Az ökológiai válság: közös felelősségünk.
Az ökológiai válság: közös felelősségünk.
II. János Pál pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 1990. január 1.

„Csökkenő vízkészletek - éghajlatváltozás” címmel írt Nemes Csaba cikket a július 19-én megjelent Új Ember teremtésvédelmi rovatában. A Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy!) kezdetű enciklikájának „Teremtés evangéliuma” fejezetében olvashatjuk először, hogy „a természeti környezet közösségi jószág, az egész emberiség öröksége és mindenki felelőssége”. Az hogy a természeti környezet közjó, az nemcsak jogokat jelent, hanem kötelezettségeket: a jog a szabad hozzáférést, a kötelezettség a védelmet, megőrzést jelenti. Az egyik alapvető közjó az elérhető, tiszta édesvíz. Földünkön egyre több az térség, ahol néhány tíz éve még nem volt nagy hiány a vízből, de köztudott, hogy a sivatagok egyre nagyobb mértékben terjeszkednek, és egyre nagyobb a szárazság, ami vészjósló ütemben teszi tönkre a még viszonylag jó termőtalaj rétegeket is. Nincs elég víz, és egyre romlik a talajok minősége is. Magyarországról azt szokták gondolni, hogy vizekben gazdag, pedig ez a megállapítás egyre inkább csak nagyon viszonylagos. a World Resource Institute új jelentése szerinti, a vizek mennyiségével és minőségével kapcsolatos kockázati térképek tanúsága szerint sem áll jól Magyarország: közepes és magas kockázatúak területeink, sőt a 2030-as előrejelzések valamivel rosszabb feltételek mutatnak.
Ma a Mária Rádióban ismételjük a júniusi adást a Teremtésvédelem műsorunkban. Tehát aki lemaradt a korábbi műsorról, hallgassa meg „Ökológiai megtérésre van szükség – beszélgetés Ferenc pápa Áldott légy!
„Ami elkerülhetetlen” címmel írt Nemes Csaba cikket a július 5-én megjelent Új Ember teremtésvédelmi rovatában. Az enciklika „Ami otthonunkban történik” című fejezetében így fordul felénk: „személyes szenvedéssé alakítsuk azt, ami a világon történik, és így felismerjük, mivel tud minden egyes ember hozzájárulni (a környezetvédelemhez)”. Idézte a Pápai Tudományos Akadémia” által 2015. április végén kiadott „Az éghajlatváltozás és a közjó” című állásfoglalásából a Harvard professzorának (E.O.Wilson) üzenetét: „azt a bűnt, amit ma elkövetünk nagyon kis valószínűséggel fogják nekünk megbocsátani utódaink, mert a folyamat visszafordíthatatlannak látszik”. Azt írja, hogy a bűn az, amikor könnyelműen azt gondoljuk, hogy majd a tudósok megoldják, a bűn a „nem ránk tartozik”, a „nem a mi dolgunk” foglalkozni vele. Észre kell vennünk, hogy felelősek vagyunk, a jövő generációk, azaz gyermekeink, unokáink jövőjéért! Nem rázhatjuk le a felelősséget magunkról, ugyanis technológiai értelemben van megoldás. Nemcsak a tudósok, ha nem a döntéshozók is tisztában vannak azzal, hogy, mit, hogyan és azzal is, hogy milyen pénzügyi forrásból lehetne megkezdeni a globális rendszerek átalakítását. A régóta ismert az a környezetpolitikai elv, amit a „szennyező fizet” alapelv mintájára, ami nem igazán működik a világban, ismert egy másik alapelv is, az „áldozat fizet” alapelv. Az áldozatok legfőképp a szegények és elesettek közül kerülnek ki, és nemcsak a távoli „Harmadik világban”, hanem a fejlett országokban és hazánkban is. Mindnyájunk felelős, ahogy Ferenc pápa üzente „minden kidobott élelmiszer a szegények asztaláról ellopott étel”. S ehhez hozzátehetjük, hogy minden elmulasztott, elodázott intézkedés, tett környezetünk védelme érdekében embertársaink életébe kerülhet, nemcsak nagyon távol tőlünk, hanem közvetlen közelünkben is. Tudnunk kell, hogy felelősek vagyunk embertársainkért is!
„Szent Ferenc nyomában” címmel írt Nemes Csaba cikket Ferenc pápa Laudato si’, ennciklikájának megjelenése kapcsán a június 21-én megjelent Új Ember teremtésvédelmi rovatában. 1990-es II. János Pál idézettel kezdett: „A modern társadalom nem lesz képes megoldást találni az ökológiai válságra, hacsak komolyan át nem gondolja egész életformáját”, amit az utóbbi huszonöt évben nem sikerült megfogadnia az emberiségnek. Megsokszorozódott az ipari termelés és fogyasztás, és a gyorsan növekvő környezet szennyezés, a bioszférát szinte kontroll nélkül kizsákmányoló gazdaság, nemcsak hogy élhetetlenné teszi gyermekeink, unokáink számára a Földet, hanem ezzel párhuzamosan még az egyenlőtlenségeket is fokozza, a szegények milliárdjait termeli ki idéz egy friss OECD tanulmányból.

