A legelhagyatottabb és legsanyargatottabb szegények közé sorolhatjuk a mi elnyomott és elpusztított Földünket, amely „sóhajtozik és vajúdik” (Róm 8,22).
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
A legelhagyatottabb és legsanyargatottabb szegények közé sorolhatjuk a mi elnyomott és elpusztított Földünket, amely „sóhajtozik és vajúdik” (Róm 8,22).
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
k, 2019-07-30 13:08 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Lehet, hogy ma sem kellene mást tenni, mint régen, azaz megvárni a gyümölcsök természetes érését? Ezen tűnődünk ma.
„…S búvik az új levelek hűvösében a kis fürt,
jár-kel az új venyigében a bor már…”
(Ibükosz: Töredék a tavaszról)
Évszázadokkal ezelőtt Plinius nevezte a Római Birodalom Pannónia tartományát glandiferának, makktermőnek, vagyis a tölgyek hazájának. Boldog kádárok földjeként is emlegették, hiszen volt elég fa a hordókészítéshez, és ezek szerint voltak szőlők, gyümölcsösök is bőséggel.
Lehet, hogy ma sem kellene mást tenni, mint megvárni a gyümölcsök természetes érését, és frissen, a fáról leszakítva, vagy a termelői piacokon megvásárolva enni azt, ami körülöttünk, itt és most megterem? Sok természetgyógyász figyelmeztet az évszakoknak megfelelő táplálkozásra, aminek az alapját a Kárpát-medencében hihetetlen bőségben termő gyümölcsök adhatják. Nem is vagyunk talán tudatában, hogy tőlünk nyugatra nincs kajszibarack, északra eltűnik a mandula, az őszibarack, kelet felé a szelídgesztenye, de a nyugati határon már van áfonya, és délen beérik a füge is!
Lehet, hogy honfoglaló őseink nem is akartak innen továbbmenni, a hűvös észak, a nyirkos nyugat csak kalandozásra csábította őket, nem letelepedésre? A honfoglalás szinte csak azokra a területekre terjedt ki, ahol a szőlő és a búza megtermett, kenyérrel és borral élhetett az ember. A változatos termőhelyeken kialakult különleges tájfajták elődeink gondos szeretettel végzett nemesítő munkáját dicsérik. A nógrádi hegyek között termő málna, a csongrádi őszibarack, a szatmári szilva máshol nem lesz olyan jóízű soha!
Különös belegondolni, hogy a gyümölcsfa milyen áradó, adakozó bőséggel érleli meg a termést! Ha csak az utódaira gondolna, jóval kevesebb is elég lenne, de annak idején arra rendeltetett, hogy táplálja az embert! Holle anyó meséjében az almafa kétségbeesetten kérleli az arra járókat, hogy szedjék le érett gyümölcseit, hiszen ez ad értelmet a létezésének… Gyümölcseiről lehet a fát megismerni, eszerint kerül ítélet alá, hogy kivágják és tűzre vetik, vagy tovább ápolják. A földdel, növényekkel lelkéből dolgozó ember pedig hittel, bizalommal körülássa, megtrágyázza, úgy várja türelmesen a termőre fordulást.
cs, 2019-07-11 22:23 
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Vajon tényleg elkötelezettek a döntéshozók a klímapolitikai célok elérésében, vagy ez csak látszat? – ezt a kérdést veti fel mai cikkünk.
Az ősziesen zord májusból tomboló kánikula köszöntött ránk júniusban. Holnap Péter-Pál, és jövő kedden (július 2.) a régi hagyomány szerinti Sarlós Boldogasszony ünnepe, a búza aratásának hagyomány szerinti kezdete. Indul az aratás, a várható termés a májusi esőzések miatt nem lesz olyan rossz, mint ahogy az áprilisi előrejelzések mutatták. A termésbecslés mára már nagy pontossággal elkészíthető, hacsak nem nehezíti a betakarítást az időjárás. Egy-két hétnél hosszabb időszakra talán még nagyobb bizonytalansággal lehet komolyan vehető prognózist adni, de azon túl már sokat tévedhetnek a modellek is. Változott, változik az időjárási események „évszaknak megfelelősége” is.
