A remény globalizációja, a népekből sarjadzó és a szegények közt növekvő reménység globalizációja kell, hogy leváltsa a világméretű kirekesztést és közönyt.
Ferenc pápa beszéde a Népi Mozgalmak Világtalálkozóján, Santa Cruz de la Sierra, Bolívia, 2015. július 9.
szo, 2019-11-30 06:42 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a közelgő adventhez fűzi gondolatait szakértőnk.
A napokban jelenteti meg legújabb, ötévenként készülő átfogó környezetvédelmi áttekintését Environment at a Glance címmel a fejlett országok együttműködési szervezete, az OECD (honlapjukon már elérhető). Sok érdekes adat, környezeti indikátorérték mutatja be az elmúlt időszak változásait és hasonlítja össze az OECD 36 tagállamát egymással és az OECD-n kívüli világgal egyaránt. Vannak jelentősen javuló értékek, vannnak stagnáló és romló adatok: így például megtudathatjuk, hogy a 36 OECD-tagállam erdeinek összessége a Föld erdősültségének a 27 százaléka; az OECD országainak üvegházhatásúgáz-kibocsátása a világ kibocsátásnak a 35 százaléka, de ez 47 százalékkal kevesebb, mint húsz évvel ezelőtt volt. Ugyanakkor az OECD teljes anyaghasználati ökológiai lábnyoma 60 százalékkal növekedett a 25 évvel ezelőttihez képest, azaz jelentősen fokozódott a teljes természeti környezet terhelése. Sok ezer adat és összehasonlítás majdnem teljes képet nyújt arról, hogy milyen a fejlett világ helyzete környezeti szempontból. A temérdek ábra, táblázat, elemzés még több kérdést vet fel, és sokszor a kérdések csak kérdések maradnak.
Sokan, akik talán jól értik, látják, hogy mi történik a világban, kérdezik – ahogyan én is, aki már régóta foglalkozom a globális, környezeti, fenntarthatósági problémákkal és nap mint nap olvasom az új elemzéseket és cikkeket, kérdezem: mi is a helyes út?
szo, 2019-11-30 06:24 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a környezeti változás fontos, de sokszor távolinak tekintett jeleivel foglalkozik szakértőnk.
November elsején az igenaptár szerint a következő részt olvassuk a Jelenések könyvéből:
„Akkora sereget láttam, hogy meg sem tehetett számlálni. Én, János láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll fel. Nála volt az élő Isten pecsétje. Hangos szóval így kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt arra, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: »Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!«” (Jel 7,2–4)
Az emberi tevékenység, különösen az elmúlt ötven évben, több mélyreható, globális környezeti változást indukált, amelyek alapvetőn meghatározzák a jövő életfeltételeit. Szinte minden héten hírt hallunk az éghajlatváltozásról, az ezen folyamathoz kapcsolható következményekről, sokat hallunk a műanyagszennyezések rendkívüli elterjedéséről. Ugyanakkor a kevésbé népszerű hírek közé tartoznak a biológiai sokféleség csökkenésével kapcsolatos tanulmányok, különösen azok, amelyek nem egy-egy védett, ritka állatfajról szólnak. Pedig számomra úgy tűnik, hogy sokkal riasztóbb következményei lesznek/lehetnek a tőlünk távol lévő trópusi tengeri biodiverzitás súlyos degradációs folyamatának vagy az élelmiszer-előállításhoz kapcsolható ún. agrobiodiverzitás sokkoló csökkenésének (gondoljunk csak a beporzók tömeges pusztulására vagy talajaink talán még nem is kellően ismert mikrobiológiai sokszínűség-csökkenésére).
szo, 2019-11-30 06:33 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Lehet mértéktartóan élvezni az életet? Szakértőnk szerint igen, és azt is megírta, hogyan.
„Késő ősszel asztalodon legyen mindig gesztenye, akár főve, akár sülve, akár valamilyen süteményben, és a még csípős újbort erre igyad. A krizantémumról meg ne feledkezz! Lehet sárga, világos-lila vagy fehér, mindegy, de ott legyen. Gesztenye, krizantémum és újbor. Jegyezd meg jól!” (Hamvas Béla: A bor filozófiája)
Valóban, valahogy így kellene a Márton-napon megszentelt újbort kóstolgatni! Ünneppé varázsolni a nyirkos novemberi estéket, az ősz ajándékait örömmel elfogadni. Talán éppen attól leszünk otthon a világban, hogy rátalálunk, mi az, ami itt és most megérett, kiforrt, kivirágzott az ember örömére. És ha már megidéztük Hamvas Bélát, odaülhetünk-e ma is gondolatban jó lelkiismerettel vele egy asztalhoz?
Van egyáltalán köze a gesztenyének és az újbornak a teremtésvédelemhez?
h, 2019-10-21 21:29 p, 2019-10-18 19:38 
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal a természet patikájával ismerkedünk szakértőnk segítségével.
„Cur moriatur homo cui salvia crescit in horto?
Contra vim mortis non est medicamen in hortis.” /
„Miért is halna meg az ember, ha zsálya nő a kertjében?
Halál ellen nincs orvosság a kertben.”
(salernói orvosi iskola, 12. század)
A bencés kolostorok évszázadok óta híresek gyógynövénykertjeikről. Amikor a szerzetesek Magyarországra érkeztek, minden kis közösség hozta magával azokat a növényeket, amelyek nálunk vadon nem élnek, de a kolostori gyógyászatban akkoriban nélkülözhetetlenek voltak, és némi téli védelemmel, gondossággal itt is sikerült őket megtelepíteni. Ezek jellemzően illatos lombú, illóolajokban gazdag, mediterrán eredetű félcserjék, Európa déli tájairól valók, ezért csak kevés tudott nálunk kivadulni, a szabad természetben elszaporodni, így a mai napig gondosan dédelgetett kerti növények maradtak. Bizonyára nem véletlen, hogy manapság Pannonhalmán, Bakonybélben is újra találkozhatunk velük.
Sokszor magyar nevük is elárulja eredetüket, így tisztelettudóan őrzi az eredeti latin elnevezést a levendula (Lavandula), a rozmaring (Rosmarinus), és a zsályában is ráismerünk a Salviára, az izsópban a Hyssopusra, a bazsalikomban a Basilicumra.
A legtöbb kolostorkerti gyógynövényünk az ajakos virágúak családjába tartozik, amelyekre jellemző, hogy nemcsak a virág, de az egész növény tele van gyógyító illóolajokkal. Antibiotikus hatásuknak köszönhető, hogy fűszerként az ételek tartósítására is alkalmasak, segítenek megfázások, légúti gyulladások, emésztési problémák esetén, így méltán megbecsült szerei ma is a házi patikának.
Csodálatos képességük, hogy nemcsak a test, hanem a lélek gyógynövényei is, hiszen közismert, hogy a levendula illata megnyugtat, a rozmaring élénkít, a kakukkfű bátorít, a bazsalikom bizalmat, derűt ébreszt.
Hogy mennyire más egy szintetikus készítmény hatásmechanizmusa, mint egy gyógynövényé, arra akkor döbbenhetünk rá, ha a 17. századi tudós jezsuita, Lippay János leírásaiból olvasunk róluk. Így ír például a citromfűről a Pozsonyi kert című könyvében: „A Melissa hatalmasképpen megerősíti és vigasztalja embernek a szívét: főképpen, mikor az éjtszakai szorongatások álmában reá jőnek. A bánatot és a melancholiát elűzi…”
p, 2019-10-18 19:30 Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ma a jövő történelemkönyvébe lapozunk bele.
Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) I. és II. munkacsoportjának közös ülésén szeptember 24-én Monacóban elfogadták Az óceán és a krioszféra (jégtakaró) a változó éghajlatban című jelentést. Miközben a világ New Yorkra, az ENSZ-ben zajló klímacsúcsra figyelt, az IPCC elfogadott tehát egy újabb átfogó, több mint ezer oldalas jelentést. E jelentések terjedelmére való tekintettel mindig készül egy összefoglaló is a döntéshozók számára. Ez esetben ez is több mint negyven oldalas. Az összefoglaló rövid állításokat tartalmaz, illetve az állításokhoz tartozó rövid magyarázatokat, legfontosabb tényeket és adatokat.
Három nagy csoportra osztották az állításokat: a) megfigyelt változások és hatások, b) előre jelzett változások, c) kihívások. Az állítások, a maguk tudományos korrektségében, a melegedő éghajlattal kapcsolatos tényekről és várható változásokról dermesztő üzeneteket hordoznak. Ezekből most csak néhányat válogatok, de biztos vagyok benne, hogy egy későbbi alkalommal érdemes lesz a teljes állításcsomagra kitérni.
