• Mit tehet az egyén, a család és tágabb kisközösségek

    „Mit tehet az egyén, a család és tágabb kisközösségek” címmel írt cikket Rohály Gábor cikket az Új Ember augusztus 10-én megjelent száma Teremtésvédelem rovatában. Azt írja, hogy „hogy mindenki befolyást gyakorolhat, ha csak kicsinek látszó dolgot is, de tehet a teremtésvédelemért. A családnak az is feladata, hogy tudatosítsa tagjaiban életünk környezetre és így gyermekeink jövőjére gyakorolt hatását és megtanítsa azokat a viselkedési mintákat, átadjon olyan tudást, ami segít egy fenntarthatóbb életmód kialakításában. Ennek része az ismeretek átadása, odafigyelés, tanulás és a teremtett világban tapasztaltak megbeszélése, de része olyan szokások gyakorlása is, amik környezetkímélőbbé, teremtésvédőbbé teszik mindennapjainkat.

     

  • A tudósok szemével

    „A tudósok szemével” címmel írt cikket Kiss Ernő az Új Ember július 13-án megjelent száma Teremtésvédelem rovatában. Az elmúlt ötven év globális ökológiai válságra vonatkozó legfőbb tudományos megközelítéseit villantja fel. Azt írja, hogy „Az ember és a természet romló viszonya ma már egyre nyilvánvalóbb. Rachel Louise Carson ökológus már 1962-ben jelezte „Néma tavasz” c. könyvben, hogy a technológia jóval gyorsabban fejlődik, mint az emberiség felelősségérzete. László Ervin a rendszerelmélet tudósa szerint - egyetértve J. Diamond kaliforniai geográfus professzorral - az emberiség számára a kérdés: valódi fejlődés vagy „kipusztulás”? A kulcs: a holosz teljességén és az értékek egységén alapuló civilizációjának elérése. Lefordítva: az emberiséggel együtt a természet fenntarthatóságának elérése. Ezt szolgálja a keresztény teremtésvédelem tanítása is: a földi természetben ne csak a hasznot, de lássuk meg az isteni bölcsesség és szépség tükröződését is, hiszen minden létezőnek Isten „nyomaként” (vestigium Dei) önértéke van.

  • Isten alvállalkozói

    Kükedi Zsolt  írt az Új Ember (július 27.) teremtésvédelem rovatában "Isten alvállalkozói” címmel cikket a civil közösségek szerepéről. Azt írja, hogy „higgye el a kedves Olvasó, hogy egyénileg is nagyon nagy hatással van a világ globális problémáira és ezen a szinten lehet a világot igazán megváltoztatni. Minél többet beszéljenek a helyi ügyeikről, akár alkossanak civil közösségeket és meglátják, szépen lassan változni fog Önök körül a helyi környezet és ezen keresztül a világ is! Így lehetünk mindannyian teremtésvédők és így örülhetünk annak a csodálatos ténynek, hogy Isten alvállalkozónak (társteremtőnek) hívott meg minket ebbe a folyamatba."

  • Az államok a fenntarthatóságért

    "Az államok a fenntarthatóságért” címmel írt cikket Nemes Csaba az Új Ember július 6-i számában, a teremtésvédelem rovatban. Arról ír, hogy milyen különbözőn utakat választottak egyes országok a fenntarthatósági technikákban. Japán jelentős erőfeszítéseket tesz az ún. körforgásos gazdaság kutatásában, fejlesztésében. Dániában működő jó példa  az ún. ipari ökoszisztémák fejlesztése. Hollandiában jó irány  a rugalmasan ellenálló képességgel  –ún. reziliencia – bíró adaptációs makro mechanizmus fejlesztése.  Jó megoldás, ha az állam már az alapértékek definiálását és azok védelmét a legmagasabb szintű jogi normában az alkotmányban rendezi. Magyarország új Alaptörvénye természeti erőforrásainkat kiemelt védettségben részesíti, hiszen  Alaptörvényünk négy cikkében ad különös hangsúlyt természeti erőforrásaink és környezetünk védelmének.

  • A Duna sorsa

    A „Duna sorsa” címmel jelent meg június 29-én a ”Duna Napján” az Új Ember teremtésvédelem rovatában Reich Gyula cikke. ! Ez a nap az évfordulója annak, hogy a Duna menti országok éppen 20 éve megkötötték az úgynevezett „Szófiai Konvenciót”, és létrehozták a Bécsben székelő Duna Védelmi Nemzetközi Bizottságot. S, hogy ezt a napot aztán a 10. évfordulón Duna nappá is nyilvánították, egyszerű az oka: a Duna sorsa, állapota van annyira jelentős, hogy minden eszközzel felhívjuk a figyelmet rá.Arról ír, hogy a Duna a mellékfolyóival együtt, amelyek hajszálérként hálózzák be a 817 ezer km2-es vízgyűjtőterületet, döntő eleme az élővilágnak, így környezetünknek, benne az emberi életnek is meghatározója. Nehéz szavakkal számba venni a Duna flóráját, faunáját, halait, mindazt a sokféleséget, amit a természet kínál a Duna által. Szavak helyett érdemes elmenni a Szigetközbe, vagy Gemencre, megnézni a csodás ártéri erdőket, kóborolni a holtágak, morotvák mentén.