Az év első negyedében olyan szárazság pusztított, hogy a legtekintélyesebb agrárszakemberek is „klímakatasztrófát” emlegettek, aztán megjött az eső, néhol még jóval több is a kelleténél. Viharok pusztítottak, jégeső tizedelte a termést, és ha nem működött volna az országos jégeső-elhárító rendszer, akkor még jóval nagyobb károkra is számíthattunk volna. Rendkívül mozgalmas, szélsőséges határok között mozogtak az időjárási paraméterek az elmúlt hónapokban. Az éghajlati átlagoktól való eltérés, az éghajlati változékonyság mértéke észrevehetően, statisztikailag kimutathatóan nőtt.
Két érdekes jelenségnek biztos van szerepe a változékonyabb időjárási mintázatok kialakulásában. Az egyik az úgynevezett globális óceáni „szállítószalagnak”, a világóceán nagy vízkörzésének megváltozása. Ami Európát közelebbről érintheti, a Golf-áramlás (a szállítószalag észak-atlanti ága) megváltozása, lassulása, amelynek szerepe lehet a kialakult időjárási rendszerek viszonylagos stabilitásának megváltozásában és kiszámíthatóságában. A másik folyamat pedig az északi-sarki úgynevezett circumpoláris légkörzés lassuló, nagyobb „hullámokat” verő (kanyargósabb) áramlása, amely a meridionális (észak–déli) irányú légtömegek gyakoribb mozgását okozza, a sarkkörön túl rendkívüli melegeket és a mediterráneumban szélsőségesen hideg időjárást előidézve. Mindkét jelenség mögött, fizikailag bizonyíthatóan, a globális felmelegedés áll.
cs, 2019-06-27 09:36 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ma a liliomok csodás világában mélyedünk el.
„Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.” (Mt 6,25–34)
A madonnaliliom (Lilium candidum) régi európai kultúrnövény, és nálunk is teljesen meghonosodott, néha még el is vadul, szőlőhegyeken, elhagyott kertekben. Gyógynövény volta mellett a rózsával együtt a keresztény virágszimbólumok sorában különleges jelentést hordoz.
A titkos értelmű rózsa Mária virága, Szent Erzsébet, Szent Rita csodatetteinek emlékét őrzi. A rózsa valamikor a görögöknél Aphrodité, majd Vénusz virága volt, tehát régóta női szimbólum, ámbár emellett a titoktartás jelképe is, ezért van az egyszerű, ötszirmú virág a gyóntatószékek fölött kifaragva, és gyakran megjelenik a középkori boltozatok zárókövén is. Mindaz, ami „sub rosa”, a rózsa alatt hangzik el, az a mai napig bizalmas közlésnek számít.
A liliom a tisztaság, ártatlanság jelképe, erre utal latin neve is, és érdekes módon, a rózsával ellentétben, mindig férfi szentek kezében látjuk. Szent Antalt, Szent Imre herceget, Szent Józsefet is sokszor ábrázolják liliommal. Szinte pontosan Szent Antal napjára (június 13.) nyílik ki minden évben, és kedves gyerekkori emlékem, ahogy vittük a virágokat a templomba megszenteltetni. Kora reggel szedtük a kertben, aztán kisebb vita után, hogy kién hány kehely van, megosztoztunk rajta, és végül a szertartás után otthon egy nagy közös vázába kerültek. Bódító illatuk miatt nem volt szabad velük egy szobában aludni, kinn maradtak hát a nagymamánál, neki semmi sem ártott, és sarkig nyitott ajtó mellett aludt. »Csak az fél, akinek rossz a lelkiismerete« – jelentette ki, és törhettük a fejünket, mi vajon hol hibáztunk, ha mégis néha aggodalmaskodunk… Különös, visszagondolva azokra az évekre, a kis templomban mindig minden gyereknek jutott liliom, mert a kertekben akkoriban még bőven volt belőle.
szo, 2019-06-01 08:37 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ma e rovatunkkal is a csíksomlyói pápalátogatásra készülünk.
„Világítsd meg a hatalom és a pénz birtokosait, hogy óvakodjanak a közömbösség bűnétől, szeressék a közjót, segítsék a gyengéket, és legyen gondjuk erre a világra, ahol lakunk. A szegények és a föld ezt kiáltják: Urunk, ragadj meg minket hatalmaddal és világosságoddal, hogy védjünk minden életet, hogy egy jobb jövőt készítsünk elő, hogy eljöjjön a te országod, az igazságosság, a béke, a szeretet és a szépség országa! Áldott légy! Ámen.” (Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikája, A teremtett világgal együtt mondott keresztény ima részlete)
Június 1-jén, holnap érkezik Ferenc pápa Csíksomlyóra, a Székelyföld szívébe, a gyönyörűséges Csíki-medencébe, a több mint ötszáz éves múltú Mária-zarándokhelyre. Lapozzunk bele újra Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy)kezdetű enciklikájába, időzzünk el egy-egy szakaszánál. Engedjék meg, hogy a holnapi pápai csíksomlyói szentmise okán is megmutassam néhány részletét – saját válogatásomban – a „közös otthonunk gondozásáról” szóló, 2015 júniusában megjelent, és Ferenc pápa rájegyzése szerint 2015. május 24-én, pünkösd főünnepén befejezett enciklikájának. A továbbiak idézetek, amelyekhez nem teszek kommentárt, hiszen helytállnak magukért.