Amit biztosan tudunk az az, hogy az elmúlt évtizedekben a globális felmelegedés a jégtakaró nagy arányú csökkenéséhez vezetett: mind a tengeri jégtáblákat, mind a szárazföldi jégborítást tekintve. A hótakaró kiterjedtsége is csökkent, és megnőtt az állandóan fagyott területek (permafroszt) átlagos hőmérséklete. Mára már bizonyított, hogy a globális óceán 1970 óta változatlanul melegszik, az éghajlati rendszer melegedéséből származó hőmennyiség 90%-át veszi fel. 1993 óta az óceánok felmelegedésének üteme több mint kétszeresére nőtt. Az óceáni-tengeri hőhullámok gyakorisága 1982 óta megduplázódott, és intenzitásuk növekszik. Az egyre több szén-dioxid elnyelésével az óceán felszíni savasodása felgyorsult. A tengerek oxigéntartalma a felső 1000 méteres rétegben csökkent. A globális, átlagos tengerszint emelkedik, és ez a folyamat az utóbbi évtizedekben gyorsulást mutat, leginkább a grönlandi és az antarktiszi jégmezők olvadásából származó vízmennyiség és a hőtágulás miatt. Emelkedett a trópusi ciklonok előfordulásának a gyakorisága és ereje, valamint a hozzájuk csatlakozó esőzések nagysága. Amire számíthatunk: felgyorsul a jégtakaró csökkenése, tovább emelkedik a tengervíz hőmérséklete és az ebből adódó extrém éghajlati és időjárási események erőssége, gyakorisága nő. További tengeri savasodás és oxigéncsökkenés várható.
h, 2019-09-30 19:26 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ma azon is elgondolkozhatunk, hogy Amazóniát kell távolról siratni, vagy a magyar Alföld félsivataggá válása ellen lenne jó tennünk.
„Jólesik megnyugodnom így ősz elején
itt, a dűlőút menti diófa tövén.
Tíz öles terebélye úgy borul reám,
mintha volna a házam, volna palotám.
Körben sárgul a táj, de zöld e palota
ég az ablaka, széltől surrog zsaluja.
Fönn a madarak lakják vígan, idelenn
fáradt mezei ember fekhet hűsiben…”
(Nagy László: Álom a diófa alatt)
A diófa velünk él már évszázadok óta. Hogy valaha őshonos volt-e a Kárpát-medencében, nem tudjuk, de a honfoglalók már egész erdőket találtak itt a folyópartokon. Vajon mi a titka ennek a különleges fának, hogy az ember mindig, újra és újra elülteti a háza mellé, a pince bejáratához, bárhova, ahol otthont akar teremteni? Valami kedves titok lappang körülötte, és ha a csodálatos magyar irodalomban lapozgatunk gondolatban a lassan beköszöntő hideg őszi estéken, elcsodálkozhatunk, hogy hány költőnknek volt szívéhez nőtt, különleges diófája! Talán ettől válik nekünk olyan otthonossá a magyar táj, hiszen szüret idején valahol ma is ott gerjeszti a tüzet agg diófája alatt, könyökére dőlve Berzsenyi, Iszkázon Nagy László búcsúzik a nyártól, és Csöngén Weöres Sándor figyeli a tündérek rebbenéseit diószüret közben. Az a gondolat pedig, hogy ha szemerkél az őszi eső, szomorkodik a diófa, már Kányádi Sándor leleménye…
p, 2019-09-13 19:21 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Mostani cikkünk apropója a múlt vasárnapra, szeptember elsejére meghirdetett teremtésvédelmi imanap.
William S. Paley, az amerikai egyesült államokbeli rádiózás és televíziózás egyik úttörője 1951-ben, a CBS médiaszolgáltató vezetőjeként különleges megbízást kapott Truman elnöktől. A hidegháború intenzív szakaszában, a koreai háború idején, egy következő világháború kitörésének fenyegető árnyékában egy olyan bizottság irányításával bízták meg, amely felmérte az USA természeti erőforrásait, ásványi kincseit, tartalékait. A Paley-bizottság, azaz hivatalos nevén az Elnöki Anyagpolitikai Bizottság tagjai tudósok és vezető üzletemberek voltak, a jelentés összeállítását ötven állandó munkatárs segítette. 18 hónap múlva elkészült az ötkötetes dokumentum. A legfőbb cél az volt, hogy tisztában legyenek a döntéshozók azzal, hogy milyen erőforrásokkal rendelkeznek, és ezek mennyi ideig kiaknázhatók. A jelentés prognózisokat is nyújtott a különböző nyersanyagok várható keresletéről és a hazai készletek kimerüléséről. Többek között ennek következtében vált az USA nettó olajexportáló országból nettó importőrré (azaz biztonsági okok miatt több olajat vásároltak, mint adtak el). A jelentésnek a Szabadság erőforrásai címet adták, összeállítói hangsúlyozták: „saját generációnk felelőssége, hogy a következő generáció számára átadjuk a folyamatos jóllét feltételeit”.
Századokkal ezelőtt királyaink bűnbánati zarándoklaton vettek részt az augusztus 20. előtti napokban, hogy aztán lelkileg megtisztulva hozhassanak törvényeket. Ezek a Szent István-nap előtti lelkiségi utak most újra civil és egyházi hagyománnyá válhatnak. Böjte Csaba testvér idén a következő szavakkal invitált a zarándoklatra: „Szeretettel készülök egy bűnbánati zarándokútra augusztus 17-én, szombaton; 10 órakor indulnánk a szentendrei skanzen kápolnájától Visegrádra. E bűnbánati zarándokúton sok-sok mindenért kellene engesztelnünk, bocsánatot kérnünk, de én azt szeretném, hogy ez alkalommal a természettel szemben elkövetett bűneinkkel is szembenéznénk.
Rá kellene döbbennünk, hogy a kapzsiságunkkal, pazarlásunkkal, meggondolatlan fogyasztásunkkal óriási terhet jelentünk a mindannyiunkat fenntartó bolygónkra tekintve!”
Szeptember 1-jén, vasárnap, a teremtésvédelmi imanap alkalmából közös nyilatkozattal hívott imádságra az Európai Egyházak Konferenciája (KEK) és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE). Christian Krieger protestáns tiszteletes, a KEK elnöke felhívásában így fogalmazott: „Miközben a környezeti válság következményei egyre inkább az emberiség legkiszolgáltatottabb tagjait érintik, a keresztények arra kaptak meghívást, hogy tegyenek tanúságot szóban, tettekben és imában a Teremtő Istenbe vetett hitükről.” Angelo Bagnasco bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke nyilatkozatában hangsúlyozta: „A környezeti ökológia átfogó ökológiai szemléletet igényel, vagyis humánökológiát, minden személy méltóságának és az élet tiszteletben tartását mindazzal együtt, ami ezekből következik: a fogantatástól a természetes halálig.”
p, 2019-09-13 19:20 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Közeledik Szent István király ünnepe, amelyhez évszázadok óta kötődik az új kenyér megünneplése is. Lechner Judit viszont a „régi” kenyérre irányítja figyelmünket.
„Maguk tehát így sütnek kenyeret – mondta Bartók, közelebb lépve az asztalhoz. – Hideg porcelántálban, fakanállal, a délután kellős közepén. Nem csuda, ha a maguk kotyvalékai semmihez sem hasonlítanak, ami megérdemli a kenyér nevet… Elsősorban is, hajnalban kell sütni, hajnalban, amikor az éjszakáról maradt sötétség összevegyül a kelő Nap fényével, s olyan konyhában, amely nem hideg a porcelán és zománcos edényektől, mint a kórház. Igen, a konyha félsötétjében és félvilágosságában, az állott meleg úszkáló illatában, a mély, hosszú fateknőben, fateknőben, nem porcelánban, fában! – hangsúlyozta – mert annak az anyaga rokonabb a testünkével. A teknőnek mélynek kell lennie, s elég hosszúnak ahhoz, hogy elférjen egyik végében a liszt, a másikban pedig az erjedő, kelő, mozgó, eleven kovász, mely telve van élesztő csírákkal, s melybe mindig tesznek egy morzsányit a legutóbbi kenyér tésztájából, hogy a kenyérsütés sok évszázados lánca meg ne szakadjon, aztán dagasztják, míg duzzadó, lágyan lélegző tésztaheggyé nő, de nem fémszerszámmal, hanem asszonykézzel, amelynek életadó melege beleáramlik a mi mindennapi kenyerünkbe.” (Agatha Fasset: Bartók amerikai évei)
Bartók Béla amerikai évei idején beszélt így a „valódi” kenyérről, amihez hasonlót ott már soha többé nem kóstolhatott. Azóta eltelt több mint hetven esztendő, és bizony, a kenyérsütés évszázados lánca már itthon is egyre szakadozik...
