E világ szívében továbbra is jelen van az élet Ura, aki nagyon szeret minket.
Ő nem hagy el bennünket, nem hagy magunkra, mert végérvényesen eggyé vált földünkkel,
és szeretete mindig segít, hogy új utakat találjunk.
Áldott legyen!
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
2015. június 18-án mutatták be Ferenc pápa „Áldott légy - A közös otthon gondozása” kezdetű enciklikáját a Vatikánban. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottsága a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanáccsal együttműködésben „Közös otthonunk a teremtett világ” címmel az enciklika magyar nyelvre fordítása alkalmából 2015. szeptember 29-én rendezett nagyszabású konferenciát a Parlament Felsőházi termében. Erről a konferenciáról hoztunk el két felszólalást. Először Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek úr „Mi a természet és miért kell védeni?” című előadását hallgathatjuk meg, majd Nobilis Márió a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola adjunktusa, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület alapító alelnöke, pápai káplán beszél nekünk „Üzenet és akció. Elvektől a cselekvésig a környezet- és teremtésvédelemben az enciklika kapcsán” címmel.
k, 2015-12-08 06:00 Kedves Olvasóink!
h, 2015-12-07 06:00 Kedves Olvasóink!
v, 2015-12-06 16:09 Kezdjünk hát bele az idei advent vezérfonalának választott vízió kibontásába. Már az első mondat is elgondolkodtató:
„Ebben a jövőben pár száz fős közösségekben élünk (akár városban, akár vidéken)”
A mai szemmel kicsinek tűnő pár száz fős közösség nem légből kapott ötlet. Robin Dunbar angol antropológus állította fel azt az elméletet, amely szerint egy ember átlag 150 másik emberrel képes stabil, élő szociális kapcsolatot fenntartani. Ennyi viszony fér a „fejünkbe”. Ennyi emberrel működik a kölcsönösség, tart össze a csoport. Ennél nagyobb csoportokban nem ismerhet mindenki mindenkit, csökken a bizalom, a csoport szükségszerűen tagolódni kezd. Könnyen felüti a fejét az önzés, sikeres lehet a „csapd be, úgysem látod többet” taktika. És valóban, olvashatjuk, hogy régen ekkora volt egy-egy jól működő faluközösség, és megfigyelhettük a széttöredezést is, amikor a nagyobb falvakban az identitás már a szűkebb településrészhez, például „alszeghez” és „fölszeghez” kötötte a lakókat. Városban is jól működtethetőek ilyen kisebb egységek, legyen az utca, lakótömb vagy plébániaközösség. Az ilyen közösségek olyan városokban működnek a legjobban, ahol a városrészek központjaiban helyet találhat minden szükséges üzlet és szolgáltatás, és így a helyi lakosok ismerősként köszönthetik a boltost vagy a cipészt, s egymást is. Ezeknek a helyi közösségi kapcsolatoknak szövögetésében (lásd Ferenc pápa enciklikájában: “a társadalmi problémákra közösségi hálóval kell válaszolni” – LS 219) nagy szerepe lehetne, és küldetéstudata is kellene hogy legyen a plébániai és egyéb keresztény közösségeknek, természetesen nem csupán a maguk javát nézve, hanem az egész körülöttük élő társadalom szolgálatára.
„szükséges javainkat lehetőségeink arányában magunk állítjuk elő közel önellátó módon.”
v, 2015-12-06 13:19 Kedves Olvasóink!
szo, 2015-12-05 19:43 Kedves Olvasóink!
p, 2015-12-04 12:22 Kedves Olvasóink!
cs, 2015-12-03 10:32 Kedves Olvasóink!
sze, 2015-12-02 22:17 Kedves Olvasóink!
k, 2015-12-01 22:00 Kedves Olvasóink!