„Közös otthonunk megvédésének sürgető kihívása magában foglalja azt az igyekezetet is, hogy az egész emberi családot egyesítsük a fenntartható és átfogó fejlődés keresésében, mivel tudjuk, hogy a dolgokon lehet változtatni. A Teremtő nem hagy magunkra minket, sosem fordít hátat szeretettervének megvalósításában, nem bánja meg, hogy megteremtett minket. Az emberiségnek megvan még a képessége, hogy együttműködjön közös otthonunk építésében.” (13)
h, 2019-05-13 10:39 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben.
A Science Advances (American Association for the Advancement of Science – AAAS, Amerikai Tudományfejlesztési Szövetség) április 19-én – tizenkilenc tudós összefogásával – átfogó tudományos közleményt jelentett meg Globális megállapodás a természetért: kormányzó alapelvek, mérföldkövek, célokcímmel. Remekül összefoglalt, részletes képet adnak Földünk jelenlegi állapotáról és a lehetséges kiútról. Egy új, átfogó globális megállapodást sürgetnek a már megalkotott nemzetközi egyezmények szinergikus összehangolása, jogilag kötelező érvényük kiterjesztése, valamint kiegészítő célok rögzítése által. Elsősorban a párizsi klímamegállapodás és a biológiai sokféleségről szóló egyezmény közös és egymásra ható céljait vizsgálták. Ugyanezen a napon a One Earth (Egy Föld) és a Leonardo DiCaprio Alapítvány kezdeményezéseként más szervezetekkel együttműködve petíciós honlap (globaldealfornature.org) létesült. Az alapítvány 100 millió dollárt ajánlott fel a tudósok által kezdeményezett céloknak megfelelő kísérleti projektek elindítására.
A szerzők megközelítése szerint a lehetséges globális megállapodás alapját a következő, tudományosan megalapozott természetmegőrzési célok adják. Az összes őshonos ökoszisztéma-típus és természetes szukcesszió (adott természetes élőhelyhez kötött időbeli élőhelyi társulások átalakulása) variációinak a képviselete (1); az őshonos fajok életképes populációinak fenntartása vagy megóvása természetes környezetükben (2); az ökológiai funkciók és az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartása (3); a természetes ökoszisztémák szén-dioxid-megkötésének maximalizálása (4); valamint a környezeti változások és az evolúciós folyamatok összefüggéseinek vizsgálata és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás (5).
A tudósok azt javasolják az új globális megállapodás keretében, hogy a Föld 30 százalékát 2030-ig teljes mértékben nyilvánítsák védetté a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény céljainak és eszközeinek megfelelően. De mivel a Föld természetes ökoszisztémáinak jóval nagyobb részét kellene megőrizni vagy helyreállítani ahhoz, hogy elkerülhessük a katasztrofális következményeket, a bolygó további 20 százalékát kellene védetté tenni mint úgynevezett éghajlati stabilizációs területeket.
A Föld napján, április 22-én újabb cikkek, közlemények figyelmeztettek arra, hogy a tavaly októberben megjelent másfél Celsius-fokos IPCC időközi jelentés túl optimista, különösen a jégmezők olvadásának hatásait tekintve. Az úgynevezett permafroszt (tartósan fagyott) területek – amelyek nagyjából a szárazföld 20 százalékát teszik ki – olvadása olyan, a klímaváltozást felerősítő hatással járhat, mint például a felszín sugárzás-visszaverő képességének, az úgynevezett albedónak a változása, valamint az eddig fagyott talajba szorult metán felszabadulása.
cs, 2019-04-18 15:49 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezen a héten azon gondolkozhatunk el, hogy jó testvérei vagyunk-e a ránk bízott természetnek.
A Tordák magas Duna-vízállásnál (Szentendrei-sziget), 2014. május 19-én
„Áldjon, én Uram, a mi öcsénk, a Szél,
s az Ég s a Lég s a Hó s a Hő s a derűs és borús Idő,
kik által éltetsz mindent, ami él.