Különös meglátásokat találunk ebben a rövid idézetben! Bartók rendkívül érzékeny művészember volt, és hogy a fateknő miért jobb a kenyérdagasztáshoz, mint a porcelán, azt talán ő nem is tudta, de érezte, hogy így van… A dagasztóteknő és a megformált kenyér kelesztésére szolgáló, többnyire nyárfából faragott szakajtó apró repedéseiben is megbújnak olyan mikroorganizmusok, gombák, baktériumok, amelyek segítik a gondosan őrzött kovász erjesztő, érlelő tevékenységét! Bizony, a kovász erjed, kel, mozog, és olyannyira eleven, hogy az sem mindegy, melyik napszakban indítják meg a folyamatot. Az asszonykézről sem csak a meleg áramlik a kenyérbe, hanem onnan is kerülnek a tésztába apró, élő segítőtársak…
A hosszú kelesztési idő alatt a mai ember számára rettegett összetevő, a glutén is átalakul, egyfajta előemésztés történik a tésztában még a sütés előtt. Így az ember számára sem okoz annyi gondot a kovásszal készült kenyér emésztése, a bélflóra, ami szintén millió apró élőlényből áll, régi ismerősként üdvözli a savanykás, lyukacsos, ízletes, egy hétig is eltartható házikenyeret.
A kovász tejsavas erjedést indít meg a tésztában, ami sokkal egészségesebb, mint az élesztő által létrehozott alkoholos erjedés. Valójában kovászt alkotó mikroorganizmusok sokasága lép itt évezredek óta tartó párbeszédbe a bennünk élő, a jó emésztéshez nélkülözhetetlen, egészséges bélflóra lakóival.
p, 2019-08-30 08:21 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Jelen írásában Nemes Csaba a déli-sarki jégmezők gyorsuló ütemű olvadása kapcsán figyelmeztet a probléma hosszú távú megoldására.
Újabb hírek érkeztek a sarki jégmezők olvadásáról. A kutatók egy néhány héttel ezelőtti közleményükben – ahogy a Time magazin tudósít – újra a Déli-sark Floridával egyező méretű óriás jégtábla-konglomerátumát, a Thwaites jégmező változásait vizsgálták. A Déli-sark nyugati részén fekvő óriás jégmező talán a kontinens leginstabilabb része. A NASA megfigyelései során ez év elején több tíz kilométeres méretű üregeket fedeztek fel a jégmezőben, ami az olvadás sebességének növekedésére utal.
A kutatók becslése szerint Nyugat-Antarktisz 5 méterrel növelheti a tenger szintjét, míg a keleti rész akár 50–60 méterrel, ha a jég teljesen elolvad a kontinensen. Anders Levermann, a németországi potsdami Éghajlatváltozási Intézet kutatója szerint 1992 óta az Antarktisz műholdas megfigyelései azt mutatják, hogy a vizsgált instabillá váló jéglemezek jelentősen hozzájárulnak az óceánok globális szintjének emelkedéséhez. Az Antarktiszból származó jégveszteség nagy része a nyugati oldalról ered. A kutatók azt írják a jégmező repedéseiről és gyors változásairól a geofizikai mérések, fúrásminták alapján, hogy „tízezer év óta nem tapasztalt” folyamatról van szó.
k, 2019-07-30 13:08 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Lehet, hogy ma sem kellene mást tenni, mint régen, azaz megvárni a gyümölcsök természetes érését? Ezen tűnődünk ma.
„…S búvik az új levelek hűvösében a kis fürt,
jár-kel az új venyigében a bor már…”
(Ibükosz: Töredék a tavaszról)
Évszázadokkal ezelőtt Plinius nevezte a Római Birodalom Pannónia tartományát glandiferának, makktermőnek, vagyis a tölgyek hazájának. Boldog kádárok földjeként is emlegették, hiszen volt elég fa a hordókészítéshez, és ezek szerint voltak szőlők, gyümölcsösök is bőséggel.
Lehet, hogy ma sem kellene mást tenni, mint megvárni a gyümölcsök természetes érését, és frissen, a fáról leszakítva, vagy a termelői piacokon megvásárolva enni azt, ami körülöttünk, itt és most megterem? Sok természetgyógyász figyelmeztet az évszakoknak megfelelő táplálkozásra, aminek az alapját a Kárpát-medencében hihetetlen bőségben termő gyümölcsök adhatják. Nem is vagyunk talán tudatában, hogy tőlünk nyugatra nincs kajszibarack, északra eltűnik a mandula, az őszibarack, kelet felé a szelídgesztenye, de a nyugati határon már van áfonya, és délen beérik a füge is!
Lehet, hogy honfoglaló őseink nem is akartak innen továbbmenni, a hűvös észak, a nyirkos nyugat csak kalandozásra csábította őket, nem letelepedésre? A honfoglalás szinte csak azokra a területekre terjedt ki, ahol a szőlő és a búza megtermett, kenyérrel és borral élhetett az ember. A változatos termőhelyeken kialakult különleges tájfajták elődeink gondos szeretettel végzett nemesítő munkáját dicsérik. A nógrádi hegyek között termő málna, a csongrádi őszibarack, a szatmári szilva máshol nem lesz olyan jóízű soha!
Különös belegondolni, hogy a gyümölcsfa milyen áradó, adakozó bőséggel érleli meg a termést! Ha csak az utódaira gondolna, jóval kevesebb is elég lenne, de annak idején arra rendeltetett, hogy táplálja az embert! Holle anyó meséjében az almafa kétségbeesetten kérleli az arra járókat, hogy szedjék le érett gyümölcseit, hiszen ez ad értelmet a létezésének… Gyümölcseiről lehet a fát megismerni, eszerint kerül ítélet alá, hogy kivágják és tűzre vetik, vagy tovább ápolják. A földdel, növényekkel lelkéből dolgozó ember pedig hittel, bizalommal körülássa, megtrágyázza, úgy várja türelmesen a termőre fordulást.
cs, 2019-07-11 22:23 
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Vajon tényleg elkötelezettek a döntéshozók a klímapolitikai célok elérésében, vagy ez csak látszat? – ezt a kérdést veti fel mai cikkünk.
Az ősziesen zord májusból tomboló kánikula köszöntött ránk júniusban. Holnap Péter-Pál, és jövő kedden (július 2.) a régi hagyomány szerinti Sarlós Boldogasszony ünnepe, a búza aratásának hagyomány szerinti kezdete. Indul az aratás, a várható termés a májusi esőzések miatt nem lesz olyan rossz, mint ahogy az áprilisi előrejelzések mutatták. A termésbecslés mára már nagy pontossággal elkészíthető, hacsak nem nehezíti a betakarítást az időjárás. Egy-két hétnél hosszabb időszakra talán még nagyobb bizonytalansággal lehet komolyan vehető prognózist adni, de azon túl már sokat tévedhetnek a modellek is. Változott, változik az időjárási események „évszaknak megfelelősége” is.
Az év első negyedében olyan szárazság pusztított, hogy a legtekintélyesebb agrárszakemberek is „klímakatasztrófát” emlegettek, aztán megjött az eső, néhol még jóval több is a kelleténél. Viharok pusztítottak, jégeső tizedelte a termést, és ha nem működött volna az országos jégeső-elhárító rendszer, akkor még jóval nagyobb károkra is számíthattunk volna. Rendkívül mozgalmas, szélsőséges határok között mozogtak az időjárási paraméterek az elmúlt hónapokban. Az éghajlati átlagoktól való eltérés, az éghajlati változékonyság mértéke észrevehetően, statisztikailag kimutathatóan nőtt.
Két érdekes jelenségnek biztos van szerepe a változékonyabb időjárási mintázatok kialakulásában. Az egyik az úgynevezett globális óceáni „szállítószalagnak”, a világóceán nagy vízkörzésének megváltozása. Ami Európát közelebbről érintheti, a Golf-áramlás (a szállítószalag észak-atlanti ága) megváltozása, lassulása, amelynek szerepe lehet a kialakult időjárási rendszerek viszonylagos stabilitásának megváltozásában és kiszámíthatóságában. A másik folyamat pedig az északi-sarki úgynevezett circumpoláris légkörzés lassuló, nagyobb „hullámokat” verő (kanyargósabb) áramlása, amely a meridionális (észak–déli) irányú légtömegek gyakoribb mozgását okozza, a sarkkörön túl rendkívüli melegeket és a mediterráneumban szélsőségesen hideg időjárást előidézve. Mindkét jelenség mögött, fizikailag bizonyíthatóan, a globális felmelegedés áll.
cs, 2019-06-27 09:36 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ma a liliomok csodás világában mélyedünk el.
„Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.” (Mt 6,25–34)
A madonnaliliom (Lilium candidum) régi európai kultúrnövény, és nálunk is teljesen meghonosodott, néha még el is vadul, szőlőhegyeken, elhagyott kertekben. Gyógynövény volta mellett a rózsával együtt a keresztény virágszimbólumok sorában különleges jelentést hordoz.
