Az isteni személyek szubzisztens [önmagukban fennálló] relációk,
az isteni mintára teremtett világ pedig kapcsolati háló.
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
Az isteni személyek szubzisztens [önmagukban fennálló] relációk,
az isteni mintára teremtett világ pedig kapcsolati háló.
Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából a közös otthon gondozásáról, 2015. május 24.
Bándi Gyula, az Új Ember március 9-ei számában egy hazánkban rendezett fontos nemzetközi találkozóról írt, a XVI. Benedek pápa által létrehívott és Ravasi bíboros szellemi irányítása alatt szervezett ’Népek udvara’ nemzetközi párbeszéd-sorozat egyik állomásáról. A PPKE és a Corvinus Egyetem szervezésében február 5-6-án megrendezett konferencia témája a gazdaság és erkölcs viszonya volt. A szerző arról ír, hogy az utóbbi évek morális és lelki válsága az élet minden területét áthatja és ha az ember a teremtés központi figurája, akkor emberi méltóságából eredő felelőssége is ehhez igazodik, ki kell terjedjen mindarra, ami emberi mivoltával egybeforrott.
Elvárások hálójában címmel írt Makai Martina az Új Ember február 23-i számában a teremtésvédelmi rovatban. A cikk az erőforrás-hatékonyságról, a keletkező hulladék mennyiségének a növekedéséről, és azokról a megoldásokról, lehetőségekről szól, amelyek segítségével, az újra használat, az újrahasznosítás arányát növelni lehet. A szerző arról ír, hogy a hétköznapokban tehetünk igazán azért, hogy egy termék ne váljon szemétté (tudatos vásárlással, és használattal) vagy ha ez elkerülhetetlen, szelektív gyűjtés keretében csökkentsük a hulladéklerakóba kerülő szemét mennyiségét. Nem tűnik lehetetlennek, pedig még azt is megpróbálhatjuk, ahogy Assisi Szent Ferenc mondta: „előbb csináld azt, ami szükséges, utána azt, ami lehetséges, és máris azt fogod csinálni, ami lehetetlen.”
A Magyar Tudományos akadémia konferenciát szervez Magyarország villamosenergia-ellátásának témájában. Az eseményen szakértői vélemények hangazanak el az ország energiagazdálkodásának helyzetéről és távlati lehetőségeiről. A részletes programot és az előzetes regisztráció menetét a mellékelt meghívóban olvashatják.
Az Új Ember február 9–ei számában Nemes Csaba „Noé apró bárkái” címmel nemzetközi jelentőségű védett ún. vizes területeink világnapja alkalmából ezen területek nemzetközi és hazai jelentőségéről ír. A Jelenleg csaknem kétezer vizes élőhely szerepel a teljes nemzetközi listán, ezek közül 29 Magyarországon található. Védett vizes élőhelyeink olyan otthont adnak a védett fajok egyedeinek, hogy az általános védelemnek is köszönhetően még az állományuk is nő. Ezek a kis védett élőhely-szigetek mint a "Noé apró bárkái" védik meg a jövőnek az eltűnőben lévő helyi, színes növénytársulásokat, állatfajokat a rovaroktól egészen a madarakig és tartják fenn – legalább ezeken a helyeken biztosan - az oly fontos biológiai sokféleséget, amely a földi teremtett világ lényeges és feltétlen védendő tulajdonsága.
Ezen a héten a belső Ferencvárosban jártunk a Bakáts téri Assisi Szent Ferenc Plébánián és ennek keretében egy utazásra hívom meg most Önöket. A kedves hallgatók, ha egyszer tehetik, induljanak el a pesti oldalon a Fővám térről a Közraktár utcán dél felé és forduljanak be a Bakáts utcán még a Petőfi híd előtt balra! Innen hagyják, hogy a belső-ferencvárosi hangulat hasson rájuk. A Bakáts utcáról már jól látszik a tér közepén álló katolikus templom neoromán stílusú épülete. Bár már kívülről is látszik, hogy a szűkebb környezet, a budapesti IX. kerület egyik jelképének számító templom nemrég ünnepelte szentelésének 135. évfordulóját, de mégis az embert valami nyugodtság fogja el, amikor belép a háromhajós bazilika épületébe. Hát még akkor, amikor találkozik az első emberrel a plébánia közösségéből.
Nemes Csaba írt a január 26-i Új Ember teremtésvédelmi rovatban az általában meglehetősen változékony teleink időjárásáról, az enyhe és a hideg teleinkről. Arról írt, hogy manapság szinte minden időjárási esemény rendkívüli a média szerint, az is, ami nem az, ezzel mintegy azt sugallva, hogy egyfolytában „tűrhetetlen”, ami történik, pedig sokszor a tűrés, alkalmazkodás a megoldás. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy sokkal érzékenyebbé vált a jelenlegi társadalom az elemi csapásokra, időjárási káros eseményekre. Az utóbbi negyven-ötven év civilizációs változásai egyrészt közvetlenül hatottak a környezeti feltételekre, rongálva azokat, másrészt érzékenyebbé tették az embert a civilizációs kényszerekből származó változásokra.
Mozsgai Katalin ír „Síkos utakon” címmel az Új Ember január 12-i számában a „teremtésvédelmi rovatban”. Arról ír, hogy a téli időszakban átlagosan 50 napon keresztül kell gondoskodni az utak járdák csúszásmentesítéséről, általában szószórással. A sószórás azonban negatív következményekkel is járhat, amelyek gyakran csupán hónapokkal később válnak láthatóvá. A sózás leginkább az út menti növényzetet károsítja. A ház körüli síkosságmentesítésre a sózásnál sokkal jobb megoldást jelentenek az alternatív csúszásmentesítő anyagok, amelyek nemcsak jobbak, hanem a házak előtti járdán már a szabályok is rákényszerítenek minket.
Amikor helyi gazdaság fejlesztéséről beszélünk, szurkolunk a helyi termék előállítónak, termelőnek és a helyi fogyasztónak is hogy minél rövidebb úton egymásra találjon. Azonban ez az út időnként nagyon hosszúvá válik, ahol a közbeiktatott szereplők gyakran többet nyernek az előállított terméken, a nyújtott szolgáltatáson, mint az, akinek magát a terméket, vagy a szolgáltatás köszönhetjük. De ha ez még nem lenne elég nehézség, akkor a jogi útvesztő akadályozza, hogy a helyi érték rövid úton, akadálymentesen eljusson a fogyasztóhoz.