Áldjon én Uram, húgunk, a Víz,
oly hasznos, tiszta, jóleső, alázatos és kedves ő.”
(Szent Ferenc: Naphimnusz, fordította: Dsida Jenő)
Szent Ferenc értékrendjében a Nap, a Hold, a Tűz, a Víz, a Szél és Földanya nénénk nagy családjába tartozik az ember is, és a hatalmas természeti elemek mind a maguk módján, de együtt dicsőítik a Teremtőt. Ebben a csodálatos képben a teremtett világ harmóniában él, ujjongó örömben és testvéri szeretetben. Az idei aszályos március után, a szárító szeleket és a föld mélyére húzódó vizeket szemlélve úgy tűnik, egy egészen más világ vesz már körül bennünket. Mi vezetett az évszázadok óta nagyjából kiszámítható időjárásunk megbomlásához?
A víz értékéről mostanában egyre többet beszélnek a közgazdászok. Kétféle megközelítésben is hallhatunk róla. Egyrészt a földben rejtőző édesvízkészletekkel számolnak, amit a „kincs” fogalmával illetnek, és persze kiaknázást emlegetnek. Valahogy hozzáférünk, aztán eladjuk, amíg csak tart a készlet… A másik, amikor „természeti erőforrás” lesz belőle, és úgy teszünk, mintha a forrás kiapadhatatlan lenne, mert nem járjuk végig gondolatban a víz útját, így nem a teljes körforgást látjuk, hanem annak csak egy rövid szakaszát.
De mi is táplálja valójában a forrásokat, honnan van a Kárpát-medence sokat emlegetett édesvízkincse? Ismerkedjünk meg a Tisza-táj vízgazdálkodásának példájával, Molnár Géza gondolatait követve.
A növényföldrajz tudománya már régen felismerte, hogy egy tájegység természetes növénytakarójának összetétele a csapadék átlagos évi mennyiségétől függ. Az Alföldön ez az érték 4–600 milliméter. Ez a vízmennyiség a sztyeppe, a félsivatag kialakulását teszi lehetővé. Viszont a tájat hosszú évezredeken keresztül, tartósan olyan erdőtársulások borították, amelyek létrejöttéhez, fennmaradásához 800 milliméter éves csapadék szükséges. Honnan származik a vízmennyiség másik fele? A folyók szállították, mint ma is, a Kárpátok koszorújából. De hát se vízlépcső, se „vésztározó” – miért nem lépett ki a déli határokon, csakúgy, mint manapság?
k, 2019-04-02 19:05 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezen a héten egyre szélsőségesebb időjárásunk kerül górcső alá.
„Ejhaj, hóvirág!
Lesz még egyszer jóvilág,
Február ha fáj is.
Bárhogy bőg a bőjti szél,
Mégis benne jődögél
S mézzel jő a május.”
(Sík Sándor: Ejhaj, hóvirág!)
Itt vannak a böjti szelek: erősek, gyakoriak, változékonyak. Manapság mintha erősebbek lennének, úgy, mint ahogy az elmúlt két-három hónapban a frontok is. Szakértők szerint sokkal több front vonult át a Kárpát-medence felett, mint normálisan. A változékonyság egyre inkább jellemző időjárásunkra. Különösen aggasztó, hogy az évjáratok közötti változékonyság egyre kiszámíthatatlanabb, és ami valószínű, hogy hosszabb távon egy komolyabb változás egyik előjelének tekinthető.
Az erős melegedés, hirtelen lehűlés és a sorra érkező frontok jelentős terhelést okoznak, most már nemcsak az erősen frontérzékenyek számára. Sorra dőltek meg a rekordok. Igen ritka például a március elejei zivatar (villámlás, mennydörgés), amit a hirtelen felmelegedés okozott. Nehezen viseljük az ilyen változásokat, valószínűleg azért is, mert az életmódunk távolodik a természettől.
