„A Nap üzenete” címmel írt Antal Z. László cikket a Pünkösd napján (május 24.) megjelenő Új Ember teremtésvédelmi rovatában. Idézte XVI. Benedek pápa a 2008-ban tartott szinóduson elhangzott gondolatait, arról, hogy a „természet könyvéből” is megismerhetjük a Teremtő új, nekünk szóló üzeneteit. Írt arról, hogy a természet szépségével, változatosságával és a természetben rejlő erő megnyilvánulásával és áradásával pedig azt is üzeni nekünk, hogy az élet szép, és hogy élni érdemes. De „természet könyvében” néha más üzeneteket is olvashatunk.  Az egyre gyakoribbá váló rendkívüli időjárási jelenségek (többek között a hőhullámok, erős UV sugárzás, szélviharok, nagy esőzések és szárazságok) arra figyelmeztetnek minket, hogy a természet megszokott rendje megváltozott. Arról, hogy érdemes megvizsgálni, hogy a például a nyári hónapokban különösen erős  ultraibolya sugárzással a Teremtő a  Nap segítségével mit üzenhet nekünk? Az ózonréteg elvékonyodása megváltoztatta  a hagyományos  „Nap tiszteletet”, hiszen egy olyan új kockázat jelent meg a társadalmak életében, amelyre nem voltak felkészülve, és amelyre nem voltak hosszú idő alatt kialakított mindenki számára elfogadható szokások. Úgy is értelmezhető ez az üzenet, hogy a természet és a társadalom között megbomlott harmónia veszélyeire hívja fel a figyelmünket a Nap. Az ózonréteg elvékonyodása nemcsak a kockázatok növekedéséhez járulhat hozzá, hanem ahhoz a felismeréshez is, hogy ha a társadalmak elszakadnak a természettől, ha megsértik a Teremtőnek a természetbe írt törvényeit, akkor a társadalom hosszútávú léte veszélybe kerül. A Nap üzenete ebben a megközelítésben hozzásegíthet minket ahhoz, hogy saját magunk, utódaink és az egész élővilág érdekében az eddigieknél határozottabban törekedjünk az elveszett harmónia megtalálására, a természet törvényeinek a betartására és ezzel a teremtett világ védelmére.

„A talajok éve” címmel írt Nemes Csaba  cikket a május 3-án megjelent Új Emberben a teremtésvédelem rovatban.  Ha nem is nagyon akarunk elképzelni egyn talajnélküli falanszter világot, a talajok rendkívüli csökkenésének a veszélye és a már nem is annyira új terméstechnológiai fejlesztések egy ilyen világ lehetőségét is felrajzolják nekünk. A mai napig „zsíros” magyar földként emlegetjük a hazai magas minőségű termő talajokat, ahol gabona féléket majdnem három millió hektáron, kukoricát mintegy 1, 3 millió hektáron, és például zöldségeket 130-150 ezer hektáron termesztünk. Ugyan a zöldségek közül a paprika és paradicsom esetében meghaladja az 50 százalékot a nem szabad földi termesztés. Pedig a szabadföldi paradicsom íze vetekszik az olasz paradicsom ízével, ha nem jobb.

Az üvegházakban termelt zöldségek nagy részét, néhol még a szamócát is, bizony már a talaj nélküli, ún. aquakultúrás technológiával termesztik, ami egyáltalán nem magyar sajátosság. Hollandiában a talaj nélkül termesztett paradicsom aránya megközelíti a 100 százalékot. Ennél is újabb technológia az aeropóniás növénytermesztési technológia, ahol a  növények gyökerei ködjellegű felhőbe lógnak.

Az ENSZ a 2015. évet a Talajok Nemzetközi Évének nyilvánította Jelmondata „Egészséges talajokat az egészséges életért”. Világ átlagban négyszer olyan gyorsan fogy a termőtalaj, mint ahogy képződik. Európa fejlett részén ez az arány sokkal nagyobb. A talajt egy sor degradációs folyamat érinti Magyarországon is, amelyeknek súlyos következménye lehet:
víz és szélerózió, tömörödés, szikesedés, savanyodás, talajszennyezés;
szervesanyag-tartalom csökkenés.

Az aeropóniás, aquakultúrás, talajt nem igénylő termesztéstechnológiák is lehetnek fontosak, de jó talajok nélkül nehezen képzelhető el hogyan őrizhetnénk meg szántóföldjeinket, a hagyományos magyar ízeket, noha ezek nemcsak évezredes kultúránk részét, hanem a jövőnk élelmiszer-biztonságát is jelentik.

A Pápai Akadémia kancellárja, Marcelo Sánchez Sorondo prelátus a Vatikáni Rádiónak nyilatkozott Ferenc pápa legújabb enciklikájáról, amelyet a teremtett világ védelméről és az éghajlatváltozásról írt, és amely várhatóan május végén, június elején jelenik meg.