A titkos értelmű rózsa Mária virága, Szent Erzsébet, Szent Rita csodatetteinek emlékét őrzi. A rózsa valamikor a görögöknél Aphrodité, majd Vénusz virága volt, tehát régóta női szimbólum, ámbár emellett a titoktartás jelképe is, ezért van az egyszerű, ötszirmú virág a gyóntatószékek fölött kifaragva, és gyakran megjelenik a középkori boltozatok zárókövén is. Mindaz, ami „sub rosa”, a rózsa alatt hangzik el, az a mai napig bizalmas közlésnek számít.
A liliom a tisztaság, ártatlanság jelképe, erre utal latin neve is, és érdekes módon, a rózsával ellentétben, mindig férfi szentek kezében látjuk. Szent Antalt, Szent Imre herceget, Szent Józsefet is sokszor ábrázolják liliommal. Szinte pontosan Szent Antal napjára (június 13.) nyílik ki minden évben, és kedves gyerekkori emlékem, ahogy vittük a virágokat a templomba megszenteltetni. Kora reggel szedtük a kertben, aztán kisebb vita után, hogy kién hány kehely van, megosztoztunk rajta, és végül a szertartás után otthon egy nagy közös vázába kerültek. Bódító illatuk miatt nem volt szabad velük egy szobában aludni, kinn maradtak hát a nagymamánál, neki semmi sem ártott, és sarkig nyitott ajtó mellett aludt. »Csak az fél, akinek rossz a lelkiismerete« – jelentette ki, és törhettük a fejünket, mi vajon hol hibáztunk, ha mégis néha aggodalmaskodunk… Különös, visszagondolva azokra az évekre, a kis templomban mindig minden gyereknek jutott liliom, mert a kertekben akkoriban még bőven volt belőle.
szo, 2019-06-01 08:37 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ma e rovatunkkal is a csíksomlyói pápalátogatásra készülünk.
„Világítsd meg a hatalom és a pénz birtokosait, hogy óvakodjanak a közömbösség bűnétől, szeressék a közjót, segítsék a gyengéket, és legyen gondjuk erre a világra, ahol lakunk. A szegények és a föld ezt kiáltják: Urunk, ragadj meg minket hatalmaddal és világosságoddal, hogy védjünk minden életet, hogy egy jobb jövőt készítsünk elő, hogy eljöjjön a te országod, az igazságosság, a béke, a szeretet és a szépség országa! Áldott légy! Ámen.” (Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikája, A teremtett világgal együtt mondott keresztény ima részlete)
Június 1-jén, holnap érkezik Ferenc pápa Csíksomlyóra, a Székelyföld szívébe, a gyönyörűséges Csíki-medencébe, a több mint ötszáz éves múltú Mária-zarándokhelyre. Lapozzunk bele újra Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy)kezdetű enciklikájába, időzzünk el egy-egy szakaszánál. Engedjék meg, hogy a holnapi pápai csíksomlyói szentmise okán is megmutassam néhány részletét – saját válogatásomban – a „közös otthonunk gondozásáról” szóló, 2015 júniusában megjelent, és Ferenc pápa rájegyzése szerint 2015. május 24-én, pünkösd főünnepén befejezett enciklikájának. A továbbiak idézetek, amelyekhez nem teszek kommentárt, hiszen helytállnak magukért.
„Közös otthonunk megvédésének sürgető kihívása magában foglalja azt az igyekezetet is, hogy az egész emberi családot egyesítsük a fenntartható és átfogó fejlődés keresésében, mivel tudjuk, hogy a dolgokon lehet változtatni. A Teremtő nem hagy magunkra minket, sosem fordít hátat szeretettervének megvalósításában, nem bánja meg, hogy megteremtett minket. Az emberiségnek megvan még a képessége, hogy együttműködjön közös otthonunk építésében.” (13)
h, 2019-05-13 10:39 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben.
A Science Advances (American Association for the Advancement of Science – AAAS, Amerikai Tudományfejlesztési Szövetség) április 19-én – tizenkilenc tudós összefogásával – átfogó tudományos közleményt jelentett meg Globális megállapodás a természetért: kormányzó alapelvek, mérföldkövek, célokcímmel. Remekül összefoglalt, részletes képet adnak Földünk jelenlegi állapotáról és a lehetséges kiútról. Egy új, átfogó globális megállapodást sürgetnek a már megalkotott nemzetközi egyezmények szinergikus összehangolása, jogilag kötelező érvényük kiterjesztése, valamint kiegészítő célok rögzítése által. Elsősorban a párizsi klímamegállapodás és a biológiai sokféleségről szóló egyezmény közös és egymásra ható céljait vizsgálták. Ugyanezen a napon a One Earth (Egy Föld) és a Leonardo DiCaprio Alapítvány kezdeményezéseként más szervezetekkel együttműködve petíciós honlap (globaldealfornature.org) létesült. Az alapítvány 100 millió dollárt ajánlott fel a tudósok által kezdeményezett céloknak megfelelő kísérleti projektek elindítására.
A szerzők megközelítése szerint a lehetséges globális megállapodás alapját a következő, tudományosan megalapozott természetmegőrzési célok adják. Az összes őshonos ökoszisztéma-típus és természetes szukcesszió (adott természetes élőhelyhez kötött időbeli élőhelyi társulások átalakulása) variációinak a képviselete (1); az őshonos fajok életképes populációinak fenntartása vagy megóvása természetes környezetükben (2); az ökológiai funkciók és az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartása (3); a természetes ökoszisztémák szén-dioxid-megkötésének maximalizálása (4); valamint a környezeti változások és az evolúciós folyamatok összefüggéseinek vizsgálata és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás (5).
A tudósok azt javasolják az új globális megállapodás keretében, hogy a Föld 30 százalékát 2030-ig teljes mértékben nyilvánítsák védetté a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény céljainak és eszközeinek megfelelően. De mivel a Föld természetes ökoszisztémáinak jóval nagyobb részét kellene megőrizni vagy helyreállítani ahhoz, hogy elkerülhessük a katasztrofális következményeket, a bolygó további 20 százalékát kellene védetté tenni mint úgynevezett éghajlati stabilizációs területeket.
A Föld napján, április 22-én újabb cikkek, közlemények figyelmeztettek arra, hogy a tavaly októberben megjelent másfél Celsius-fokos IPCC időközi jelentés túl optimista, különösen a jégmezők olvadásának hatásait tekintve. Az úgynevezett permafroszt (tartósan fagyott) területek – amelyek nagyjából a szárazföld 20 százalékát teszik ki – olvadása olyan, a klímaváltozást felerősítő hatással járhat, mint például a felszín sugárzás-visszaverő képességének, az úgynevezett albedónak a változása, valamint az eddig fagyott talajba szorult metán felszabadulása.
cs, 2019-04-18 15:49 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezen a héten azon gondolkozhatunk el, hogy jó testvérei vagyunk-e a ránk bízott természetnek.
A Tordák magas Duna-vízállásnál (Szentendrei-sziget), 2014. május 19-én
„Áldjon, én Uram, a mi öcsénk, a Szél,
s az Ég s a Lég s a Hó s a Hő s a derűs és borús Idő,
kik által éltetsz mindent, ami él.
Áldjon én Uram, húgunk, a Víz,
oly hasznos, tiszta, jóleső, alázatos és kedves ő.”
(Szent Ferenc: Naphimnusz, fordította: Dsida Jenő)
Szent Ferenc értékrendjében a Nap, a Hold, a Tűz, a Víz, a Szél és Földanya nénénk nagy családjába tartozik az ember is, és a hatalmas természeti elemek mind a maguk módján, de együtt dicsőítik a Teremtőt. Ebben a csodálatos képben a teremtett világ harmóniában él, ujjongó örömben és testvéri szeretetben. Az idei aszályos március után, a szárító szeleket és a föld mélyére húzódó vizeket szemlélve úgy tűnik, egy egészen más világ vesz már körül bennünket. Mi vezetett az évszázadok óta nagyjából kiszámítható időjárásunk megbomlásához?
A víz értékéről mostanában egyre többet beszélnek a közgazdászok. Kétféle megközelítésben is hallhatunk róla. Egyrészt a földben rejtőző édesvízkészletekkel számolnak, amit a „kincs” fogalmával illetnek, és persze kiaknázást emlegetnek. Valahogy hozzáférünk, aztán eladjuk, amíg csak tart a készlet… A másik, amikor „természeti erőforrás” lesz belőle, és úgy teszünk, mintha a forrás kiapadhatatlan lenne, mert nem járjuk végig gondolatban a víz útját, így nem a teljes körforgást látjuk, hanem annak csak egy rövid szakaszát.
De mi is táplálja valójában a forrásokat, honnan van a Kárpát-medence sokat emlegetett édesvízkincse? Ismerkedjünk meg a Tisza-táj vízgazdálkodásának példájával, Molnár Géza gondolatait követve.