A változékonyság egyik mozgatórugója az Északi-sark és az ahhoz közeli területek egyre intenzívebb melegedése. A grönlandi jégpáncél az 1990-es évek óta gyorsuló ütemben veszít a tömegéből. Ez hozzájárult egyrészt a további helyi hőmérséklet-emelkedéshez, másrészt a felszín fényvisszaverő tulajdonságának (albedó) a csökkenéséhez, hiszen a jég fényvisszaverő képessége nagyobb, mint a jégmentes szárazföldé. A megfigyelt felhőtakaró, illetve napfénytartam változásai egyértelműen egy nagyobb léptékű légköri változásnak a következményei. Kétség sem férhet ahhoz, hogy az ún. nagy földi légkörzésben megfigyelhető tendencia jellegű változások a globális felmelegedés nagy térségi skálájú változásai. Változik, gyengül az ún. cirkumpoláris (sarkvidéki) áramlás, ami meghatározó tényezője volt az északi féltekén a gyakran előforduló időjárási helyzetek stabilitásának. Igaz ugyan, hogy a poláris területek cirkulációs viszonyairól még hiányosak a pontos ismereteink, de azt tudjuk, hogy térségben a keleties szelek az uralkodók, magasabb szélességeken gyakori az ún. arktikus front megjelenése, de legnagyobb jelentőségű a 60° földrajzi szélesség közelében mozgó erős és tartósan jelen lévő frontálzóna (az ún. polárfront), amely a sarki hideg és a szubtrópusi, melegebb légtömegeket választja el egymástól. Mindezeket befolyásolja a felmelegedés, ami a sarkokon jóval nagyobb mértékű, mint az alacsonyabb szélességeken. Az északi sarkot érintő erős felmelegedés megváltoztatja a frontálzóna szerkezetét, ami növelheti a szélsőségesebb időjárási események előfordulását Közép-Európában is.
h, 2019-03-18 17:59 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal azon töprengünk, hogy milyen erők feszülnek bennünk ilyenkor, márciusban.
„Észreveszem, hogy néhány napja másképpen ébredek. Ilyesmit gondolok, félálomban: mégis! Vagy: fel kell hívni! Vagy: hátha, megpróbálom! Egy hét előtt még komoran hittem benne, hogy legokosabb, ha átadom magam végzetemnek, nem hívom fel, nem próbálom meg, belenyugszom. Közben történt valami. A külső világban még nincs nyoma. A természet, titkos műhelyeiben, még dolgozik új alkotásain, nem árulja el titkait, világraszóló újdonságait. A díszletek még téliek. Csak a fény más, mely a kopott díszletekre hull…
…már ilyesmit gondolok: »Talpra, magyar«. Egyáltalán, márciusban mindig Petőfit olvasom, néha hangosan is. ”
(Márai Sándor: A négy évszak)
Nekünk, magyaroknak ma van az 1848-as szabadságharc emléknapja, és ez az ünnep nagyon jó helyen van itt, március idusán! Akár tiltott, akár szabadon megtartott, vagy éppen megosztást hozó volt is az évek során, mindig újra szembesít a márciusi ifjak tiszta eszméivel, és ennek fényében mérlegre kerülnek az esztendő történései, tetteink, gondolataink és szándékaink. Ahogy idősödik az ember, a nap időjárásáról is sokasodnak az emlékeink, volt esős, mint az a bizonyos legelső, sokszor szeles, didergető, néha napsütéses, igazi márciusi meglepetésekkel szolgáló. Sok városi ember számára pedig talán az első tavaszi nap, amit az ünnep örömére a szabadban tölt el, kokárdásan, az ország valamelyik Kossuth terén, Petőfi-szobra előtt!
Ilyenkor, a márciusi fényben, a még lombtalan fák alatt látszik meg talán legélesebben, hogy milyen alapvető különbség van a teremtett világ élőlényei és az ember által alkotott dolgok között! A városban az utak, az épületek, a hidak télen tovább szürkültek, koptak, romoltak. De a fák rügyei fényesen, tisztán várakoznak a tavaszra! Igen, zöld robbanásokkal hamarosan újra kitör a kikeleti víg erőszak… Honnan van bennük ez az erő, ami ilyen hatalmas lendülettel tör elő a kemény kéreg alól?
p, 2019-03-15 07:23 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal arra hívjuk az olvasókat, hogy legyünk hálásak a Jóistennek a minket körülvevő világért.
Jövő szerdán kezdődik a nagyböjt. Sokan, sokféleképpen készülnek a keresztény világ legnagyobb ünnepére, a húsvétra. Földünk északi féltekéjén ilyenkor ébredezik a természet is: napról napra jönnek elő az első tavaszi virágok, és szinte egyik napról másikra kizöldül minden. Az ilyenkor szokásos böjti szelek sem bántóan hidegek, hiszen egyre erősebbek már a nap sugarai. Ez az időszak több imával és elmélkedéssel telik, mint az év többi szakasza. Talán többet és jobban figyelünk arra, hogy mit tehetünk életünk, közösségeink életének jobbításán, és arra, hogy minél közelebb lehessünk az „új emberi” mivoltunkhoz. Vajon mit jelent megváltott emberként gondolkozni, lenni, tenni, kicsiny, nem hibátlan és nem bűntelen életünk ellenére azzal a tudattal élni, hogy így is szeret minket a Jóisten?