Sokkal határozottabb, szigorúbb és világosabb, jogilag érvényesíthető nemzetközi szabályok közé kell szorítani a világgazdaság működését, nemcsak az éghajlatváltozás következményeinek csökkentése, hanem egy sor más sérülékeny környezeti rendszer elpusztításának megakadályozása érdekében, ideértve pl. a biodiverzitás, az erdők, az ivóvíz kérdéskörét. Huszonöt éve folynak erről rendkívül bonyolult, sokszor átláthatatlan nemzetközi egyeztetések, szinte eredmény nélkül.
Azt írja, hogy a globalizációs folyamat kiteljesedése - a kereskedelmi, pénzügyi, technológiai és kommunikációs kapcsolatok – tették lehetővé a környezetit terhek, hatótényezők intenzív befolyását a világ egész területén - olvasható egy friss ENSZ jelentésben.
Megjelent Ferenc pápa régóta várt teremtésvédelmi enciklikája. Olvasóink számára összefoglalunk néhány, a dokumentummal kapcsolatos fontos illetve érdekes interenetes hírt és hivatkozást.
Június 18-án mutatják be Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy) kezdetű enciklikáját a Vatikánban. Az enciklika alcíme: A közös otthon gondozása. Az apostoli körlevél címe Szent Ferenc Naphimnuszára utal.
Az enciklikát június 18-án, csütörtökön délelőtt 11 órakor mutatják be a vatikáni új szinódusi aulában. A pápai enciklikát hat nyelvre lefordítva tárják a nagyközönség elé, így olaszul, franciául, angolul, németül, spanyolul és portugálul nyomatott és digitális formában egyaránt.
A pápai dokumentumot a következő személyek mutatják be a sajtónak: Peter Turkson bíboros, az Igazságosság és Béke Pápai Tanács elnöke; John Zizioulas pergamoni metropolita, az ortodox egyház és az ökumenikus patriarkátus képviselője; valamint Hans Joachim Schellnhuber professzor, a Potsdam-Institut für Klimafolgenforschung (éghajlati hatást kutató intézet) alapító igazgatója.
A bemutató alkalmából június 18-án, csütörtökön 14 órától sajtótájékoztatóra kerül sor a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) székházában (Budapest, VII. kerület, Városligeti fasor 45.).
A Szent Ferenc által írt Naphimnusz legismertebb verssoráról kapta címét Ferenc pápa második enciklikája, amelynek témája a teremtett világ védelme - közölte szerdán a Vatikán.

Ferenc pápa "zöld" enciklikája a későlatin Laudato si' (Áldott légy!) címet kapta. Az enciklika alcíme: a közös otthon gondozása.

Ferenc pápa a teremtett világról és a környezetről szóló enciklikája, amely a „Laudato Sii” (Áldott légy) címet viseli, június 16-án jelenik meg – nyilatkozta a szalézi Giuseppe Costa, a Vatikáni Könyvkiadó igazgatója. A Catholic News Service híradását közöljük.

Az enciklika címe Assisi Szent Ferenc Naphimnuszának soraira utal: az „Áldott légy” dicsérő formula Assisi Szent Ferenc versének nyolc versszakában fordul elő, kifejezi az Istennek adott köszönetet és hálát a teremtés ajándékaiért.
„Dicsérjen s áldjon, én Uram, / kezednek minden alkotása, / különösen bátyánk-urunk, a Nap, / ki nappalt ád, világít és minket megvidámít. / Fényes ő és ékes ő és sugárzó roppant ragyogása / felséges arcod képemása” – olvashatjuk az 1943-ban Dsida Jenő fordításában megjelent vers első versszakát.

„A Nap üzenete” címmel írt Antal Z. László cikket a Pünkösd napján (május 24.) megjelenő Új Ember teremtésvédelmi rovatában. Idézte XVI. Benedek pápa a 2008-ban tartott szinóduson elhangzott gondolatait, arról, hogy a „természet könyvéből” is megismerhetjük a Teremtő új, nekünk szóló üzeneteit. Írt arról, hogy a természet szépségével, változatosságával és a természetben rejlő erő megnyilvánulásával és áradásával pedig azt is üzeni nekünk, hogy az élet szép, és hogy élni érdemes. De „természet könyvében” néha más üzeneteket is olvashatunk. Az egyre gyakoribbá váló rendkívüli időjárási jelenségek (többek között a hőhullámok, erős UV sugárzás, szélviharok, nagy esőzések és szárazságok) arra figyelmeztetnek minket, hogy a természet megszokott rendje megváltozott. Arról, hogy érdemes megvizsgálni, hogy a például a nyári hónapokban különösen erős ultraibolya sugárzással a Teremtő a Nap segítségével mit üzenhet nekünk? Az ózonréteg elvékonyodása megváltoztatta a hagyományos „Nap tiszteletet”, hiszen egy olyan új kockázat jelent meg a társadalmak életében, amelyre nem voltak felkészülve, és amelyre nem voltak hosszú idő alatt kialakított mindenki számára elfogadható szokások. Úgy is értelmezhető ez az üzenet, hogy a természet és a társadalom között megbomlott harmónia veszélyeire hívja fel a figyelmünket a Nap. Az ózonréteg elvékonyodása nemcsak a kockázatok növekedéséhez járulhat hozzá, hanem ahhoz a felismeréshez is, hogy ha a társadalmak elszakadnak a természettől, ha megsértik a Teremtőnek a természetbe írt törvényeit, akkor a társadalom hosszútávú léte veszélybe kerül. A Nap üzenete ebben a megközelítésben hozzásegíthet minket ahhoz, hogy saját magunk, utódaink és az egész élővilág érdekében az eddigieknél határozottabban törekedjünk az elveszett harmónia megtalálására, a természet törvényeinek a betartására és ezzel a teremtett világ védelmére.