A növényföldrajz tudománya már régen felismerte, hogy egy tájegység természetes növénytakarójának összetétele a csapadék átlagos évi mennyiségétől függ. Az Alföldön ez az érték 4–600 milliméter. Ez a vízmennyiség a sztyeppe, a félsivatag kialakulását teszi lehetővé. Viszont a tájat hosszú évezredeken keresztül, tartósan olyan erdőtársulások borították, amelyek létrejöttéhez, fennmaradásához 800 milliméter éves csapadék szükséges. Honnan származik a vízmennyiség másik fele? A folyók szállították, mint ma is, a Kárpátok koszorújából. De hát se vízlépcső, se „vésztározó” – miért nem lépett ki a déli határokon, csakúgy, mint manapság?
h, 2019-03-18 17:59 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal azon töprengünk, hogy milyen erők feszülnek bennünk ilyenkor, márciusban.
„Észreveszem, hogy néhány napja másképpen ébredek. Ilyesmit gondolok, félálomban: mégis! Vagy: fel kell hívni! Vagy: hátha, megpróbálom! Egy hét előtt még komoran hittem benne, hogy legokosabb, ha átadom magam végzetemnek, nem hívom fel, nem próbálom meg, belenyugszom. Közben történt valami. A külső világban még nincs nyoma. A természet, titkos műhelyeiben, még dolgozik új alkotásain, nem árulja el titkait, világraszóló újdonságait. A díszletek még téliek. Csak a fény más, mely a kopott díszletekre hull…
…már ilyesmit gondolok: »Talpra, magyar«. Egyáltalán, márciusban mindig Petőfit olvasom, néha hangosan is. ”
(Márai Sándor: A négy évszak)
Nekünk, magyaroknak ma van az 1848-as szabadságharc emléknapja, és ez az ünnep nagyon jó helyen van itt, március idusán! Akár tiltott, akár szabadon megtartott, vagy éppen megosztást hozó volt is az évek során, mindig újra szembesít a márciusi ifjak tiszta eszméivel, és ennek fényében mérlegre kerülnek az esztendő történései, tetteink, gondolataink és szándékaink. Ahogy idősödik az ember, a nap időjárásáról is sokasodnak az emlékeink, volt esős, mint az a bizonyos legelső, sokszor szeles, didergető, néha napsütéses, igazi márciusi meglepetésekkel szolgáló. Sok városi ember számára pedig talán az első tavaszi nap, amit az ünnep örömére a szabadban tölt el, kokárdásan, az ország valamelyik Kossuth terén, Petőfi-szobra előtt!
Ilyenkor, a márciusi fényben, a még lombtalan fák alatt látszik meg talán legélesebben, hogy milyen alapvető különbség van a teremtett világ élőlényei és az ember által alkotott dolgok között! A városban az utak, az épületek, a hidak télen tovább szürkültek, koptak, romoltak. De a fák rügyei fényesen, tisztán várakoznak a tavaszra! Igen, zöld robbanásokkal hamarosan újra kitör a kikeleti víg erőszak… Honnan van bennük ez az erő, ami ilyen hatalmas lendülettel tör elő a kemény kéreg alól?
k, 2019-04-02 19:05 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezen a héten egyre szélsőségesebb időjárásunk kerül górcső alá.
„Ejhaj, hóvirág!
Lesz még egyszer jóvilág,
Február ha fáj is.
Bárhogy bőg a bőjti szél,
Mégis benne jődögél
S mézzel jő a május.”
(Sík Sándor: Ejhaj, hóvirág!)
Itt vannak a böjti szelek: erősek, gyakoriak, változékonyak. Manapság mintha erősebbek lennének, úgy, mint ahogy az elmúlt két-három hónapban a frontok is. Szakértők szerint sokkal több front vonult át a Kárpát-medence felett, mint normálisan. A változékonyság egyre inkább jellemző időjárásunkra. Különösen aggasztó, hogy az évjáratok közötti változékonyság egyre kiszámíthatatlanabb, és ami valószínű, hogy hosszabb távon egy komolyabb változás egyik előjelének tekinthető.
Az erős melegedés, hirtelen lehűlés és a sorra érkező frontok jelentős terhelést okoznak, most már nemcsak az erősen frontérzékenyek számára. Sorra dőltek meg a rekordok. Igen ritka például a március elejei zivatar (villámlás, mennydörgés), amit a hirtelen felmelegedés okozott. Nehezen viseljük az ilyen változásokat, valószínűleg azért is, mert az életmódunk távolodik a természettől.
A változékonyság egyik mozgatórugója az Északi-sark és az ahhoz közeli területek egyre intenzívebb melegedése. A grönlandi jégpáncél az 1990-es évek óta gyorsuló ütemben veszít a tömegéből. Ez hozzájárult egyrészt a további helyi hőmérséklet-emelkedéshez, másrészt a felszín fényvisszaverő tulajdonságának (albedó) a csökkenéséhez, hiszen a jég fényvisszaverő képessége nagyobb, mint a jégmentes szárazföldé. A megfigyelt felhőtakaró, illetve napfénytartam változásai egyértelműen egy nagyobb léptékű légköri változásnak a következményei. Kétség sem férhet ahhoz, hogy az ún. nagy földi légkörzésben megfigyelhető tendencia jellegű változások a globális felmelegedés nagy térségi skálájú változásai. Változik, gyengül az ún. cirkumpoláris (sarkvidéki) áramlás, ami meghatározó tényezője volt az északi féltekén a gyakran előforduló időjárási helyzetek stabilitásának. Igaz ugyan, hogy a poláris területek cirkulációs viszonyairól még hiányosak a pontos ismereteink, de azt tudjuk, hogy térségben a keleties szelek az uralkodók, magasabb szélességeken gyakori az ún. arktikus front megjelenése, de legnagyobb jelentőségű a 60° földrajzi szélesség közelében mozgó erős és tartósan jelen lévő frontálzóna (az ún. polárfront), amely a sarki hideg és a szubtrópusi, melegebb légtömegeket választja el egymástól. Mindezeket befolyásolja a felmelegedés, ami a sarkokon jóval nagyobb mértékű, mint az alacsonyabb szélességeken. Az északi sarkot érintő erős felmelegedés megváltoztatja a frontálzóna szerkezetét, ami növelheti a szélsőségesebb időjárási események előfordulását Közép-Európában is.
sze, 2019-03-27 22:44 „Környezet, teremtés, felelősség” címmel a teremtésvédelem időszerű témáiról tartottak a Sapientia-nap programsorozat részeként konferenciát március 23-án a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán.
A Naphimnusz Egyesület, és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate bizottsága által szervezett konferencián Várnai Jakab OFM, a főiskola rektorának köszöntője után Székely János, az MKPK Caritas in Veritate bizottságának elnöke, szombathelyi megyéspüspök előadásában az Egyház és a környezetvédelem kapcsolatáról beszélt. Mint mondta, a klímaváltozás, a biodiverzitás csökkenése, a talajromlás, vagy a vízkrízis számos szakkérdést vet fel, a problémák megoldása pedig a politikai és a gazdasági élet szereplőinek egyetértésétől függ, s mindez „nincs az Egyház kezében”; mindemellett köztudott, hogy a környezetvédelem a baloldali, zöld pártok témája. Székely János ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az Egyház lényegi tudást közvetít az emberiség számára a világról, az univerzumról, s ez nem más, mint a kinyilatkoztatás.
p, 2019-03-15 07:23 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal arra hívjuk az olvasókat, hogy legyünk hálásak a Jóistennek a minket körülvevő világért.
Jövő szerdán kezdődik a nagyböjt. Sokan, sokféleképpen készülnek a keresztény világ legnagyobb ünnepére, a húsvétra. Földünk északi féltekéjén ilyenkor ébredezik a természet is: napról napra jönnek elő az első tavaszi virágok, és szinte egyik napról másikra kizöldül minden. Az ilyenkor szokásos böjti szelek sem bántóan hidegek, hiszen egyre erősebbek már a nap sugarai. Ez az időszak több imával és elmélkedéssel telik, mint az év többi szakasza. Talán többet és jobban figyelünk arra, hogy mit tehetünk életünk, közösségeink életének jobbításán, és arra, hogy minél közelebb lehessünk az „új emberi” mivoltunkhoz. Vajon mit jelent megváltott emberként gondolkozni, lenni, tenni, kicsiny, nem hibátlan és nem bűntelen életünk ellenére azzal a tudattal élni, hogy így is szeret minket a Jóisten?
Ez az az időszak, amikor könnyebben eszmélünk rá arra, hogy ajándék az élet, hogy megajándékozottak vagyunk. Az élet ébredő csodája körülöttünk és a spirituális eszmélet emelkedése bennünk hálával fordít minket Isten felé. Ilyenkor talán jobban ismerjük fel azt is, hogy teendőnk van, egyre súlyosabb és sürgetőbb. Amikor egyre melengetőbb, üdébb napok jönnek, talán könnyebben meghalljuk a Szentlélek hívását és elfogadjuk, hogy társai lehetünk Istennek a világ azon kis apró pontján, amit számunkra teremtett, ahol élünk, és tisztábban megértjük az evangéliumi élet boldogságát és szabadságát. A szabad akarat, amit kaptunk, egyben felelősség is: rajtunk múlik, hogy hogyan tartunk lelkünkben és életünk során magunk körül szelíd rendet és teljesítjük ki benne a harmóniát.
