Az ökológiai válság: közös felelősségünk.
Az ökológiai válság: közös felelősségünk.
II. János Pál pápa üzenetéből a béke világnapja alkalmából, 1990. január 1.
h, 2020-12-28 19:24 
„Az egek virági, a ragyogó és fénylő csillagok; a kertek csillagi a sok szép színben öltözött virágok. Úgyhogy nemcsak csillag virági vannak a mi földi egünknek, hanem majd minden virágja csillag formájú. Hogy amint a forma hasonlatosságot mutat: úgy a hasonlatosság nem alább való nemességet...” (Lippay János: Posoni kert)
Ködös, sötét decemberi napjainkban az idén jóformán se csillagot, se hópihét nem látunk, mintha a teremtett világ minden szépségét elborítanák a járvány, a félelem, az aggodalom felhői. De még ilyenkor is, ha kint járunk a természetben, rábukkanhatunk szépséges csillagforma levélrózsákra a tavalyi fűben. Sok közönséges gyomnövény, bogáncsok, ökörfarkkórók, akik két évre terveznek, a tavaszi csírázástól kezdve egész nyáron át csak a földre lapuló tőlevélrózsát nevelgetik. De micsoda szép aranymetszésrendben formálják meg ezt a molyhos, tüskés levélkoszorút! Tökéletes helykitöltés, előre tervezés, hiszen majd tavasszal az egészet a növény „egy mozdulattal” egy függőleges főtengely mentén hirtelen felemeli, kinyújtózik minden irányban, a levelek szétterülnek, az alsók beborítják a talajt, őrzik a nedvességet, elkezdenek asszimilálni, a csúcson pedig megjelenik nyár közepére a pompás, szúrós fellevelekkel koszorúzott virágzat, újabb csillagot formálva, de akkor már nem a nyirkos földre lapulva, hanem a fénybe, a levegőbe nyújtózva.
h, 2020-12-28 19:13 
Az idén szeptember elején kiadott Élő Bolygó (The Living Planet) 2020 jelentés nem kapott nagy hírverést – bizonyára mással foglalkozott akkor a közvélemény –, pedig a lehangoló tények mellett egy új kezdeményezésben, a negatív tendencia „visszafordításának kezdeményezésében” megfogalmazott célokkal és módokkal reményt is nyújtanak az ökológiai összeomlás megakadályozására, a romboló folyamatok enyhítésére, megszüntetésére. Van remény, nem rettegnünk kell, de lássuk meg azt is a tényalapú jelentésből összegzett állításokat szem előtt tartva, hogy még nagyon sok teendőnk van!
Az elmúlt hatvan évben a töretlen globális gazdasági növekedést óriási költségekkel járó és számosságában is exponenciális függvénnyel leírható fejlesztések vezérelték, ezzel túlhasználva a Föld természeti erőforrásait, csaknem 60 százalékkal csökkentve a teljes becsült biokapacitást, ami a teljes földi élőközösség immunitásának rendkívüli sérülésével jár. A szárazföldön az okok nagy része leginkább a drasztikus földhasználati változásokra vezethető vissza. Az óceánok és tengerek élővilága a hajózás és a túlhalászás miatt, valamint az éghajlatváltozással összefüggő folyamatok miatt van veszélyben. Eközben nem szűnt meg az ezerféle műanyaggal való szennyezés az óceánok több millió négyzetkilométeres felületén, súlyosbítva a túlhasználatok miatt kialakult drámai helyzetet. A sok civilizációs ok mellett a természet rezilienciája (állóképessége) csökkenésének legfőbb oka a fenntarthatatlan, azaz szennyező és mérgező élelmiszer-előállítási gyakorlatokban és a pazarlásban keresendő.
h, 2020-12-28 19:01 
Érdekes belegondolni, hogy annak idején a négy nagy egymásba fonódó földi birodalom, az ásványok, a növények, az állatok és az emberek világa valójában milyen otthonos hajlékkal várta az Emberfiát! Ez már nem az Éden kertje, ahol az Úr járkál alkonyatkor a szellőben, hanem az ember által lakott, megművelt, a vadonból kisajátított vidék. A barlangot erős emberi kéz formálta a sziklából alkalmas menedékké, a szénát virágos rétekről, a szalmát felszántott, megművelt földekről gyűjtötték be; a barlang mélyén a meleget lehelő állatok számára ott állt a jászol, és József gondosan helyet készített benne a Gyermeknek, akinek érkezésére Mária már hónapokkal előtte igent mondott a hírvivőnek, Gábriel angyalnak.
Milyen hosszú utat tett meg idáig az Édenkertből kiűzött ember, mire a tövist és bogáncsot termő, megátkozott földet verejtékes munkával szántóvá, legelővé, szőlőskertté szelídítette! Az Emberfia szerette ezt a tájat, egyszerű sorsú lakóit, a halászokat, a magvetőket, a szőlőmunkásokat; evett, ivott, örömmel járt velük a vetések között, és ha megszomjazott, inni kért a kútnál.
p, 2020-12-18 07:39 
Advent negyedik vasárnapján már nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy Jézus személyesen jöjjön el a világba, melynek őrzését ránk bízta. Miközben jár az agyunk, hogy a nehéz helyzet ellenére hogyan is varázsolhatnánk ezt a karácsonyt ugyanolyanná, mint a többi, elmélkedjünk csak tovább: kikkel osztozunk még e bajban, kikkel a megtestesülés örömében, kikkel a teremtés védelmének feladatában?
cs, 2020-12-10 18:33
Eljött az öröm vasárnapja, és miközben forrósodik a helyzet a tennivalók terén, ne felejtsünk el azon elmélkedni, hogy szeretteinken és barátainkon kívül kik hogyan kapcsolódnak be életünkbe, illetve kiknek az életét befolyásolhatjuk azzal, mennyire tartjuk szem előtt a teremtésvédelmet készülődésünk során.