  • Nemzetközi érdekek

    Az Új Ember június 15-ei száma teremtésvédelmi rovatában Nemes Csaba ír „Nemzetközi érdekek” címmel a nemzetközi intézmények szerepéről a teremtésvédelem területén. Különböző típusú, és szervezettségű, nemzetközi jogi normákon alapuló szervezetek, intézmények sokasága jött létre az elmúlt ötven évben. Ír a legátfogóbb és a legtöbb országot magába foglaló nemzetközi szervezet az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) és szakosított szerveiről, de a szerző véleménye szerint az ENSZ a szegénység, a környezeti degradáció globális gondjaira a maga bonyolult, és rendkívül lassú eljárásaival inkább csak tények feltárásában és kevésbé a közös és azonos érdekű, hatásos és gyors megoldások összehozásában tud segíteni. A nemzetközi agytrösztnek is nevezett, a 34 fejlett országot tömörítő nemzetközi szervezet az OECD is inkább a magas szintű elemző diagnózis készítésére, mint közös megoldások véghezvitelére. Éppen ezért az országoknak önállóan, saját érdekeik szerint még többet kell tenniük önmaguk védelmében nem mindig megvárva a nemzetközi bürokrácia lépéseit, meg kell védeniük –amíg lehet- természeti erőforrásaikat ideértve a tiszta vizet, a földet, erdeiket és a létfontosságú biológiai sokféleséget.

  • Képességmegtartó népesség, népességmegtaró képesség - helyi gazdaságfejesztés a gyakorlatban

    Dátum: 
    2014. június 11. szerda - 16:00
    Helyszín: 
    MTA Könyvtár és Információs Központ,, Konferenciaterem (Budapest, V. ker., Arany János utca 1. II. emelet)

    Tisztelettel meghívjuk az MTAKönyvtár és Információs Központ Agora-programja és a Magyar Szociológia Társaság Holisztikus Ökológiai Szakosztályának közös rendezésében szervezett ökológiai beszélgetésre, amelyen előadást tart Kükedi Zsolt, helyi gazdasággal foglalkozó szakértő, a Naphimnusz Természetvédelmi Egyesület tagja.

  • Ésszerűbb döntések – helyi szinten

    Bartus Gábor írt cikket az Új Ember május 25-ei számában „Ésszerűbb döntések – helyi szinten” címmel a teremtésvédelem rovatban. Az ún. szubszidiaritás elvét első modern megfogalmazásából a Quadragesimo Anno enciklikából vezeti be.(„… amit az egyes egyének saját erejükből és képességeik révén meg tudnak valósítani, azt a hatáskörükből kivenni és a közösségre bízni tilos:…”) Értelmezése szerint az elv arra vezethet bennünket, hogy a természeti erőforrások megóvása, valamint a fenntarthatóság biztosítása érdekében feladatainkat megosszuk a társadalom különböző szereplői között. Arról ír, hogy sem a nemzetek feletti ENSZ, sem az EU döntéshozatali folyamataiban sem veszik komolyan ezt az elvet. Pedig ahogy írja ez nem elsősorban elvi probléma, az így rossz szinten meghozott téves döntésekkel óriási forrásokat pazarlunk el, amiket máshol ésszerűen lehetett volna a fenntarthatóság érdekében felhasználni.

  • Pincsi a babakocsiban 2. rész

    Baritz Sarolta Laura OP nővér Pincsi a babakocsiban cikke második része jelent meg az Új Ember május 11-ei számában a Teremtésvédelem rovatban. A szerző az ún. holisztikus öko-etikáktól egészen Aquinói Szent Tamás a Summa Theologiae-ján keresztül az katolikus egyházi megnyilatkozásokig a környezet és az ember viszonyát elemzi röviden. Az írja, hogy „….bár az ember ontológiai, etikai, biológiai szempontból különbözik a természet emberen kívüli részétől, ugyanakkor egységet is alkot vele, amit II János Pál így fogalmaz meg: „Minden létező kapcsolódása a dolgok rendjében, vagyis a kozmoszban” (Sollicitudo rei socialis, 34). A természet önértékét is másképp ragadja meg a keresztény környezetetika: a természet önértéke teo-centrikus, vagyis a természet nem isteni, hanem Istentől – és nem az embertől – függő valóság, amely Istenben, mint Végső Célban teljesedik ki.  ….. A keresztény környezetetika szerint tehát az ember és a természet harmóniában él, az ember kiemelt, tőle különböző ugyanakkor azt művelő szerepe mellett.  A pincsi tehát boldogan élhet gondoskodó gazdája közelében, de nem a babakocsiban, mert a babakocsiban a baba szerepét nem tudja betölteni.”

  • Pincsi a babakocsiban

    Baritz Sarolta Laura OP nővér az Új Ember május 4-ei teremtésvédelmi rovatában írt „Pincsi a babakocsiban” címmel. Egy új jelenséggel kezdi: manapság már néha „a babakocsiban nem baba, hanem egy szőrmók, főkötővel bekötött fejű, gombszemű, paplannal betakart kiskutya fekszik…. gazdája nem kevésbé gondosan tologatja, ápolgatja, mintha tulajdon (ember)gyermekét  dajkálná. Mi ez a jelenség? Hogyan magyarázzuk? Magyarázatában etikai, öko-etikai fejlődéstörténethez nyúl vissza. A két részes cikk első részének zárásaként a következőt írja :” Ha az állatokat, természeti javakat egyenlősítjük az emberrel, úgy az embert értékeljük le. A keresztény környezetetika válasza erre az, hogy az ember és természet harmóniában él, az ember kiemelt, tőle különböző, de a természet megőrzésére hivatott. A pincsinek is van helye az ember mellett, aki gondozza őt, de a babakocsi valaki másnak van fönntartva”.

Oldalak