Nem kell sokféle szabályt betartani, elég, ha csak egyszerű, de jól megalapozott rend szerint próbálunk Isten jóakaratú partnereként cselekedni. Nagyon ráférne a világra, hogy legyünk mértékletesek, életünket egymásra javára, a közjó hasznára éljük. Éljünk úgy okosan, hogy mindig a jóra való megoldásokat találjuk meg: a bölcs döntések mindig jóra vezetnek. Éljünk igazságosan, úgy cselekedjünk másokkal, mint amit mi is elvárunk, hogy velünk tegyenek. Legyünk bátrak, nézzünk szembe a nehézségekkel, és az előbbi erényekkel felvértezve keressük a jó utat!
h, 2019-02-18 09:35 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Tudta, hogy a történelmi Magyarországon több mint 4000 növényt számláltak meg a kutatók, s a mai határokon belül is több mint 2100 faj további sorsa van a kezünkben?
„Sokkal több pénzt kell kutatásra költenünk, hogy jobban megértsük az ökoszisztémák működését, és kellőképpen megvizsgáljuk, milyen hatásokkal járhat a környezet bármely komolyabb megváltozása. A teremtmények ugyanis mind kapcsolatban állnak egymással, mindegyiket szeretettel és csodálattal meg kell becsülni, és mindnyájunknak, teremtett lényeknek, szükségünk van egymásra. Minden vidék felelősséggel tartozik e család gondozásáért; ennek érdekében gondos leltárt kellene készítenie az egyes élőhelyek fajairól, hogy megőrző programokat és stratégiákat dolgozzon ki, különös gonddal kísérve a veszélyeztetett fajokat” (Ferenc pápa: Laudato si’42.).
Milyen nagy öröm, hogy nálunk jó száz évvel ezelőtt már készült egy több mint négyezer növényt számláló, szépséges leltár! A történelmi Magyarország növényvilága rendkívül gazdag, hiszen nagyon változatos élőhelyeket kínálnak a síkságok, hegységek, vízjárta területek. Köztük sok olyan faj, alfaj, ami csak nálunk él, és magyar botanikus írta le, adhatott neki nevet. Néha csak a fajnév utal rá, hogy a mi kincsünk a növény, mint a Tulipa hungarica, a Colchicum hungaricum, a Doronicum hungaricum, de a Telekia speciosa már egy külön nemzetségnévben őrzi Teleki Sámuel erdélyi kormányzó nevét.
A sok tudós botanikus gyűjtőmunkáját Csapody Vera csodálatos rajzai, akvarelljei elevenítik meg. A herbáriumokban őrzött, gondosan begyűjtött, préselt, szárított példányokról készült rajzok mellett sok növényt eredeti élőhelyén, a szabad természetben örökített meg. A rajzok élethűségére akkor csodálkozhatunk rá igazán, ha eleven példányokat hasonlítunk össze velük. Az Iconographia florae Hungaricae, a magyar flóra képekben megjelenített gyűjteménye ma is jól használható határozókönyv. A növénynevek, a rajzok mellett a jellemző előfordulási helyet is megemlítik a szerzők. Ilyeneket is, mint Magas Tátra, Al-Duna, Kárpátok…
v, 2019-01-27 00:15 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. A Kárpát-medencében a globális átlagnál súlyosabb következményei lesznek az éghajlatváltozásnak, emiatt különösen fontos odafigyelnünk erre a témára...
Reménykeltő folyamat indult el tavaly novemberben Magyarországon. Más országok (például Ausztria) példáit követve felállt egy tudósokból, helyi és kormányzati döntéseket előkészítő szakértőkből álló kis csapat, hogy kezdeményezze egy Magyarországra összpontosító, helyzetértékelő és kitörési pontokat beazonosító éghajlatváltozási nemzeti jelentés elkészítését. E csoport a munkája során – az olvasóink előtt is már ismert – Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) által már jól kipróbált nemzetközi folyamatot, azaz a globális éghajlatváltozást értékelő jelentések mintáját veszi alapul.
Első nyilvános eseményként Hogyan tovább a klímatudatos jövő felé? címmel rendeztek tudományos konferenciát 2018. november 28-án, Budapesten. A konferencián nagy vonalakban bemutatták az éghajlatvédelemmel kapcsolatos hazai kutatóműhelyeket, illetve az erre irányuló elsődleges kutatásokat, valamint a magyar klímaértékelő jelentés fő stratégiai kérdéseit is megvitatták. A rendezvényre az ország minden részéről érkeztek kutatók, kormányzati és nem kormányzati szervek képviselői, és a magánszektor is képviseltette magát. A résztvevők száma meghaladta a száz főt.
Az elmúlt több mint harminc évben számos véleményt és állítást olvashattunk, hallhattunk arról a jelenségről, amit tömören éghajlatváltozásnak nevezünk. Sokan legyinthetnének is ilyenkor, hiszen „évek óta hallunk erről, és mégsem történt semmi”. Honnan tudhatjuk meg, hogy mi történik valójában saját otthonaink környezetében, falunkban, városainkban, hazánkban az éghajlatváltozás kapcsán? Mekkora veszéllyel kell számolnunk? Egyáltalán, fel vagyunk-e készülve a változásokra? Fontos kérdés az, hogy mit tehetnek a nemzeti hatóságok, a gazdasági szereplők és az állampolgárok. Ráadásul a média által is megosztott tudományos eredmények sokszor ellentmondóak, nehéz köztük kiigazodni és felelős döntéseket alapozni rájuk.
h, 2019-01-07 10:48 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Új évet kezdünk, de vajon a minket körülvevő világgal való kapcsolatunkat megújítjuk?
„Fordul az ég maga fenségében,
fordul a föld maga ínségében…”
(Weöres Sándor: Hódolat Arany Jánosnak)
Január első napjaiban, ahogy az új naptárba beírogatjuk a családi ünnepeket, a várható feladatokat, megérint bennünket az idő telésének, múlásának különös kettőssége. Az évszakok, hónapok váltakozása minden évben szépen ismétlődő rendben történik, és vízkereszt napjától kezdve már hirtelen érzékelhetővé is válik, ahogy a nappalok egyre hosszabbodnak. A Föld égi pályáján, a kozmikus térben csaknem pontosan ugyanott jár, mint egy évvel ezelőtt, az emberi élet léptékével mérve megbízhatóan, kiszámíthatóan kering a Nap körül, ezt jelölik a hónapok, a napok a dátumban.
Az idő múlása ugyanakkor egyirányú is, amit az évszám jelöl számunkra, és a tükörbe pillantva, vagy a gyerekeink, unokáink növekedését látva érzékelhetünk. Ez már az a bizonyos „szárnyas idő”, ami oly hirtelen, visszahozhatatlanul elrepül Berzsenyi csodálatos verse szerint…
A kétféle idő a természet világában tökéletes harmóniában létezik. Januárban a külső szemlélő számára szinte észrevétlenül készülődik az élet a tavaszi megújulásra. A rügyekben, a magvakban, a vizek mélyén, a hó alatt a termőföldet átszövő gyökerekben végtelenül lassan változik minden. Ami életre való, az mélységes hittel várakozik, ami elmúlásra ítéltetett, az bomlik, tápláló humusszá omlik, és átadja energiáját az új nemzedéknek. A termőföld, a növénytakaró, az állatvilág évente megújulva, „fenntartható” módon képes önmagát szabályozva fennmaradni.
A mai ember azonban egyre inkább kiválik ebből a harmóniából, a kronologikus idő múlását hol hátráltatni igyekszik, hol előresiet, hiszen a jó és a gonosz tudás birtokában, szabad akaratát érvényesítve, felelőtlenül felülbírálja a teremtés rendjét.
szo, 2018-12-22 17:35 Minden, ami körülvesz minket, ahogy kilépünk lakásunk ajtaján: a tiszta levegő, a fák az út mentén, egy parkban vagy a települést övező erdőben, a tó, ahol egy meleg nyári napon szívesen időzünk, és a friss víz is ami a konyhában a csapból folyik, közjó. Advent mély csendje, a hagyományaink és a dalok, amit már több száz évvel ezelőtt is énekeltek elődeink, szintén a közjó része, azaz a közösséghez tartozik, a köz-jóllét szükséges feltétele.
