Érdemes nekünk is elgondolkozni.