cs, 2020-12-03 15:02
Advent második vasárnapján folytassuk elmélkedésünket arról, hogyan is készülődünk a karácsonyra, illetve, a családon túl kiket is vonhatunk be az ünnep teremtéstudatos lebonyolításába.
cs, 2020-11-26 13:36
Az ökológiai válság lemondásokat kíván: mi szolgáltatna ezeknek jobb keretet a bűnbánati időszaknál? Gyakori válasz az is a környezetvédelmi felvetésekre, hogy ugyan, mire megyünk egyedül? Talán nem sokra, azonban nem vagyunk egyedül: közösségek tagjai vagyunk, ahol lépésről lépésre türelmesen elvethetjük az ökológiai megtérés magjait.
sze, 2020-11-25 13:21 
Évente október harmadik hetében jelenik meg a Nemzetközi Energiaügynökség ún. Globális energiakitekintés (World Energy Outlook) című elemzése. Az idei kiadásban a sok száz oldalas elemzések mellett egy különleges áttekintést is kaphatunk az előzetes havi adatok alapján a Covid-19-járvány energiafelhasználási következményeiről.
A 2019-es adatokhoz képest 2020 első nyolc hónapjának adatai azt mutatják, hogy jelentősen csökkent a világ energiafelhasználása.
A szén felhasználása 6,7, a gázé 3,3, a kőolajé 8,5, a nukleáris energiáé pedig 4,5 százalékkal csökkent, az összes felhasználás átlagosan 5,3 százalékkal, de a megújuló energiaforrások felhasználása 0,9 százalékkal nőtt, leginkább az időjárásfüggő termelés miatt. A szén-dioxid-kibocsátás 6,6 százalékkal, az energetikai beruházások pedig 18,3 százalékkal csökkentek.
Három új forgatókönyv szerint vizsgálták, hogy 2030-ban és 2040-ben hogyan alakulhat a világ energiafogyasztása és az úgynevezett energiamix, azaz a különböző energiahordozók aránya a termelésben. A forgatókönyvek igen eltérőek, hiszen nincs egyértelmű válasz arra – különösen a pandémia hatásai miatt –, hogy milyen módon fog alakulni a világ energiafogyasztása. Azzal számoltak, hogy ha a világjárvány előtt elhatározott intézkedések szerint alakulnak az energiaigény-szintek, akkor 2030-ra nagyjából 10, 2040-re pedig 12-14 százalékkal lesz kevesebb az energiaigény a jelenlegi népesség nagyjából 20 százalékos növekedése mellett. Ha a világ 2023-ban kezd újra normális (a pandémia előtt megszokott) életet élni, akkor egy nagyobb esés után 2030-ra 17, 2040-re pedig 24 százalékkal fog csökkenni az energiaigény.
sze, 2020-11-25 13:08 
Az október a lombszíneződés heteken át tartó, folyamatosan változó szépségét kínálja a természetjáróknak és a kertészeknek. Aztán eljön az első fagy, mindenszentek, a halottak napja, még utoljára kimerészkedünk a sötét, nyirkos novemberi estébe, de a kopaszodó fák alatt már csak a mécsesek apró világossága, parányi meleget adó lángja vigasztal. Ami ezen túl odakint történik, az a természet magánügye, az elmúlás, a bomlás, az enyészet látványát az ember nem szenvedheti, amíg az első hó le nem esik, ki nem teszi a lábát jószántából a kertbe sem…
Vagy mégis? Legalább most, hogy újra időnk van a hosszú őszi estéken verseskönyveket is levenni a polcról, és rábukkanunk ilyen Radnóti-sorokra, kíváncsian mégis megpiszkáljuk az avart, feltúrjuk a komposztrakást, legereblyézzük a hullott leveleket a pázsitról, és rácsodálkozunk, ugyan mit látott meg a nyirkos októberi erdőben a költő?
„A bokron nedves zűrzavar,
a tegnap még arany avar
barna sár lett a fák alatt,
férget, csigát, csírát takar,
bogárpáncélt, mely széthasadt…”
(Radnóti Miklós: Októberi erdő)
h, 2020-10-19 19:07 
A mértékletesség dőreség, vallják sokan. Miért is mondjak le valamiről, amit megengedhetek magamnak, és így bőségben élhetek? De vajon mit is jelent a bőség, és mit jelent az, hogy elegendő? Az elmúlt sok ezer év azt mutatja, hogy
a történelem társadalmai, ideértve az óriás birodalmakat, de akár kisebb közösségeket is (mint például a Húsvét-sziget egykori lakói) a legtöbbször a szűkösség vagy a bőség szélsőséges életvitelét élték.
Nem tudta az ember, és talán most se fogja fel, hogy mi az elég, minél nem kell több, legyen az a hatalmat jelentő fegyver vagy a rendkívüli luxus és pazarlás. A pazarlás során egymásról is megfeledkezünk, csak az „én”, esetleg a „mi” a fontos.
Azt viszont nagyjából tudjuk, hogy évenként hat Magyarországnyi fővel növekszik a világ népessége, és minden valószínűség szerint 2023-ra meghaladjuk a 8 milliárdot, 2030-ra a 8,5 milliárdot. És nemcsak a népesség nő – ezzel még nem is lenne baj, hiszen a demográfusok által előrejelzett népességnövekedés nagy valószínűség szerint majd lassulni fog –, hanem az igények és a pazarlás is növekszik. Évente nagyjából 90 millió új személygépkocsi gurul le a futószalagról, bár ez 2020-ban talán csak a 70 milliót haladja meg valamivel. Naponta legalább félmillió televíziókészüléket és ötmillió mobiltelefont adnak el.