„Az éghajlat közjó, mindenkié és mindenkinek a javát szolgálja.” „A természeti környezet közjó, az egész emberiség öröksége, és mindenki felelősséggel tartozik érte.” Ezek a mondatok Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájából valók „közös otthonunk gondozásáról”. Az enciklikának már az alcíme is bolygónk lakóinak közös sorsára, és ezáltal a közös emberi feladatra utal. Ezért is fontos, hogy meghatározzuk – és ne hagyjuk feledésbe menni – a közjó fogalmát!
A II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes dokumentuma így fejtette ki, mit értünk közjón: „azon társadalmi életfeltételek összessége, melyek mind a csoportoknak, mind az egyes tagoknak lehetővé teszik, hogy teljesebben és könnyebben elérjék tökéletességüket.” E szerint a meghatározás szerint tehát a környezet állapota, a levegő, a vizek tisztasága, az éghajlat stabilitása, a természet egyensúlyos, egészséges volta mind-mind a közjóhoz tartoznak. Ebből indult ki a magyar püspökök Felelősségünk a teremtett világért című körlevele is tíz évvel ezelőtt, amikor hosszan foglalkozott a természeti környezettel mint közjóval. Kiemelte, hogy a jóról, az értékről, a teremtmények céljáról már szent Tamás is nagyon világos tanítást adott, és ma sem tehetünk jobbat, mint hogy – az elmúlt pár évszázad „alternatív” és jellemzően zsákutcába futó társadalmi, filozófiai, piaci, ideológiai próbálkozásai után – ezt az egész világ rendjének keretet adó szemléletmódot felidézzük, és megpróbáljuk érvényesíteni.
A közjóval szemben leginkább a szigorúan vett, önző módon keresett „egyéni jó”, az egyedi ember rövid távú java áll. Márpedig pont ennek, a minden más szempontot félretoló haszonnak a keresése teszi tönkre egyre látványosabb módon az emberiség életfeltételeit, és okoz szenvedést a többi teremtménynek is. Emiatt a sajnos elég egyetemesnek tűnő érdekvezérelt világrend miatt nehéz, sokszor reménytelennek tűnő, és nemegyszer kifejezetten veszélyes magatartás a közjóról, a természeti törvényről, a közös célok előrébb való voltáról tanúskodó életet élni.
szo, 2018-12-22 17:35 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ha a környezetvédelem nem is lesz központi témája a karácsonyi beszélgetéseknek, azért ne feledjük, hogy a Föld is a „közös otthonunk”.
Rohan, mintha űzné valami, rohan, mint valami megvadult folyam, rohan egész éven át a keresztény világ. És egy, talán valóban csak egy estére megáll, és egy kis újszülöttre vár. Szent karácsony vigíliáján, szentestén és éjszakán egy kis időre mindenki megáll. A lármás forgatag után, szelíden, ki-ki a maga helyén, családban, vagy akár messze, ügyeletben, de ott is néhány percre csendben megáll.
Egész évben, de különösen az utolsó hetekben hajtunk a legkeményebben a munkahelyeken is, és tolongunk az üzletekben, hogy arra az egyetlen estére már ne maradjon semmi ügyhátrány, és legyen meg minden, amit a karácsonyfa alá szántunk, és mindaz készüljön el, amit az ünnepi asztalra terveztünk. Manapság, ebben a harsány világban szinte minden ellentéte annak, amit az adventi készület mélysége elvárna tőlünk. Sokan vannak, akik ilyenkor adakoznak, ezzel is csendesítve lelkiismeretüket, de vannak, akik ilyenkor sem. Fényárban úszik minden, hangos zene szól mindenhol, de közben sokakban nem az elmélyülés, az odaadás csendje, hanem a közöny csendje van.
Egész évben működik a civilizációs gépezet, néha csikorogva, néha meg-megállva, de szinte soha tudomást sem véve arról, hogy mit okoz, merre halad. Van üzemanyagunk, de hogy lesz-e holnap, az már nem szóbeszéd tárgya. Friss víz folyik a csapból, de hogy lesz-e holnap, sőt, hogy képes-e hozzájutni ma mindenki a világon, az sem a napi beszélgetések témája. Friss hal kerül a karácsonyi asztalra, de hogy lesz-e elég holnap is, sőt, hogy egyáltalán van-e elég ma, arról nem a karácsonyi asztal körül fogunk beszélgetni.
Pedig kaptunk elég figyelmeztetést 2018-ban is. Nem csak a Föld vitalitásának aggasztó mértékű csökkenéséről kaptunk jelzést az WWF Élő Bolygó idei jelentéséből. Nem csak az ember által okozott éghajlatváltozás egyre nyilvánvalóbb pusztításáról van tudomásunk, hanem az egy főre eső elérhető és tiszta édesvízmennyiség drasztikus csökkenéséről, a talajok és erdőségek világméretű pusztulásáról is, „közös otthonunk” hanyatlásáról. Ma már az sem kellően hírértékű, hogy olyan betegségek jelentek meg hazánkban idén nyáron, melyekre eddig csak a messzi Afrikában lehetett számítani. Ráadásul a hírek, elemzések legtöbbje azzal zárul, hogy „még nem késő”, még van kiút, vannak technológiák, temérdek mennyiségű pénz van, sőt, sok kérdésben már tudományos konszenzuson alapuló megoldások segíthetnének.
szo, 2018-12-15 22:21 A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Egy környezettudatos ember milyen karácsonyfát vesz? Ezúttal erre a kérdésre ad választ szakértőnk.
„Nől a dér, álom jár, hó kering az ág közt,
Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt…”
(Weöres Sándor)
Az ünnephez Magyarországon pár száz éve szorosan hozzátartozik a karácsonyfa-állítás szokása. Többnyire még ma is az illatos lombú lucfenyőt visszük be a szobába ilyenkor, és talán végig se gondoljuk, mennyi szimbólum, titkos jelentés kapcsolódik a karácsonyfa kiválasztásához, díszítéséhez.
A lucfenyő a mai Magyarország területén csak a nyugati határszélen őshonos, az Alpokalja párás, hűvös klímáján érzi magát otthon. Persze a karácsonyfa-termesztésre szánt ültetvények nem csak ott vannak, Zalában, Borsodban is ad kemény munkát, tisztes megélhetést sok családnak a fák ültetése, gondozása. Néhol a villanyvezetékek alatti területet hasznosítják így, hiszen itt az erdő úgyse nőhet az égig, és ha nem tőben vágják ki a fát, hanem magasabban, hagyva alul néhány ágemeletet, így a fa tovább él, újra hajt. A fenyők természetük szerint sudarat nevelnek, de ha elpusztul a csúcsrügy, akkor a főhajtás helyét több oldalág veszi át, és három-négy új csúcsa is nőhet a fának, amiből pár év alatt szabályos, szép kis karácsonyfák fejlődnek, így többször is „szüretelni” lehet a területről! Talán ez a leginkább környezetkímélő termesztési mód, hiszen a talajt ritkábban bolygatja meg.
Mégis, szabad-e élő fát kivágni a néhány hetes ünnepi hangulat kedvéért? Minden évben újra felmerül a kérdés, de érdekes módon ugyanakkor az éjszaka is villódzó elektromos fényfüzéreken jóval kevesebben sopánkodnak, pedig azokban is részben „zöldáram” dolgozik. A biomasszára alapozott erőművekben valóban teljes erdők tűnnek el, de hát ezen jobb, ha nem gondolkodik el a „fogyasztó”, még esetleg lekapcsolná a díszkivilágítást…
szo, 2018-12-15 22:21 Az adventi modern idők forgatagában szinte már egy percünk sincs arra, amit még nagyszüleink korában komolyabban vettek, azaz elmélyülésre, számvetés készítésére: mit és hogy csináltunk az évben, mi történt velünk, vajon evangéliumi odaadással, szeretettel és irgalommal viszonyultunk-e azon eseményekhez, amelyek körülvettek minket? Döntéseinkben milyen szerepe volt – ha volt egyáltalán – az Úrnak? És ilyenkor sokszor találkozunk – gondolatban, az időben visszafelé haladva – olyan dolgokkal, amiről tudjuk, hogy nem úgy, hanem másként kellett volna tenni, gondolni, és a Jó Istent jobban bevonni tetteinkbe. A megújulás egyik elengedhetetlen kelléke a lelki diagnózis készítése, amit ilyenkor, advent idején is jó megtennünk, különösen ezekben a vészterhes üzenetekkel teli időkben.
Ilyenkor különösen vizsgálandó a saját felelősségünk kérdése, de mérlegre teendő a családunk, kisebb-nagyobb közösségünk, sőt akár a társadalmi szintű felelősségvállalás felvetése is. A környezet állapota és védelme nem független az emberi élet egyéb területeitől. Ahogy hitünknek az az értelme, hogy átjárja életünk minden területét, úgy annak a hitünkből fakadó felismerésnek, hogy felelősek vagyunk a teremtett világért, „művelnünk és őriznünk” kell azt, szintén kapcsolata van életünk egyéb dimenzióival is. Ferenc pápa ezt fejezte ki a Laudato si' enciklikában használt központi kifejezéssel, az „átfogó ökológiával”. De a „Felelősségünk a teremtett világért” című körlevél is így gondolkodott már tíz éve, amikor jelentős teret szentelt a gazdaság kérdésének.
