„A közösség alapú megoldások felé” címmel írt Nemes Csaba cikket az augusztus 30-án megjelent Új Ember teremtésvédelmi rovatában Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy!) kezdetű enciklikájának negyedik fejezete kapcsán. Azt írja, hogy a közösségi szempontú megoldásokhoz először is részletesen és őszintén kell megosztani egymással azokat a gondokat, környezeti károkat és károkozásokat, azokat a veszélyeket, folyamatokat, ideértve a veszélyes anyagokat és technológiákat. Ebben segít, ezt szabályozza az ún. Aarhusi Egyezmény. Az Az Egyezményben Részes valamennyi Fél garantálja a nyilvánosság számára a jogot az információk hozzáférhetőségéhez, a döntéshozatalban való részvételéhez és az igazságszolgáltatás igénybe vételéhez a környezetvédelmi ügyekben. Ugyanakkor köztudott, hogy az Egyezmény teljes körű megvalósulásának három nagy akadálya is van: az első, hogy vannak nagy, vezető tagállamok, akik nem csatlakoztak az Egyezményhez, a második, hogy az lenne a valódi megoldás, ha az összes ENSZ tagállam részese lenne az Egyezménynek, és a harmadik, hogy akik csatlakoztak azok sem veszik teljekörűen komolyan az Egyezmény rendelkezéseit. A nemzetközi jogi eszköz három fő pillére az információhoz való hozzájutás; a nyilvánosság döntéshozatalban való részvétele; és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés szinte mindenhol sérül valamilyen mértékben. Legyenek akár az éghajlatváltozással kapcsolatos információk, vagy a genetikailag módosított organizmusokhoz köthető adatok, vagy a szermaradványok adatai, valamint az ismert mérgező anyagok használatára vonatkozó adatok, de akár a nagy infrastruktúra beruházásokkal kapcsolatos pozitív és negatív társadalmi és környezeti hatások, mind fontos adatok a tényalapú és azok nyilvánossága nélkülözhetetlen a közösségi megoldásokhoz.

 

Konferenciánk célja, hogy a pápai üzenet helyzetértékelését és javaslatait jobban megismerjük, megértsük, és a legszélesebb körben megismertessük, párbeszédre és közös cselekedetekre hívjuk a felelős döntéshozókat. Konferenciánk így egy lépés lehet a döntő jelentőségű párizsi klímacsúcs felé vezető úton is, amelyre jól felkészülni, helyzetünkről őszintén beszélni és elkötelezett cselekvésbe kezdeni Ferenc pápának nem titkolt célja.

΅᷁

„A gazdasági hatalom ’válaszai’" címmel írt Nemes Csaba cikket az augusztus 16-án megjelent Új Ember teremtésvédelmi rovatában. Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy!) kezdetű enciklikájának harmadik fejezete kapcsán. Ebben a fejezetben azt olvashatjuk, hogy „a technokrata paradigma arra igyekszik, hogy uralmát kiterjessze a gazdasági és politikai életre is”. A szerző azt írja, hogy az elmúlt két-háromszáz év történelme a tudomány, a technológiai fejlődés rendkívüli gyorsaságú fejlődését adta. Az emberek bizalma egyre nőtt a tudományban és manapság szinte minden – társadalmi, környezeti vagy akár egészségügyi természetű — probléma megoldását valamilyen puha vagy kemény technológiai módszertől várjuk.. De vajon van-e mindenre technokrata megoldás? Így például vajon találunk-e megoldást a méheknek és más beporzóknak egyre nagyobb mértékű pusztulásának megállítására? Ismert a technokrata válasz: ha eltűnnek a beporzók, akkor készítünk géntechnológiával olyan termesztett növényeket, amelyekhez nem kellenek beporzó méhek. Csakhogy egy ilyen megoldásnak legalább két súlyos következménye van. Az egyik hogy a világ teljes gabonatermesztése néhány óriás cég kezébe kerülhet, hiszen köztudott ezek vetőmagnak nem használhatók, azaz minden vetés előtt a vetőmagot attól a néhány GMO-t előállító cégtől kell megvenni, ez pedig tökéletes függést, pontosabban a függetlenség teljes elvesztését jelenti. A másik, hogy a beporzók hiánya miatt pusztulásnak indulhatnak a gyümölcsöseink és a vadon élő növények nagy százaléka. Ekkor akár be is teljesedhet Albert Einstein-nek tulajdonított (bár lehet, hogy soha el nem hangzott) jóslat „Ha a méhek eltűnnek a Föld felszínéről, az embernek nem lenne több ideje hátra a Földön, mint négy év”.

„Csökkenő vízkészletek - éghajlatváltozás” címmel írt Nemes Csaba cikket a július 19-én megjelent Új Ember teremtésvédelmi rovatában. A Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy!) kezdetű enciklikájának „Teremtés evangéliuma” fejezetében olvashatjuk először, hogy „a természeti környezet közösségi jószág, az egész emberiség öröksége és mindenki felelőssége”. Az hogy a természeti környezet közjó, az nemcsak jogokat jelent, hanem kötelezettségeket: a jog a szabad hozzáférést, a kötelezettség a védelmet, megőrzést jelenti. Az egyik alapvető közjó az elérhető, tiszta édesvíz. Földünkön egyre több az térség, ahol néhány tíz éve még nem volt nagy hiány a vízből, de köztudott, hogy a sivatagok egyre nagyobb mértékben terjeszkednek, és egyre nagyobb a szárazság, ami vészjósló ütemben teszi tönkre a még viszonylag jó termőtalaj rétegeket is. Nincs elég víz, és egyre romlik a talajok minősége is. Magyarországról azt szokták gondolni, hogy vizekben gazdag, pedig ez a megállapítás egyre inkább csak nagyon viszonylagos. a World Resource Institute új jelentése szerinti, a vizek mennyiségével és minőségével kapcsolatos kockázati térképek tanúsága szerint sem áll jól Magyarország: közepes és magas kockázatúak területeink, sőt a 2030-as előrejelzések valamivel rosszabb feltételek mutatnak.