„A növekedés határai” címmel írt Nemes Csaba cikket az szeptember 27-én megjelent Új Ember teremtésvédelmi rovatában. Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy!) kezdetű enciklikájának hatodik, egyben záró fejezete kapcsán, ahol az „ökológiai nevelést és lelkiséget” az „ökológiai megtérést”, egy másfajta életstílusra való törekvést hirdeti. Azt olvashatjuk, hogy „Életstílusunk megváltoztatása egészséges nyomást gyakorolhatna azokra, akiknek kezében politikai, gazdasági és társadalmi hatalom van.”. „De vajon meghallják-e a hatalmasságok, és egyáltalán leszünk-e elegen ahhoz, hogy eljusson az üzenet a döntéshozókhoz?” A szerző azt írja továbbá, hogy az elmúlt évtizedek történelmében rendkívülien felgyorsultak azok a véletlenszerű és/vagy részben megtervezett folyamatok, amelyek a társadalmi hagyományok, etikai normák határainak a lebontásával jártak, amelyek mintegy, a fizikai határtalanság, a növekedés határtalanságának a vélelmét is elhintették mára már az egész Föld lakosságának a lelkében. Jócskán rásegített erre a fogyasztás mindenhatóságának a hirdetése, és a „használd és dobd el” gondolkozású generációk kinevelése. A határtalanság virtuális élménye a reklámokban és egyes sikerfilmekben is átvette az uralmat. A határtalanság fontos az iparnak és a kereskedelemnek (legyen az árú: gépkocsi, olaj, vagy akár fegyver) és fontos sok-sok politikusnak, aki a végtelen fejlődést hirdeti, bár maximum csak négy évre hajlandó előrelátni. A Római Klub a „Növekedési határai” (1972) című munkája óta megduplázódott a Föld lakossága, többszörösére nőtt a vízfogyasztás, vészesen csökkentek a megművelhető földterületek, felgyorsult a fajok sokszínűségének csökkenése, egyre gyorsabban csökkennek az egyfőre eső vízkészletek, Afrikában olyannyira, hogy ez aztán igazi népvándorlást fog okozni a következő tíz-tizenöt évben; egymást követik az időjárási elemi csapások, és az éghajlati szélsőséges rekordok.  Ha továbbra is úgy gondoljuk, hogy nincsenek határok, akkor majd a természet fog figyelmeztetni minket arra, hogy hol a határ. Szeptember 29-től már elérhető lesz az Enciklika szövege magyar nyelven is. Ekkor mutatják be az Enciklikát magyarul a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és az Országgyűlés Nemzeti Fenntartható Tanácsának a szervezésében egy magas szintű konferencia keretében. Áder János köztársasági elnök, Kövér László az Országgyűlés elnöke, Erdő Péter bíboros, Székely János püspök a „Caritas in veritate” bizottság elnöke és más egyházi és világi nobilitások, valamint a témához értő szakértők beszélnek majd az Enciklika kapcsán gondolataikról.

A mai műsor témája: „Ferenc pápa a köbön” - eseményözön a pápai megnyilvánulások nyomán.

Egyre több csatornán áramlanak a pápai gondolatok. Olyan közösségeket is megszólít Ferenc pápa, akikről nem is gondolnánk, hogy hallgatnak szavára. Miért tartják ilyen sokan fontosnak Ferenc pápa utóbbi időben hallható beszédeit?

Beszélgetés Ferenc pápa bolíviai beszédéről, az Áldott légy! (Laudato si') kezdetű enciklika magyar fordításáról, az erről szóló parlamenti konferenciáról, az idei Teremtés Hetéről és egy kerékpáros zarándoklatról, amely egészen a párizsi klímacsúcsig halad.

„A közösség alapú megoldások felé” címmel írt Nemes Csaba cikket az augusztus 30-án megjelent Új Ember teremtésvédelmi rovatában Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy!) kezdetű enciklikájának negyedik fejezete kapcsán. Azt írja, hogy a közösségi szempontú megoldásokhoz először is részletesen és őszintén kell megosztani egymással azokat a gondokat, környezeti károkat és károkozásokat, azokat a veszélyeket, folyamatokat, ideértve a veszélyes anyagokat és technológiákat. Ebben segít, ezt szabályozza az ún. Aarhusi Egyezmény. Az Az Egyezményben Részes valamennyi Fél garantálja a nyilvánosság számára a jogot az információk hozzáférhetőségéhez, a döntéshozatalban való részvételéhez és az igazságszolgáltatás igénybe vételéhez a környezetvédelmi ügyekben. Ugyanakkor köztudott, hogy az Egyezmény teljes körű megvalósulásának három nagy akadálya is van: az első, hogy vannak nagy, vezető tagállamok, akik nem csatlakoztak az Egyezményhez, a második, hogy az lenne a valódi megoldás, ha az összes ENSZ tagállam részese lenne az Egyezménynek, és a harmadik, hogy akik csatlakoztak azok sem veszik teljekörűen komolyan az Egyezmény rendelkezéseit. A nemzetközi jogi eszköz három fő pillére az információhoz való hozzájutás; a nyilvánosság döntéshozatalban való részvétele; és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés szinte mindenhol sérül valamilyen mértékben. Legyenek akár az éghajlatváltozással kapcsolatos információk, vagy a genetikailag módosított organizmusokhoz köthető adatok, vagy a szermaradványok adatai, valamint az ismert mérgező anyagok használatára vonatkozó adatok, de akár a nagy infrastruktúra beruházásokkal kapcsolatos pozitív és negatív társadalmi és környezeti hatások, mind fontos adatok a tényalapú és azok nyilvánossága nélkülözhetetlen a közösségi megoldásokhoz.