Ez az az időszak, amikor könnyebben eszmélünk rá arra, hogy ajándék az élet, hogy megajándékozottak vagyunk. Az élet ébredő csodája körülöttünk és a spirituális eszmélet emelkedése bennünk hálával fordít minket Isten felé. Ilyenkor talán jobban ismerjük fel azt is, hogy teendőnk van, egyre súlyosabb és sürgetőbb. Amikor egyre melengetőbb, üdébb napok jönnek, talán könnyebben meghalljuk a Szentlélek hívását és elfogadjuk, hogy társai lehetünk Istennek a világ azon kis apró pontján, amit számunkra teremtett, ahol élünk, és tisztábban megértjük az evangéliumi élet boldogságát és szabadságát. A szabad akarat, amit kaptunk, egyben felelősség is: rajtunk múlik, hogy hogyan tartunk lelkünkben és életünk során magunk körül szelíd rendet és teljesítjük ki benne a harmóniát.
Nem kell sokféle szabályt betartani, elég, ha csak egyszerű, de jól megalapozott rend szerint próbálunk Isten jóakaratú partnereként cselekedni. Nagyon ráférne a világra, hogy legyünk mértékletesek, életünket egymásra javára, a közjó hasznára éljük. Éljünk úgy okosan, hogy mindig a jóra való megoldásokat találjuk meg: a bölcs döntések mindig jóra vezetnek. Éljünk igazságosan, úgy cselekedjünk másokkal, mint amit mi is elvárunk, hogy velünk tegyenek. Legyünk bátrak, nézzünk szembe a nehézségekkel, és az előbbi erényekkel felvértezve keressük a jó utat!
h, 2019-02-18 09:35 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Tudta, hogy a történelmi Magyarországon több mint 4000 növényt számláltak meg a kutatók, s a mai határokon belül is több mint 2100 faj további sorsa van a kezünkben?
„Sokkal több pénzt kell kutatásra költenünk, hogy jobban megértsük az ökoszisztémák működését, és kellőképpen megvizsgáljuk, milyen hatásokkal járhat a környezet bármely komolyabb megváltozása. A teremtmények ugyanis mind kapcsolatban állnak egymással, mindegyiket szeretettel és csodálattal meg kell becsülni, és mindnyájunknak, teremtett lényeknek, szükségünk van egymásra. Minden vidék felelősséggel tartozik e család gondozásáért; ennek érdekében gondos leltárt kellene készítenie az egyes élőhelyek fajairól, hogy megőrző programokat és stratégiákat dolgozzon ki, különös gonddal kísérve a veszélyeztetett fajokat” (Ferenc pápa: Laudato si’42.).
Milyen nagy öröm, hogy nálunk jó száz évvel ezelőtt már készült egy több mint négyezer növényt számláló, szépséges leltár! A történelmi Magyarország növényvilága rendkívül gazdag, hiszen nagyon változatos élőhelyeket kínálnak a síkságok, hegységek, vízjárta területek. Köztük sok olyan faj, alfaj, ami csak nálunk él, és magyar botanikus írta le, adhatott neki nevet. Néha csak a fajnév utal rá, hogy a mi kincsünk a növény, mint a Tulipa hungarica, a Colchicum hungaricum, a Doronicum hungaricum, de a Telekia speciosa már egy külön nemzetségnévben őrzi Teleki Sámuel erdélyi kormányzó nevét.
A sok tudós botanikus gyűjtőmunkáját Csapody Vera csodálatos rajzai, akvarelljei elevenítik meg. A herbáriumokban őrzött, gondosan begyűjtött, préselt, szárított példányokról készült rajzok mellett sok növényt eredeti élőhelyén, a szabad természetben örökített meg. A rajzok élethűségére akkor csodálkozhatunk rá igazán, ha eleven példányokat hasonlítunk össze velük. Az Iconographia florae Hungaricae, a magyar flóra képekben megjelenített gyűjteménye ma is jól használható határozókönyv. A növénynevek, a rajzok mellett a jellemző előfordulási helyet is megemlítik a szerzők. Ilyeneket is, mint Magas Tátra, Al-Duna, Kárpátok…