A gazdaság – és persze gazdagság is – a mai ember számára központi kérdés. Egy karikatúra szerint egy professzor előadást tart arról, hogy „a környezeti válság fenyegeti életfeltételeinket”. Miután ezt felírta a táblára, hátrafordul, és azt látja, hogy a hallgatóság unatkozik, sőt bóbiskol. Erre visszafordul, letörli azt a szót, hogy „az életfeltételeinket”, és a helyére felírja: „gazdaságunkat”. Mire visszafordul, azt látja, hogy a hallgatóság felébredt, mindenki rémülten és izgatottan mered a táblára, mert ez már komoly kérdés… A karikatúra persze túloz, mégis több szempontból is igaz.
szo, 2018-12-08 20:51 Mit jelent ez a feladat számunkra? Pál apostolnak a korintusiakhoz írott első levelében olvashatjuk: „Az Úré a föld és minden gazdagsága.” (1Kor 10,26) Ez egy határozott viszonyítási pont, az embernek itt a földön dolga van, nem birtokosként, hanem szolgálóként, az Úr szolgálatában. Ugyanitt olvashatjuk, hogy „….ha bármit is tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére.” (1Kor 10,31)
A teremtésvédelem számomra az erényetikai megközelítésű, keresztény lelkületű fenntarthatóságot jelenti. Már több mint negyven éve használjuk a fenntartható fejlődés fogalmát, amit nemzetközi szinten is kodifikált formában az ENSZ rendkívüli közgyűlésén, Rio de Janeiro-ban, 1992-ben fogalmaztak meg az ún. Riói Alapelvekben. A huszonhét alapelv közül az első azt mondja ki, hogy „fenntartható fejlődés érdekeinek középpontjában az ember áll”. Ez az alapelv meglepő módon, az ENSZ általában világnézet-semleges megközelítései ellenére is, majdnem keresztényi hozzáállást közvetít, hiszen megkülönbözteti az embert a teremtett világ többi élőlényétől, ami nemcsak egyfajta jogot, hanem súlyos kötelezettséget is jelent számunkra.
Az ENSZ Közgyűlése 2015-ben fogadta el az ún. Fenntartható Fejlesztési Célokat (Sustainable Development Goals), amire sokszor csak az angol nyelvű rövidítést, azaz az SDG-t használva szoktunk utalni. Az „SDG” betűszó érdekes módon, de talán nem véletlenül egyezik protestáns testvéreink jelmondatának rövidítésével: „Csak Istené a dicsőség” – Soli Deo Gloria (SDG). Tegyünk mindent Isten dicsőségére! A tizenhét cél 169, sokszor konkrétan számszerűsített al-célból áll. Nagy lépés, hiszen addig csak alapelvek, definíciók és különféle ún. horizontális utalások tartalmazták a fenntarthatóság sokak számára nem kellően közérthető szempontjait. Fontos előrelépés, hiszen akár projektszinten is értelmezhetővé vált a fenntarthatóság, de mindennek ellenére nem szabad megfeledkeznünk a holisztikus értelmezésről sem. Számomra ez a holisztikus, ugyanakkor kézzelfogható megközelítés a „közös otthonunk gondozása” (a Laudato si' enciklika alcíme). Hogy mi is történik a mi közös otthonunkkal, azaz a Földdel, azt Ferenc pápa – elődei megközelítéseinek összegzésével – kortárs szakemberek és püspöktársai segítségével a 2015-ben megjelent enciklikájában adta közre. Az enciklika olyan, a maga rendkívül szeretetre méltó módján, mint valamiféle „utolsó figyelmeztetés”. Nemcsak a gondokat sorolja, hanem világos és járható utat ad ahhoz, hogy az ember valódi feladatát, a teremtés földi, „gondozói képmási létében” az őrző szerepét lássa el.
v, 2018-12-02 14:25 Advent első vasárnapján, a várakozás és csendes elmélyülés időszakának elején érdemes megvizsgálnunk, hogy mit is jelent számunkra az ember képmási léte. A Teremtés könyvében (Ter 1,26) olvashatjuk, hogy Isten azt a fantasztikus ajándékot adta nekünk, hogy az embert az Ő képmására teremtette. Egyáltalán találkoztunk-e azzal a felelősséggel, amit a képmási lét jelenthet?
Mielőtt megtekintenénk milyen felelősséggel bír a képmási lét, nézzünk körül a „mi közös otthonunkban” (Laudato si'). A közös otthon, ami nemcsak a lakásunkat, családunkat jelenti, hanem tágabb értelemben akár a lakóközösséget, a települést, az országot ahol élünk, a földrészt és még az óceánokat, távoli magas hegyeket, esőerdőket, vagy zord sivatagokat is mindazokkal együtt, akik benne élnek. Ha tüzetesen szemügyre vesszük világunkat, a sok szörnyűség, katasztrófa és baj mellett még mindig felfedezhetjük azt a harmóniát, azt a fantasztikus vitalitást, amit akárcsak egy erdőszéli mező vagy egy kis tó élőhelye mutat nekünk. Nem idegen számunkra ez a hely, hanem otthon érezzük magunkat, és sokszor, ha visszaérkezünk a városba, ott érezzük az idegenséget. Mindaz, amit a természet nyújt nekünk, a föld mélyén lévő kincsektől egészen a friss vízig és kenyeret adó gabonáig, mindennapjaink és a jövő idők szükséges feltétele.
Elmerülhetünk a madarak, lepkék, virágok nyugtató és illatos világában, amely nemcsak szemet gyönyörködtető része a természetnek, hanem része az élővilág körfolyamatainak, amelyek mozgásban tartják, frissítik a Föld bioszférájának védelmi funkcióit, vitális készségeit is. Ez nem valamiféle „széplelkű” megközelítés, hiszen a valóság az, hogy a sokféleség nemcsak gyönyörködtet, hanem az ún. biológiai sokféleség az élővilág, a bioszféra immunrendszere.
szo, 2018-12-01 22:43 Aggódva tekintünk a jövőbe, nem csak embervoltunk egyéni törékenysége és végessége miatt, de napjainkban az emberiség közös sorsát is féltve. Egyre több ember érzi át ezt az aggodalmat, mióta egyre komolyabb és konkrétabb tudományos előrejelzések beszélnek arról, hogy nem maradt sok időnk világhasználatunk módját újratervezni, és ez a feladat ráadásul igen nagy horderejű, hiszen az emberiség önmagáról való gondolkodásának legalapvetőbb elveit is érinti.
Aggódva várakozunk tehát arra, hogy mit hoz a holnap. Eközben azonban keresztényként egy másik várakozás is kínálkozik számunkra, sőt évről évre felhívásként jelentkezik. A polgári év végén, az új egyházi év kezdetén ugyanis készülünk a Megváltó születésének ünnepére. Ő, amikor kétezer esztendeje megtestesült köztünk és értünk, alapvetően megváltoztatta azt a módot, ahogy azt ember önmagáról és világban való létéről gondolkodhat. Reményt akart adni nekünk, és újfajta közösségre hívott minket Istennel és egymással, ami, úgy is mondhatjuk, egy új világhasználati módot jelent.
A Naphimnusz teremtésvédelmi Egyesület már sok éve teszi közzé teremtéstudatos készületi javaslatait Advent (és Nagyböjt) idejére. Szeretnénk, ha minél több keresztény, sőt minél több jószándékú ember felismerné, hogy aggodalmas földi várakozásunk és reményteli karácsonyi készületünk összefügg egymással. Krisztus születésének ünnepére való készülődésünket át kell hogy hassák a teremtésért viselt felelősségünkből fakadó tettek, evilági aggodalmas várakzozásaink viszont megváltást nyernek a Jézustól kapott remény által.
Idei készületi javaslatunk aktualitását az adja, hogy tíz éve, 2008 adventjére jelent meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia teremtésvédelmi körlevele Felelősségünk a teremtett világért címmel. A magyar katolikus egyház ezzel az alaposan kidolgozott, igényes üzenettel úttörő lett a régióban a teremtésvédelmi gondolkodást tekintve. De a körlevéllel egyidőben megjelent három gyakorlati segédfüzet ezen túlmenően azt is egyértelművé tette, hogy nem elegendő a kérdésről gondolkodni, de egyszersmind a cselekvésnek is lendületet kell kapnia. (A körlevél és segédanyagai elektronikusan olvashatók itt a honlapon, a "Körlevél" menüpontban.) Végül a püspökkari felhívás nyomán megindult folyamatok jó alapot jelentettek ahhoz, hogy Ferenc pápa 2015-ben megjelent Laudato si' kezdetű enciklikája értő fülekre találjon a magyar keresztények körében.
